Transformers

Kicsit szégyellem magam, hogy újabban csak olyan filmekről írok, amelyekről jól tudom, örökre megmaradnak a mass média nem épp szelektív kosarában. De azért tartom érdekesnek őket mégis, mert talán semminek nincs olyan kultúraformáló ereje ma, mint a látványos tömegfilmnek. A modern folklór is szinte kizárólag ezekből táplálkozik (Shrek-es képernyővédők, csengőhangok...) Michael Bay (sajnos) magáénak tudhatja a folklórpróféta szerepét, emlékszem az Armageddon hatalmas durranás volt annak idején, és még évekkel később is idézgették a bárgyú jeleneteket és beszólásokat a srácok az utcán. Nem csoda, hogy kiválasztották Transformerst rendezni.Egy olyan történetet, amelyben rozoga használt autók alakulnak át egy másodperc alatt szuperrobotokká nehéz irónia és humor nélkül kezelni. Szerencsére erre még Bay is rájött, bár szerintem jóval több vicc is belefért volna. Azonban ennyi év után kijelenthetjük, sztárrendezőnk teljesen fejlődésképtelen. Egy helyett már három robbanást látunk egy időben, a játékidőből 10% helyett 30% a CGI effekt és egy gondterhelt tábornok helyett 5 csücsül a pentagonban, még sincs semmi változás. Szegény Bay világában folyton naplemente van, mindig akad egy elpusztíthatatlan katona, a zene egyre pátoszosabb és gusztustalanabb a végkifejlet felé. A végkifejlet pedig mindig egy olyan heppiend, amit még a Knight Rider minden rész végén érthetetlenül összenevető hősei is megirigyelnének. Szemtelenül üres.
A hatalmas gépcsodák látványa egy darabig szórakoztató, főleg moziban, de éppúgy rájuk lehet unni, mint bármelyik tizsu-tizsu akciófilmre. A transformers tulajdonképpen egy gyerekfilm, mégsem kaphatja meg azt a besorolást, mert a zajok túl félelmetesek, és a képek is túl pörgősek. Modjuk halál nagytotálban és vér szigorúan egy csepp sincs. Kicsit Walt Disney fílingem lett tőle.
Ja, azon már meg se tudtam lepődni, hogy a végefőcímnél a két bejegyzéssel ezelőtt lefikázott Linkin Park szám szólal meg.