Grindhouse

Amerikában már elfeledett, Európában sosem ismert kategóriája a filmeknek az un. Grindhouse. Magyarul azt mondhatjuk, dupla film. Két rendező alkotása, melyeket soha nem létezett filmek előzetesei kötnek össze. Mivel én sem tudok sokat a műfajról, nem tudom, hogy Tarantino és Rodriguez új, közös projektje mennyit tiszteleg, vagy kifiguráz, esetleg másol ezekből. Amit még hallottam, hogy az eredeti filmek témája röviden: jó nők, menő pasik, jó kocsik, durvaság. Én úgy érzem, (rövid filmrészletek alapján) hogy a Grindhouse filmek elemzésénél a kulcsszó a gagyi. Mert bizony az új Grindhouse szellemét is megragadhatjuk ezzel a kifejezéssel. A fő kérdés tehát az, lehet-e jó, ha valami direktben, nagyon tudatosan gagyi.

Planet Terror

Egy macsétás emberről szóló állelőzetes után Rodriguez filmje kezdődik. Az volt az érzésem, hogy a rendező végig huncutul röhög a a nézőkön, hisz nagyon jól tudja, mit várnak, és örül, ha megadhatja nekik, de nem különben örül, ha épp az ellenkezőjét csinálhatja. Zombifilm, erős utalásokkal az Alkonyattól pirkadatigra, és Tarantino korábbi munkáira. Úgy tűnhet, a Huncut Rodriguez játszik velünk. Vér kell? Nesztek! Csöcsök kellenek? Nesztek, nagytotálban! Kell Bruce Willis? Itt van! (meggyőződésem, hogy a filmbeli szerepének kisebb jelentőséget kell tulajdonítanunk, mint annak, hogy „Nézzétek, ez Bruce Willis!”) Annyira lazán és viccesen mozgatja az általa kitalált furcsa karaktereket, kezdve a tűvel gyilkoló szöszi doktornővel, és végezve a gyönyörű és szó szerint géppuska lábú go-go táncoslánnyal, hogy azt öröm nézni. Rose McGowant mondjuk akkor is elnézem egy óráig, ha nem csinál semmit. :) Nem tudom, hányan lesznek, akik képesek komolyan venni, amit látnak, de ők valószínűleg eléggé fel lesznek háborodva.
A Grindhouse-t meg kell tanulni nézni, és rá kell jönni, hogy egyebet tényleg nem várhatok tőle, mint jó nőket, durva meghalásokat, (Tarantinoétól minden rajongó könnyesre röhögi majd magát) és vagány beszólásokat, de ezt szerintem magas szinten. És ha már így tudjuk nézni, nem cikinek találjuk, hogy a szexjelenetnél „szétég a film a vetítőben”, hanem viccesnek.

Death Proof

Kurt Russelt veszi elő Tarantino, a kéjgyilkos kaszkadőr szerepéhez, és természetesen brillírozik a volt akcióhős. A film több, mint kétharmadában belevaló csajok beszélgetnek amolyan Tarantino stílusban, a maradék részben pedig vagy meghalnak, vagy küzdenek az életükért. Természetesen filmes utalásokból itt sincs hiány, és ezek nagyon szórakoztatóak, ha észrevesszük őket. Viszont nem azok, ha nem figyelünk eléggé. Kicsit néha leül a mozi. Ilyenkor nem elég egy érdekes snitt, vagy egy 18 fuck-ot tartalmazó rövid monológ. Ilyenkor akció kéne. Az az akció, ami az utolsó negyed órában viszon olyan szinten van jelen, hogy eltáthatjuk a szánkat. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a rendező (hús-vér szereplőkkel, és igazi kocsikkal!) leforgatta az autósüldözések új etalonját.
Másodszorra végignézve, még Tarantino rajongóként sem ütnek akkorát egyébként a filmek. De nem is ez a céljuk. Sokkal inkább az, hogy kifigurázzák Hollywoodot, és elmondják, hogy amit izzadt erőlködéssel próbálnak megcsinálni az akciófilmekben, az megy lazán és mosolyogva is.