FB© is ROCK: július 2007
renton blogja

kedd, július 31, 2007

20-áig

Össze kell raknom egy tíz perces előadást az István a királyból mezőszilasi ifjakkal. Szövegkönyv még nincs, 0 koncepció, részükről lelkesedés szintén. Én kezdem az elmélyedést. Már látom magam előtt, ahogy István pogányok százait hajtja bele a Dunába, hogy megkeresztelkedjenek. Ez most kihívás, vagy őrültség? A helyi szervezők eddigi beszámolója alapján egyébként nem fogom tudni elkerülni, hogy az előadásban szerepeljen Koppány levágott feje, merthogy azt a kelléket már lelkesen elkészítették. Jaj.

PST

Sürgősen

tudatmódosító szerre van szükségem. Nem feltétlenül drog kell, talizmánokat, porokat, köveket, kenőcsöket, jelmondatokat, szavakat is szívesen felhasználok. Azonnal beszélnem kell Benedek pápával, Bush-sal és Madonnával, lehetőleg együtt. Egy percet sem várok tovább.

Na még egyszer

...recycling...
...recycling...
...recycling...
...recycling...
...recycling...

A helyzet

reménytelen, de tartható.

hétfő, július 30, 2007

Tegnap három

látogatóm volt és abból lehet, hogy az egyik én vagyok. Kérlek, olvassatok. Tudjátok egy ideje leszbikus nő szeretnék lenni, de nincs pénzem a műtétre. Szerencsére a T-mobile megszánt és minden alkalommal, amikor megfogjátok itt alul a nő csöcsét az egérrel, 12 fillér érkezik a bankszámlámra. Kérlek, tedd meg. Ha értem nem, akkor a leendő Friderikáért. Köszi.

Utcazene

Mindig az jut eszembe a fesztiválok kapcsán, hogy én 14 évesen sem viselkedtem úgy, mint egy 14 éves, most meg már nincs kedvem bepótolni a hiányt, szóval bebaszott modellány ide vagy oda, ne akarj má lesmárolni mer meggyújtottam a cigidet. Ja és legyszi ne akarjátok rajtam megdugni az új nőtöket, Quimby ide vagy oda. A fesztivál legnagyszerűbb kijelentése Nagy Pétertől származik egyébként, ez a következő: "A 30y a Hiperkarma előzenekara SE lehetne!" A Legfurább koncertélmény a Russkaja, (képen) legkellemetlenebb az Aegonos lány napszemüveg nélkül, legkellemesebb, ha Pistu azt sikítja magas cében, hogy "Idehozták Ibizát, geci!", a legnagyobb csalódás, hogy rá kellett jönnöm, nincs drótom vp-ben. Végezetül ismét egy Gabriella-szösszenet: "Feri, te nagyon kicsivel is nagyon nagy örömet tudsz okozni."

vasárnap, július 29, 2007

Elkészült!

A Sámángeci zenekar egyetlen Britpop dala! A szöveg az enyém, a dallam is megvan, büszke vagyok rá

A Sámángeci egyetlen Britpop dala

My feel is very important
My heart is sad like a poor ant
Why don't you come my house again
And be my darkly soul's frame

I love you, I can't stand alone
I love you, I can't stand alone
I love you, I can't stand alone
I love you, I can't stand alone

Without you empty now the sky
And really unnhappy am I
Without you go yellow the trees
I don't know why so sad it is

I love you, I can't stand alone
I love you, I can't stand alone
I love you, I can't stand alone
I love you, I can't stand alone

Én mostmár

pihennék egyet talán. vagy nem tudom. valamit keresek szerintem. van még. biztos. Láttam már. Nem most. Régen. Eszembe jut. És akkor jó. Kérlek valamit te is, ha lehet, keress. Te mindig keresed, tudom. de erre nem. Nem most. Régen. Nem tudom. Most félek

Van egy fura sztorim

egy perce történt. Bejött anyukám, megkérdezte, miért könnyes a szemem. Azt mondtam, ásítottam. Leült, és addig nem ment ki, még el nem mondtam. Aztán kiment...

Nem

tudom

hétfő, július 23, 2007

Unalmamban megterveztem

a zenekari logót. Hogy tetszik?

Jól esett

a tegnapi. Minden. Legközelebb szeptember végén. De akkor már fizettek, kutyák.
Én különben most fáradt vagyok. Nagyon. Az embereknek, akik majd meg fogják nézni, fingjuk se lesz, mennyi munka volt vele. Nem zavar különösebben, csak mondom. Aludni kéne vagy valami. Mert elvileg holnaptól utcazene feszten leszek. Gyakorlatilag nemtudom szabad-e nekem Pistuéknál aludni, mégiscsak öt nap...

szombat, július 21, 2007

Intim terror zenekar

Szerintem nagyon jó. És van egy feri című számuk. Itt.

Amint meggyógyul

a seb, lesz egy egészen új, de minden eddiginél durvább heg a kezemen. Már alig várom, hogy lássam. Mármint "kész" állapotban. Mert az mostmár úgy marad életem végéig. Elég mély volt a vágás és ennek köszönhetően szép reményeim vannak a heggel kapcsolatban. Kb. másfél, két centis lesz és a bal kezemen fog virítani jelezve: az ember néha nagyon ügyetlen. Egy igazi kis lelki társ lesz ebből a hegből, csak rá kell majd pillantanom, és hallani fogom, ahogy azt mondja: "koncentrálj te mongolidióta". Örülök neki.

(Mindenféle szentimentális párhuzam vagy szimbolika felfedezése - akármivel - téves. Én csak megvágtam magam.)

péntek, július 20, 2007

Katica

reggelire hangyákat ölök
harangszóra jön a sok török

délután csak téged bántalak
sós kutakba lassan mártalak

kerék alá ezer kis rovart
helyezek és állom a fuvart

majd megtisztít este az ima
tiszta flash és jobb mint a pina

Tudjátok

én nem szoktam bántani senkit. Csak ezért furcsa egy kicsit ez az egész. De nem nagyon. Megszokható. Én nem leszek nagyobb egoista a kelleténél, hogy könnyebb legyen. Csak néhányukkal nagyon vigyázni fogok. Ego ide vagy oda, a blogot azért folytatom.

más

És akkor még egyszer: Vasárnap, 22-én este Veszprém, E-kamara és egy jó előadás. (Nem azér, hogy benne vagyok.) Jöjjön el, aki tud és tart annyira. Kösz.

vasárnap, július 15, 2007

Örülhetünk kedves

barátaim, hiszen egyre inkább látom, hogy aktív részét képezzük egy olyan nemzedéknek, melynek teljes egésze mentálisan retardált, de valami elképesztő szinten. Nem az emósokról van itt szó, nem is a kissebrendűségi komplexussal küzdőkről. (Abból egyébként mindenkinek van bőven.) Azokkal is komoly gondok vannak, akik mondjuk úgy "megtalálják a helyüket". Dehogy találják meg. Annyi csak, hogy sok-sok csavart visznek a viselkedésükbe tudatosan és a hülyékkel ellentétben nem szabályos, hanem koncentrikus köröket futnak. A kérdés az, hogy kifele vagy befele csavarodik a csiga. Nem állítom, hogy ez rossz, sőt talán nincs is jobb. Minden esetre rettenetesen lehangoló. Én valahogy sose tudok ilyen taktikákat végigvinni, de most nem is bánom. Az összes viselkedésformának annyi de annyi hátulütője van, hogy... de a sajátomban meg nem bízok. Akárhányszor bíztam benne megjártam. Hát valami ilyesmi a közérzetünk mostanában asszem.
Érdekes amit leírtam, ha észerevetted ez a szöveg sehova nem vezet, nincs benne kohézió, önmagának is ellentmond néhány helyen. Pofozgatja a szart. Azért teszem ki mégis, mert az egész társadalommal, de még a mi nemzedékünkkel is ez a helyzet. Valaki szóljon rám, hogy ne gondolkozzak erről. Aztán ez a valaki rámszólhatna, hogy az Én pici pónim drámaibb epizódjainak konfliktusain kívül lehetőleg semmi ne foglalkoztasson, ha szabadidőm van, és boldog leszek. Jó befejeztem

Miután nemrég

megkaptam egy kedves "kritikusomtól", hogy muszáj lesz komolyan venni magam, újra nekiálltam a regénynek nevezett torzszülöttemnek. Kb. négyszer írtam át azóta az első fejezetet anélkül, hogy bármilyen apró javulást elértem volna. Hol hosszabb lett, hol sokkal rövidebb, de mind stilisztikailag mind történetvezetésben megmaradt (terminus technicusok következnek) fos szinten, mégcsak szarrá se tudtam összegyúrni. Legjobb lesz, ha ezt a projektet pihenni hagyom, viszont van pár novellaötlet, amivel, ha lenne időm, szívesen foglalkoznék. Most is belekezdek egybe, aztán, ha befejezem, akármilyen is lesz, megmutatom nektek.
Ebben a pillanatban még örülök is annak, hogy holnap vissza kell mennem próbálni, örülhetek is, tálcán kínálkozik egy dolog, ami valószínűleg hasznos, elveszi minden időmet, és ami a legjobb, még gondolkodni sem hagy arról a nagyonsok giga helyet foglaló zagyvaságról, ami a fejemben kevereg. Töredezetségmentesítés nem jó, kevés a szabad lemezterület. Meg azért is jó, hogy holnap eltűzök, mert itt csak tökéletesen értelmetlen dolgokat olvasok, blogokba feledkezek öt percenként csekkolom a frissítéseket, meg egyedül is vagyok, hogy baszna seggbe a jóisten. Vagyis hogy a durrogós villám. Vagyis a harapós kutya... füle Az erősebbé. haha

Az élet íze

Őszintén szólva

úgy érzem tartozom egy bocsánatkéréssel azoknak, akik hónapok óta feljárnak ide, olvasni ezt a blogot. És meg is kéne köszönnöm nekik. Na nem azért, mert én bármikor is híve voltam a mentális maszturbációnak, (a valódi meg olyan távol áll tőlem, mint Makkó Jeruzsálemtől) hanem azért mert annak ellenére csináltam itt emófosos blogot, hogy bárki kérte volna, mondhatni saját öncélúságom miatt. Aki pedig ilyen gondolatok közlésére használja a blogját, az egy faszaladár, (igen, ez saját) már ha megengeditek nekem a radikális nyelvhasználatot. Én nem akarok faszaladár lenni, lehet, hogy nem is voltam, de nem is akarok. Nem lesz semmiféle arculatváltás, Pálfordulás, nem fog a pepsi coca kólává változni, csak igyekszem összekapni a blogot a jövőben. Annyi, hogy legyen is miért idejönnötök, és ne csak valami faszaladár faszkodása menjen orrba szájba. Ja, lehet, hogy csúnyán se kéne már beszélnem, mer már nem király. Dehát elmondtam én már párszor, hogy alapvetően egy régimódi ember vagyok, valahogy benneragadtam a tinédzserkorban, és ott olyan jó, hogy (akár hiszitek, akár nem) még húsz évesen is hiszek ilyen orbitális marhaságokban, hogy szerelem, barátság, tisztelet, faszomtudja még mi... Írva lesz róluk, biztosan.
Na, szóval köszi, és ahogy nem régimódi emberek egymásnak mondják, respekt.
Maradok hűséges faszaladárotok:
Ferenc

csütörtök, július 12, 2007

Lodger - I Love Death

Éppen

kispál koncertet hallgatok élőben, mobiltelefonon. Máris jobb, kösz a hívásért! Egyébként. Nem lesz Kaukázus mégse az Utcazenén, mégse kocsmázok ma, mert reggel le lett lemégsézve, ejnye bejnye, egyedül meg... Nem vagyok én már olyan. Volt más is, de az eleve mégsézve volt, a harmadik kocsmatárs pedig kicsit megkésve nem sokkal a koncertmutatós negyedik kocsmatárs után hívott, dehát én meg ugye ideragadtam. Legközelebb mind a négyet viszem. Nem is... Azt az egy fiút kihagyom. Muhahaha.

Furcsamód

nem csökken azoknak az embereknek a száma, akik valamilyen érthetetlen okból "normálisnak" tartják magukat. Nem kéne ilyenekkel barátkoznom. De valahogy az se szimpi, ha valaki pofátlanul kihasználja saját nem normálisságát. Pedig majdnem biztos, hogy az jó.

Hmm. Most büszke vagyok magamra. Úton az "Aurea Mediocritas" felé?

szerda, július 11, 2007

Transformers

Kicsit szégyellem magam, hogy újabban csak olyan filmekről írok, amelyekről jól tudom, örökre megmaradnak a mass média nem épp szelektív kosarában. De azért tartom érdekesnek őket mégis, mert talán semminek nincs olyan kultúraformáló ereje ma, mint a látványos tömegfilmnek. A modern folklór is szinte kizárólag ezekből táplálkozik (Shrek-es képernyővédők, csengőhangok...) Michael Bay (sajnos) magáénak tudhatja a folklórpróféta szerepét, emlékszem az Armageddon hatalmas durranás volt annak idején, és még évekkel később is idézgették a bárgyú jeleneteket és beszólásokat a srácok az utcán. Nem csoda, hogy kiválasztották Transformerst rendezni.Egy olyan történetet, amelyben rozoga használt autók alakulnak át egy másodperc alatt szuperrobotokká nehéz irónia és humor nélkül kezelni. Szerencsére erre még Bay is rájött, bár szerintem jóval több vicc is belefért volna. Azonban ennyi év után kijelenthetjük, sztárrendezőnk teljesen fejlődésképtelen. Egy helyett már három robbanást látunk egy időben, a játékidőből 10% helyett 30% a CGI effekt és egy gondterhelt tábornok helyett 5 csücsül a pentagonban, még sincs semmi változás. Szegény Bay világában folyton naplemente van, mindig akad egy elpusztíthatatlan katona, a zene egyre pátoszosabb és gusztustalanabb a végkifejlet felé. A végkifejlet pedig mindig egy olyan heppiend, amit még a Knight Rider minden rész végén érthetetlenül összenevető hősei is megirigyelnének. Szemtelenül üres.
A hatalmas gépcsodák látványa egy darabig szórakoztató, főleg moziban, de éppúgy rájuk lehet unni, mint bármelyik tizsu-tizsu akciófilmre. A transformers tulajdonképpen egy gyerekfilm, mégsem kaphatja meg azt a besorolást, mert a zajok túl félelmetesek, és a képek is túl pörgősek. Modjuk halál nagytotálban és vér szigorúan egy csepp sincs. Kicsit Walt Disney fílingem lett tőle.
Ja, azon már meg se tudtam lepődni, hogy a végefőcímnél a két bejegyzéssel ezelőtt lefikázott Linkin Park szám szólal meg.

kedd, július 10, 2007

Új linkjeim vannak

Táth Gabi üzenete:
jujj
Táth Gabi üzenete:
nee, még ne
Táth Gabi üzenete:
ez olyan
Táth Gabi üzenete:
húúúú
Táth Gabi üzenete:
olyan
Táth Gabi üzenete:
nna
Táth Gabi üzenete:
tudod
Táth Gabi üzenete:
:)
feri üzenete:
már be is raktam
feri üzenete:
észre se vetted?
Táth Gabi üzenete:
haha
Táth Gabi üzenete:
jajj ne! most mindenk tudni fogja
Táth Gabi üzenete:
ez olyan mintha elvűrűsokkal kéne szembe néznem
Táth Gabi üzenete:
áá
feri üzenete:
na, azért nincsenek olyan nagy elvárásaim
feri üzenete:
elég nekem, hogy berakhattam...
Táth Gabi üzenete:
nem neked, csak tudod, ez olyan más érzés
Táth Gabi üzenete:
én mág kommentelni se nagyon szoktam
Táth Gabi üzenete:
é
Táth Gabi üzenete:
másokhoz se
feri üzenete:
nem is kell kommentelni
feri üzenete:
maradhatsz csendben
feri üzenete:
közben
Táth Gabi üzenete:
tudom

Véletlenül megnéztem ma

a Linkin park új klippjét a Music tv-n. Mindig kell valami, amin fölbaszhatom az agyam. A videó pont olyan, mint a zene. Nem a giccsparádé meg a parasztvakítás, a bajom, nem a magukat legképtelenebb helyzetben is komolyanvevő, apu fizette gitárleckékről gyakran lógó hírók. A baj az, hogy a fiatalok elhiszik, amit látnak. Elhiszik, hogy ez a rock zene, a zene mögött pedig ez a tartalmas vizuális mondanivaló. Hogy lehet vizuális mondanivaló az, ha a lehető legsztereotípabb képeket leszedem a jútyúbról, és bevágom egymás mögé. "Baszki, olyan klippet láttam délután a Viván, benne volt minden, bazmeg, minden benne volt, faszomöccse!" A srácok osztódó petesejtet látnak, nyíló rózsát, aztán éhező afrikai kisfiút, olajos pingvint, atomvillanást, drogost az útszélen. És ezek tényleg mindenféle kurázsi nélkül vannak beválogatva. Persze tudják a marketingesek, mik azok a hatások, amire még a tunya fiatalok is fölrántják a fejüket, de ez a maszlag így, ebben a formában tökéletesen értelmetlen és értelmezhetetlen. Hátborzongatóan jellemtelen az egész. A zene, a zenekar, a PR a háttérben, a Napszemcsi az énekesen, de még a lemenő nap is a válla fölött. Ez az, amit (figyelembe véve az igényeket) a legmenőbb banda a legmenőbb stábbal a háta mögött 2007-ben össze tud hozni. Menne ez jobban is, de minek, ha bőven elég. Nem lesz jobb. Itt van, ne nézd meg.

vasárnap, július 08, 2007

A szomorú betét

Egyre több a kék-zöld foltom, de lágalább látszik, hogy nagyon ott vagyok. Nem fejben mondjuk, de néha azért élvezem. Meg hát muszáj, mert a színészekre buknak...
Tegnap éjjel volt szerencsém a romantikus csillagszeplős ég alatt szalonnát sütni a veszprémi színészgárda krémjével (Forrás színház...) Ittasan sem sokkal szórakoztatóbbak.
Kaptam egy nap kimenőt egyébként, most itthon vagyok. Megyek és gyorsan írok egy novellát. Egy intim betétről fog szólni, aki szomorú, mert nem szereti senki...

Hungarikum

Ha már eleged van a vizitdíjból, felsőoktatási reformokból, gyurcsány megszorító intézkedéseiből, unod a zsidózást, nincsen meccs és a Barátok köztből is csak ismétlés-maratont nyomatnak az ertéelen, akkor gyere és dobáljuk meg együtt a buzikat...

péntek, július 06, 2007

Korán

kell kelni. De ezért cserébe Stollár Katalin imád. És minden megszólalásom után azt mondja "ez meseszép" vagy valami hasonlót. Nincs idő semmire, délelőtt 3 órás beszédgyakorlat, egytől tízig próba. Egész júliusban. Elvileg fejlődök. Vagyis ezt mondogatom magamnak, ha rámjön az, hogy faszba az egésszel. Ha érdekel, 22-én este nyilvános főpróba (E-kamara). Örülnék neked.

kedd, július 03, 2007

Egyedül

szeretnék lenni. Még három hétig erre nem lesz lehetőségem. Nem az a baj, hogy nem szeretem a szobatársaimat, meg a próbákat. Az a szar, hogy az összes jó együtt is sokkal rosszabb, mint.

vasárnap, július 01, 2007

Így

b n b n b n b n b n
e a e a e a e a e a
k t k t k t k t k t
a t a t a t a t a t
t a t a t a t a t a
t k t k t k t k t k
a e a e a e a e a e
n b n b n b n b n b

Megvan az ösvény

"Ha hagyod, hogy az elméd, s az egod kényszerítő ereje nélkül létezz, egyszerűen Boldoggá válsz, mindenféle erőlködés, szándék és ok nélkül" (A. J. Christian) - Légy hülye, vagy szarj mindenre

"Aki boldogságot és jó közérzetet vár az élettől, az jól teszi, ha a magasabb kultúrát egyszer s mindenkorra elkerüli." (Nietzsche) - Nem olvasni, kapálni kell

"
a boldogság az a kincs, amelyre minden ember törekszik, és hogy azt elérd, nincs szükséged egyébre, csak jó származásra, jó barátokra, jó szerencsére, egészségre, gazdagságra, szépségre, erőre, hírnévre, becsületre és erényre" (Machiavelli) - Nem árt, ha fehér vagy

Ennek örömére most megyek és betépek. juhí.