Örülhetünk kedves

barátaim, hiszen egyre inkább látom, hogy aktív részét képezzük egy olyan nemzedéknek, melynek teljes egésze mentálisan retardált, de valami elképesztő szinten. Nem az emósokról van itt szó, nem is a kissebrendűségi komplexussal küzdőkről. (Abból egyébként mindenkinek van bőven.) Azokkal is komoly gondok vannak, akik mondjuk úgy "megtalálják a helyüket". Dehogy találják meg. Annyi csak, hogy sok-sok csavart visznek a viselkedésükbe tudatosan és a hülyékkel ellentétben nem szabályos, hanem koncentrikus köröket futnak. A kérdés az, hogy kifele vagy befele csavarodik a csiga. Nem állítom, hogy ez rossz, sőt talán nincs is jobb. Minden esetre rettenetesen lehangoló. Én valahogy sose tudok ilyen taktikákat végigvinni, de most nem is bánom. Az összes viselkedésformának annyi de annyi hátulütője van, hogy... de a sajátomban meg nem bízok. Akárhányszor bíztam benne megjártam. Hát valami ilyesmi a közérzetünk mostanában asszem.
Érdekes amit leírtam, ha észerevetted ez a szöveg sehova nem vezet, nincs benne kohézió, önmagának is ellentmond néhány helyen. Pofozgatja a szart. Azért teszem ki mégis, mert az egész társadalommal, de még a mi nemzedékünkkel is ez a helyzet. Valaki szóljon rám, hogy ne gondolkozzak erről. Aztán ez a valaki rámszólhatna, hogy az Én pici pónim drámaibb epizódjainak konfliktusain kívül lehetőleg semmi ne foglalkoztasson, ha szabadidőm van, és boldog leszek. Jó befejeztem