Vasárnap hajnal

00:15 - Ülök a gép előtt és egy fraktálgenerátorral játsszom. Azt mondják, most művész vagyok, fraktálművész. Minél bonyolultabb dolgokat találok, ki a gép annál tovább dolgozik a képeimen. a fraktáljaimban beállíthatom a szabályosságot, ismétlődést, alakot. Egy képmegrajzolásához annyit számol a gép, amennyit én talán fejben soha. ezt a képet már kb. 3 perce számolja, és még csak a felénél tart. Nagyon kíváncsi vagyok, és ti?
A fraktálok esetleges formái néha a természet számára is igen gazdaságosak, lásd hópehely. Azért mondtam, hogy hiszek a véletlenekben, mert tipikus 21. század eleji ember vagyok, (tudom, ilyet majd csak később illik mondani, de én elég buta vagyok, hogy most mondjam) aki feltétel nélkül bízik az algoritmusokban, a számsorokban és a törvényszerűségekben. Megjegyzem csak azért, mert Istenben nincs kedvem. A fraktálok bizonyos szemszögből megfelelnek a termodinamikai alaptörvényeknek, melyek mellesleg a legalapvetőbb fizikai törvények és nem mintha jelentősége lenne, de gyakorlatilag kimondják, hogy van Isten, pontosabban kell, hogy legyen. Észrevettétek, hogy belecsomóztam a fonalamba? Bocs.
Ezt nem fogjátok elhinni. A fraktálomtól kifagyott a program (úgy fest, most valami nagy dolgot találtam el majdnem, valszeg ilyen többet nem lesz az életben, vagy egyszerűen csak instabil a progi).
A témára visszatérve. A nyamvadt kis érzéseimről tudom, hogy nem fraktálok, még akkor sem, ha leírhatók pár fraktál segítségével. A testedről tudom, hogy nem fraktál, még akkor sem, ha bizonyos elemeinek felépítése (pl. tűdő) leírhatók a fraktálelmélet segítségével. A szemedről tudom, hogy nem fraktál (és pláne nem mandala, össze szokás keverni) még akkor sem, ha néha úgy váltakoznak benne a színárnyalatok, a foltok és a csíkok, mint egy fraktálban. És az életem sem lehet fraktál, hiszen akkor egy csöpp ésszel jóelőre kikerülhetném a szar dolgokat. Jobb matekosoknak mondjuk ez megy is... Én mindig rossz voltam matekból.