FB© is ROCK: június 2007
renton blogja

szombat, június 30, 2007

Itt a három legkönnyebb

Most megyek, megnézem rendbe vannak-e. Egyedül.

Felesleges részletek (novellácska)

Én nem tudtam akkor még, hogy ez hogyan szokott történni. Azt láttam, hogy nagy lett a hasam, nőtt hétről hétre, de nem tudtam, hogy miért. Akkor este is, mikor végül is jött a Gergő, hát én azt hittem bepisiltem. Mentem át a szomszédba, ott laktak nagybátyámék, mondtam, hogy mi történt és hát máris mondták, hogy „Menni kell a kórházba, de rögtön!” Fogalmam se volt róla, hogy most mi lesz. Feküdtem ott az ágyon, bejött a doktor, megvizsgált és akkor mondta, hogy „Jön a baba.” Azt hittem ott halok meg, méghogy baba! Rosszul voltam végig, nagyon rosszul voltam. Amikor aztán kijött a Gergő és odaadták, akkor már örültem neki. Végül is rendben ment minden, haza is mehettünk hamar. És akkor otthon volt velem a Gergő kilenc hónapig. De akkor már muszáj volt dolgoznom, nem maradhattam otthon, villany nem volt, a kályhával tüzeltünk és hát akkor én odaadtam a Gergőt... A mamának adtam. Hogy viselje gondját. Rossz volt neki már ott. Én is... El akartam menni dolgozni. Nem találtam munkát... A mama meg mondta, hogy ha nem adok rögtön harmincezer forintot, beadja a Gergőt az intézetbe. Hát én azt nem akartam.
Akkor ott álltak kint a lányok, mondták nekem már, hogy „Álljál ki te is, aztán rögtön lesz pénz.” én meg csak csodálkoztam, hogy így... Hát ezt hogy lehet. Kérdeztem, hogy „Hogy csináljátok? Mit?” Elmondtak nekem akkor mindent. És hát utána kiálltam. Jöttek is rögtön... Megállt a kocsival, mondta: „Adok egy ezrest eljössz-e?” mondtam hogy nem, „Kétezrért? Háromezerért?” és na annyiért már elmentem. Nagyon borzasztó volt nekem az a két év. Megaláztak... Sokszor megaláztak... Kést szorított a torkomhoz, azt mondta „Kinyírlak te büdös...” Annyiszor megvertek... De annyiszor... De voltak olyanok is, akiket szerettem. Azoknak örültem, ha visszajöttek. Volt, aki el is akart vinni magával. Ki Németországba. De azzal nem akartam elmenni, attól féltem. Az ilyen perverz volt. Kikötözött az ágyhoz... És... Csak úgy... Csak úgy volt jó neki. Volt már pénzem, tudtam bérelni lakást, akkor jó volt. Meg aztán lett a Laci is. Na ő szeretett engem. Ott élt ő is a házban. Ritkán vert csak. De ivott... Nagyon ivott. Meg akkoriban én is. Volt, hogy összejött hat, hétezer is egy nap, hát én meg a Laci, azt mind elittuk. De aztán már untam. Nagyon untam, hogy ki kellett állni, a házat is untam, nem volt kedvem hozzá. Gondoltam, elmegyek dolgozni. Jelentkeztem is, behívtak, mondják, hogy egészségügyi papírok is kellenek, hát én azt nem tudtam, akkor mennem kellett kórházba kivizsgáltak, hív a főorvos. Azt mondta „maga most nem mehet dolgozni.” Hát én azt hittem, ott esek össze. Szédültem, forgott velem a világ, azt mondta beteg vagyok. Kérdeztem, hogy meddig tart, mire kikezelnek, mondta, hogy „Legalább egy év.” És akkor ott kellett maradnom egy évig. Nem tudtam pénzt küldeni a Gergőnek, mama beadta az intézetbe. Nagyon szomorú voltam. Én nem akartam, hogy oda kerüljön szegény. Nem is láttam akkor egy évig.
Na aztán kijöhettem a kórházból, de nem tudtam... Nem tudtam megkeresni senkit, aki segítene. Nem akartam kiállni megint. Nagyon nem akartam... de hát muszáj volt. Akkor már másik férfinak kellett kifizetnem. Gazdagabb volt, mint a régi. Meg annak sokan dolgoztak így háznál... Na ő mondta, hogy rendez nekem albérletet, és ott vegyem föl a telefonokat, a többit meg intézi ő. És utána már inkább így telefonáltak. Na így jött az a telefon is, amiről a riporter úr érdeklődött, az a... „Ne fürgyé le...” A Gyuri. Bocsánat, hogy így elhúztam, csak hát kérték, hogy beszéljek róla...

péntek, június 29, 2007

"Csapataink

nem átallanak, nehéztüzérséget is bevetni az akció során, melyben mi is ellopjuk Mehmed Karcsikát és áttérítjük a saját oldalunkra. Az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy Karcsi birtoklása olyan komoly fegyvertény, mely segítheti az imperialista hatalom megdöntésére irányuló terveinket. Ne félj Karcsi, kihozunk!" - Oszama Bin Laden

csütörtök, június 28, 2007

Szerintem Té

bármit elfurikáz a kocsijával a teszkóig, aminek pinája van (eltévedt szöszik, ilyesmi). De ezt azért nem róhatom fel neki, mert elvitt engem is, holott nekem nincsen.
aztán
Éjjel megint találkoztunk a Killer fedőnéven aktív pulis légióssal, de a múltkori kis affér (gázsprével jött a srác, nem azér, hogy rambó vagyok) nem ismétlődött meg, mondjuk most kb 10-en voltunk. Mindegy.
aztán
A koccintós, meg a xanax elálmosít, de nem csinál rossz kedvet. Rossz kedvet ugyanis az csinál, ha nem mondod elégy ügyesen, hogy "ez lófasz". Szori.

hétfő, június 25, 2007

Öregem, lenne

pár jó tanácsom. Tudod, régen még jelentett valamit az, hogy alkoholista vagy, de ma már bizony smafu. A mai lányok már csak a drogosokra buknak. Kegyetlen világ.

Scarlett - nem azér, hogy baki...

civil mozdulattal takarja el a mellét ebben a jelenetben. Fura hogy bent hagyták, biztos csak engem zavar, más észre se venné, de muszáj megmutatnom. Mondanám, hogy muszáj lerántanom a leplet, de az túl vicceskedő lenne. (Egyébként az a disznó mögötte nem számít) Szóval:
1. Scarlett jobb keze az ágyon.2. Scarlett keze a takarót tartja finoman, csak nem azért, hogy eltakarja a kamera elől a cicijét?Persze eddig normális ember nem jut el. Dehát ilyen a szerelem.

Egyre könnyebb 2.0

ujjbegyek zenitre ütnek
kövér felhők kifeküdnek
rácsos szájkosár a kékség
koordinált magány a szépség
harapós a kedve néha
olyan jókat ettem én a
hungária étterembe
bújok a kenyérbelekbe
tunkolok a délutánba
füstölög a szél a számba
míg a slukkok egyre fogynak
egyre könnyebb egyre rosszabb
várni azt a nem valódit
lopni anya nyugtatóit
sok kicsi fénypont barátom
égi koordináta rácson
egyre többször gyúlnak tippek
egyre hosszabbak a trippek
szép csigakörökbe futnak
elvezetnek orra buknak
szégyen a bukás de kínos
hány diszkót hánytam le mítosz
el se vittek visszahoztak
egyre könnyebb egyre rosszabb
kiszárad a sarki cserhát
felgyűri a nyálkahártyát
lapozni az ujj ha próbál
megakad egy furcsa szónál
rámtaláltak átlapoztak
egyre könnyebb egyre rosszabb
nem mondom hogy holmi könnyek
egyre rosszabb egyre könnyebb
zátony szaruhártya mentén
egyre megfeneklik veszprém
egy centit se lesz már hosszabb
egyre könnyebb egyre rosszabb

vasárnap, június 24, 2007

Én nem tudom

mi van velem gyerekek, de nem akarok wukit.

28 héttel később

Nem szeretem a horrorfilmeket. Az a legnagyobb baj velük, néhány kivételtől eltekintve, hogy a rendezők azt képzelik, a horrorhoz könnyebb eszmei mondanivalót társítani mint egy drámához. Tudjátok például miért vonzóak a zombifilmek, még a nagy Danny Boyle-nak is? (igaz, ő csak az előző részt rendezte, de ehhez is nevét adta) Azért, mert saját magunk elől menekülünk bennük. Beülsz, artikulálatlan üvöltéseket hallassz, vad, állati módon viselkedő embereket, és felmerül benned a kérdés: átvitt értelemben tényleg mi is ezek vagyunk? Bevásárolni, moziba, színházba járunk fa arccal, és olyan szinten elfolytunk magunkból mindent a külvilág felé, hogy némelyekből néha nagy dózisban tör elő az állat. (Tipikus magyar problem egyébként) Itt meg az egyik pillanatban gyengéd férj csókol, a másikban hörögve nyomja ki felesége szemeit.
A 28 héttel később brutálisabb nemcsak az első résznél, hanem bármelyik fűrész filmnél is. A zajok úgy vannak felvéve, hogy hassanak még a leginkább kitolódott ingerküszöbű "zombikra" is. Bizony az ordításnak is van egy szintje, ami után már nem tudjuk mosolyogva nézni az eseményeket, kizárólag összehúzott szemüldökkel, kezünkkel a szánk előtt. Borzongásról, félelemről itt már szó sincs, rettenet van nagytotálban, válogatás nélküli, hirtelen és hangos. Harapások, tépések, vér. A helikopterrotorral szétszabdalós jelenet a Planet Terrorban vicc volt, itt nem annak van szánva. Bár ez még komikusabb. Ez az "akció rész". A mesterlövészek parancsot kapnak, hogy válogatás nélkül lőjjék az embereket. Kicsit túl direkt bemutatatása ez annak, hogy itt már nem számít, ki a zombi és ki nem az. Ennyit az erkölcsi filozófiáról. A "nem akció rész" hiába próbálja felidézni a 28 nappal később erősebb jeleneteit, (a kihalt London utcáinak feszült atmoszférája) ez a film sajnos csupán arról szól, hogy ha megharap egy zombi, neked annyi. Egyébként kár. Ahogy a megfáradt mesterlövész mondja: "That's all fucked."

szombat, június 23, 2007

Ma

szerelmes lettem egy iwiw-fényképbe. De nem mutatom meg, mert szégyellős vagyok. Minden esetre, ha rossz kedvem lesz, van mit nézegetni.

A Faun labirintusa

Szép film a Faun labirintusa, egyszerűségével, szentimentalizmusával együtt. Azt a kérdést feszegeti szerintem, hogy mikor van létjogosultsága a képzeletnek és a tündérmeséknek. Választ is ad: mindig. Például 1944-ben, a polgárháború súlytotta Spanyolország kegyetlenségei között is. A kis Ophelia tündérekkel és ördögökkel teli mesevilága párhuzamosan van jelen a filmben a szétloccsanó koponyák és önként, kéjből gyilkoló tisztek rideg valóságával. A két világ elkülönül, átfedés csak ritkán van, a kislányon kivül egyedül a néző az, aki mindkettőbe betekintést nyer. Az egyikben várja a Faun, a mítikus csodalény, sejtelmes feladataival, a másikban az elvakult, mindenkit terror alatt tartó (megjegyzem nagyszerű alakítás) katonatiszt. Az egyik világ tele van gyorsan növekvő életadó növényekkel, félelmetes szörnyetegekkel, a másikban lagerpisztolyok és kilátástalanság. A kis főhősnek lehetősége adódik a választásra, és döntésével, majd az azt követő tragédiával jelleme az összes szereplő fölé magasodik. A kegyetlenségtől való menekülés közben vezethet út egy másik (akár létező, akár nem létező) világba, de létrejöhet valamiféle pajzs a tisztaság megtartására is, bármilyen áron.

péntek, június 22, 2007

Nem bírom ki, hogy ne

Baszódj meg!

Szinte azonnal megvan

a gyümölcse annak, ha az ember megpróbál másként, hatásosabban hozzáállni. Az anyukám ma délután például új életsratégiáimra fölfigyelve megjegyezte: "látom, elment az a maradék eszed is". Ezt a kijelentést én inkább annak kapcsán fogadnám el, hogy megtaláltam a kedvenc görög istenemet, Anterószt. Nem azér, hogy nézz utána...
Ja... Tibi! Félő, hogy nem is répa, hanem tojás.

Színművésznek

vagyok nevezve a szerződésben és ez mondjuk tetszik is, de az picit derogál, hogy júl. 2-től 22-ig mindannap tízórás próba, Stollár Katalin beszédtechnika, koncentrálás, ilyenek. No pia, nőzni lehet, ez nagyjából azt jeleni, hogy teszemazt alkohol helyett majd elkurvázom a pénzemet. (Ha egy óra négyezer, kettő nyolcezer, egész jól kijövök) Mondjuk azt a 20 ezret, amit a próbákért kapok. Kicsit durva, hogy gyakorlatilag be van táblázva az egész nyaram, egy-két szabadnapot is bajos beszúrni, Egérlyuk próbák után Utcazene fesztivál, egész nyáron folyamatos forgatás a Sültkrumplihoz, augusztuban Szentivánéji tábor, mondjuk az csak tíz nap lesz.

csütörtök, június 21, 2007

Kis idő múltán

már tényleg kiafaszomat zavarja az, hogy semmi nem úgy, meg akkor. Az esetlegességgel esetleg békülj ki te, én nem fogok, legfeljebb leszarom. A káosz nem is egy elmélet, a pillangó direkt csinál tájfunt, direkt lengeti úgy, a virág is direkt neki, le van zsírozva a dél-afrikai kertész. Tök jó azt hinni, hogy a huszas vagy fej vagy írás, semmi a két oldal eltérő felületéből adódó légellenállási tényező nem befojásol, csak ilyesztget, félrevezet, pedig kicsivel mindig nagyobb az egyik esélye. De persze leszarom. Kerseni kéne már valamit.

Keresni és találni. Főleg, ha az orrom előtt van. Örülök, ha nem értitek.

szerda, június 20, 2007

Fittségi teszt

Bííííííííp. Ötödik perc, most egy kicsit gyorsabban. (És még mindig nem a szexről beszélünk)

szombat, június 16, 2007

Tényleg, hol?

Ha jól tudom,

a Levinek van egy sámán ismerőse, ott kint Kenyában, aki időnként oda hallucinálja őt, ahova csak akarja. Azt kérném, hogy a Levi beszéljen már ezzel a sámánnal, (akinek semmi köze az új zenekarunkhoz, a brutálisan instrumentális Sámángecihez) és kérdezze meg, megoldható-e lenne, hogy valami interkontinentális hipertransszuggesszió által ne álmodjam már minden nap ugyanazt. A fizetségről majd később megegyeznénk. Van egy csomó villogó kulcstartóm, egyéb elektromos kütyüm, van egy még működő nokia 5510-es otthon az asztalomon (tudjátok, az a fekvősm zenehallgatós mobil) az ilyen bennszülött embereknek biztos értékes lehet, remélem nincs még ipodja.

Kösz

kedd, június 12, 2007

Névtudomány vizsga

Kinn ültünk a teraszon Gabival, hunyorítva néztünk a Napba és dohányoztunk. Néha én azt mondtam, hogy "Na, két óra múlva vizsgázom, neki kell állni". De akkor Gabi szívott egyet a cigijébe, kortyolt egyet képzeletbeli martinijéből és megszólalt: "Hülyéskedsz? Időd mint a tenger, csak lazán, csak lazán..." Akkor még nem hittem el, hogy így megy. Bementem, megírtam. Hármas lett. Pannon Egyetem, sálálálá.

más

Ma este rájöttem, milyen a tökéletes msn beszélgetés. Remélem egyszer módom lesz valakivel lefolytatni:

Egyik üzenete:
Onnan is rossz?
Másik üzenete:
Innen is rossz.

Hm...

Dö üzenete:
itt várok álló fasszal
feri üzenete:
én elraknám a helyedben
Dö üzenete:
nem mondtam, hogy elővettem
Dö üzenete:
csak hogy áll
feri üzenete:
akkor most kényelmetlen
feri üzenete:
vedd elő!

Más is

kétségbe szokott esni éjjelente, ha nincs egyetlen elérhető partnere se emesen? Há majdnem sírtam baszki...

hétfő, június 11, 2007

A feladat

Ma láttam a filmmúzeumon egy magyar sci-fit. A címe az, hogy A feladat és Tátra képcsőből vannak megcsinálva benne a számítógépek. Vizuális sokk. Az űrhajósok ruhája, de még az embléma is a ruhán Star Trek kopi. A szereplők nagy átéléssel kiáltják egymásnak "Mot! Te eltitkolsz előlünk valamit!" De ha ezt a sajátos style-t megszokod, egész szeretni való kis film, csak ne lenne az a sok piros-sárga kartonfal a díszletben... Egyébként a film Zsoldos Péter regényéből készült, aki nemzetközileg is elismert sci-fi író. Nem azér', hogy olvastam...

vasárnap, június 10, 2007

Találtam

egy karikás ostort a nagymamáméknál amikor füvet nyírtam délután. Elkezdtem csattogtatni vele az udvar közepén. Nagy szavak ezek polgártárs, de hallod... Én akkor boldog voltam. Aztán egyszercsak leszakadt róla a sudár. Elromlott. Feri szarul van. Meg még mindig meg van baszva.

A Gabi által

ovis szindrómának nevezett betegségem tombol. Meg vagyok baszva.

szombat, június 09, 2007

Grindhouse

Amerikában már elfeledett, Európában sosem ismert kategóriája a filmeknek az un. Grindhouse. Magyarul azt mondhatjuk, dupla film. Két rendező alkotása, melyeket soha nem létezett filmek előzetesei kötnek össze. Mivel én sem tudok sokat a műfajról, nem tudom, hogy Tarantino és Rodriguez új, közös projektje mennyit tiszteleg, vagy kifiguráz, esetleg másol ezekből. Amit még hallottam, hogy az eredeti filmek témája röviden: jó nők, menő pasik, jó kocsik, durvaság. Én úgy érzem, (rövid filmrészletek alapján) hogy a Grindhouse filmek elemzésénél a kulcsszó a gagyi. Mert bizony az új Grindhouse szellemét is megragadhatjuk ezzel a kifejezéssel. A fő kérdés tehát az, lehet-e jó, ha valami direktben, nagyon tudatosan gagyi.

Planet Terror

Egy macsétás emberről szóló állelőzetes után Rodriguez filmje kezdődik. Az volt az érzésem, hogy a rendező végig huncutul röhög a a nézőkön, hisz nagyon jól tudja, mit várnak, és örül, ha megadhatja nekik, de nem különben örül, ha épp az ellenkezőjét csinálhatja. Zombifilm, erős utalásokkal az Alkonyattól pirkadatigra, és Tarantino korábbi munkáira. Úgy tűnhet, a Huncut Rodriguez játszik velünk. Vér kell? Nesztek! Csöcsök kellenek? Nesztek, nagytotálban! Kell Bruce Willis? Itt van! (meggyőződésem, hogy a filmbeli szerepének kisebb jelentőséget kell tulajdonítanunk, mint annak, hogy „Nézzétek, ez Bruce Willis!”) Annyira lazán és viccesen mozgatja az általa kitalált furcsa karaktereket, kezdve a tűvel gyilkoló szöszi doktornővel, és végezve a gyönyörű és szó szerint géppuska lábú go-go táncoslánnyal, hogy azt öröm nézni. Rose McGowant mondjuk akkor is elnézem egy óráig, ha nem csinál semmit. :) Nem tudom, hányan lesznek, akik képesek komolyan venni, amit látnak, de ők valószínűleg eléggé fel lesznek háborodva.
A Grindhouse-t meg kell tanulni nézni, és rá kell jönni, hogy egyebet tényleg nem várhatok tőle, mint jó nőket, durva meghalásokat, (Tarantinoétól minden rajongó könnyesre röhögi majd magát) és vagány beszólásokat, de ezt szerintem magas szinten. És ha már így tudjuk nézni, nem cikinek találjuk, hogy a szexjelenetnél „szétég a film a vetítőben”, hanem viccesnek.

Death Proof

Kurt Russelt veszi elő Tarantino, a kéjgyilkos kaszkadőr szerepéhez, és természetesen brillírozik a volt akcióhős. A film több, mint kétharmadában belevaló csajok beszélgetnek amolyan Tarantino stílusban, a maradék részben pedig vagy meghalnak, vagy küzdenek az életükért. Természetesen filmes utalásokból itt sincs hiány, és ezek nagyon szórakoztatóak, ha észrevesszük őket. Viszont nem azok, ha nem figyelünk eléggé. Kicsit néha leül a mozi. Ilyenkor nem elég egy érdekes snitt, vagy egy 18 fuck-ot tartalmazó rövid monológ. Ilyenkor akció kéne. Az az akció, ami az utolsó negyed órában viszon olyan szinten van jelen, hogy eltáthatjuk a szánkat. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a rendező (hús-vér szereplőkkel, és igazi kocsikkal!) leforgatta az autósüldözések új etalonját.
Másodszorra végignézve, még Tarantino rajongóként sem ütnek akkorát egyébként a filmek. De nem is ez a céljuk. Sokkal inkább az, hogy kifigurázzák Hollywoodot, és elmondják, hogy amit izzadt erőlködéssel próbálnak megcsinálni az akciófilmekben, az megy lazán és mosolyogva is.

péntek, június 08, 2007

Tartozom

egy mese végével, amit ma este kezdtem el valakinek. Remélem, majd idejön és elolvassa. Szóval itt a mese vége:

Ültem ott tátott szájjal az msn előtt és Christian Dior (korábban Diószegi Krisztián) minden szavát szivacsként szívtam (hármas alliteráció, stilisztikailag meglehetősen zavaró helyen, de mindegy) magamba. És amikor megpróbáltam rávezetni, hogy ugyanmár mondjon pár szót a kudarcokról és a sikerekről, ő összevissza vaffankúlózni kezdett nekem. Hogy a dolgok holígy, holúgy lófaszok, bizonyám. Mikor finoman éreztettem vele, hogy ez a hangnem talán nem célravezető, azt mondta, na jó, elmagyarázza másképp: "Nézd Feri... Ha neked az a célod, hogy feljuss egy éppen álló lófasz legtetejére két dolgot tehetsz. Vagy elkezdesz mászni, és mászol, mászol, amíg csak bírod. Ezzel a módszerrel vagy felérsz, vagy nem. A másik módszer, hogy megvárod, míg lelankad, szépen ráülsz, és kivárod, hogy újra felálljon. Néha bizony ez a célravezetőbb, és ne hidd, hogy egyszerűbb, vagy könnyebb út." És hát ezt már én is könnyebben megértettem. Na, itt a mese vége.

Új elmélet

Lassan rájövök, hogy a felnőtt módon gondolkodás nagyjából azt jelentni, hogy pontosan és gyakran előre tudom, mikor szopatnak és mikor szopatok én. Meg kell ragadni a lehetőséget, és szopatni kell izomból, illetve amint lehet, kussban eltűnni, ha szopatni kezdenek mások. Persze a szopatáshoz és a szopáshoz is érzék kell, ideje aktívabban rástartolnom a témára, vagy szépen megfog és kivet az ultramodern ungarische társadalom, mint valami kurvát, és azt mondja rám, hogy "ha száz picsája lenne és egy foga, akkor se kellene" szar ügy.

"Látszik,

hogy jól érti, összeáll a kép. Olvasott ember, van érzéke, tehetsége hozzá. Csak egy kis szorgalom hiányzik. Sajnálom, hogy négyest kell adnom, lesz ez még jobb." - Ács Pál, egyetemi előadó, 2007 június 8. Régi magyar irodalom szóbeli vizsgán Kása Ferenchez intézett szavai, aki a tételek felét reggel egyszer elolvasta. Pannon Egyetem, sálálálá.

más

Azért írok ritkán blogot, mert nincs kedvem, meg mert ez a blog dolog különben is szar, mert nem írhatom le, hogy mit érzek valójában, mert még a végén elolvassák és azt nem akarom. Bocs.

péntek, június 01, 2007

Szerelmes vers

fáztál
mert a levegő
molekuláinak heves rezgése hiányában
nem mehetett végbe a hő
alapvető
megnyilvánulása
odaadtam a kabátom
mert tudtam hogy nyolcvanöt
százalék pamut és tizenöt
százalék poliészter keverékének
struktúrája megtartja tested melegét
esett
mert a körülöttünk található
vízpára apró
cseppecskéi
összeütköztek
és
egyesültek
egy felhőben felettünk
mosolyogtál
mert a mosoly jellegű mimikai
izomváltozás mintegy kiváltja
önmagában is a mosoly érzését egy pozitív biokémiai
változást
szerettelek
mert az agyam adrenalint
szerotonint
és dopamint
használt az információ közvetítésére a szervezetemben
nem értettél
mert a langue az emberi lélek
teljessége
merev ellentétben
áll az agy jobb féltekéjének
wernicke központjában összeálló parole-lal