Tartozom

egy mese végével, amit ma este kezdtem el valakinek. Remélem, majd idejön és elolvassa. Szóval itt a mese vége:

Ültem ott tátott szájjal az msn előtt és Christian Dior (korábban Diószegi Krisztián) minden szavát szivacsként szívtam (hármas alliteráció, stilisztikailag meglehetősen zavaró helyen, de mindegy) magamba. És amikor megpróbáltam rávezetni, hogy ugyanmár mondjon pár szót a kudarcokról és a sikerekről, ő összevissza vaffankúlózni kezdett nekem. Hogy a dolgok holígy, holúgy lófaszok, bizonyám. Mikor finoman éreztettem vele, hogy ez a hangnem talán nem célravezető, azt mondta, na jó, elmagyarázza másképp: "Nézd Feri... Ha neked az a célod, hogy feljuss egy éppen álló lófasz legtetejére két dolgot tehetsz. Vagy elkezdesz mászni, és mászol, mászol, amíg csak bírod. Ezzel a módszerrel vagy felérsz, vagy nem. A másik módszer, hogy megvárod, míg lelankad, szépen ráülsz, és kivárod, hogy újra felálljon. Néha bizony ez a célravezetőbb, és ne hidd, hogy egyszerűbb, vagy könnyebb út." És hát ezt már én is könnyebben megértettem. Na, itt a mese vége.