FB© is ROCK: szeptember 2008
renton blogja

hétfő, szeptember 29, 2008

Nem akarom

azt az érzést, hogy azt figyelik rajtam mások, mért vagyok hülye. Azt az érzést akarom, amikor szeretlek.

No kérem szépen, azt mondja, hogy

Így kezdett majd minden órát az általános iskolás ének tanárom. Aranyos ember volt, többen állítják, hogy valamikor 3/3-as ügynök is volt, no nem mintha ez az aranyosságával lett volna összefüggésben. Én kérem, kedves olvasók, még abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy kaphattam kokit ettől a derék embertől. Anyukámat is tanította már. Szépen énekelt, szeretett kívánságműsort tartani népdalokból, amikor nagyapám meghalt, szomorú népdalt kértem tőle az órán.
Van egy videó, óvodások ülnek körben, majd egyszercsak betoppan a Télapó (Nem Mikulás, Télapó, hisz ő is a szocialista ideológiák terméke), nagy kerek szemekkel figyelik őt, mire a pirosruhás lehuppan a székre, megköszörüli a torkát, és rákezd: "No, kéremszépen, azt mondja, hogy..."

Gyertek el, jó lesz

vasárnap, szeptember 28, 2008

Ennyi beszari

alakot még tuti nem hordott a hátán a föld, mint ma, mind azt hiszik, hogy a dolgok csak úgy megoldódnak maguktól, nem mernek a sarkukra állni, vállalni magukat, meg a gondolataikat, érzéseiket akkor is, ha kudarcba fulladnak a törekvéseik. Kell pár kudarc, azt mondják, azeredményhez, azt is mondják, héééééééééééé a kudarc nem a vég, csak egy lépcső. Nem csak várni kell, hanem cselekedni. Naná, hogx most ittas vagyok, és naná, hogy ezt az egészet csak magamnak írom.

péntek, szeptember 26, 2008

A tapasztalat

azt mutatja, nyazsgem.

Néha azért

nem írok bejegyzést, mert tudom, hogy csak anyáznék. Mindent, amit a bloggerek szoktak. A semmit, a sorsot, Istent, egymást, még anyát is. Aztán csak rádöbben az ember, hogy ennek nem lehet semmi értelme, és inkább nem ír blogot, hanem pillangókat kerget a réten, gombatrippelni jár, vagy ráfekszik némi húsra. A gyengébbek kedvéért, aki most ezt írja, az nem én vagyok. Csak valamelyik hülye blogger énem. Azt akarja "viccesen" fogalmazzam meg mi van:
Gyerekek, mindenki azt mondja, neki magának a legrosszabb. De aki ilyet mond, az hülye, ugyais az igazság az, hogy nekem a legrosszabb mindőtök között.
Semmi más nem kéne, csak egy test, meg egy lélek, nem olyan nagy dolog. Egyik kedvenc "bloggerinám" régi-régi bejegyzése. A csaj egyébként azóta már befutott, mint menő filmesblogger:"Ha az ember kövér, állandó hazugság az életed, kerülöd a tükröket, mint egy vámpír, kapkodod a levegőt, izzadsz, nem férsz el sehol, nem férsz bele semmibe, s az emberek már ránézésre gyűlölnek." Dehát ezen oly könnyű segíteni...
És a lélek... Attól félek... Csak teljesítendő feladatok vannak, újabb és újabb célok, kihívások, és ezek közül többet sikerül is végigvinni, mégsem érzek semmi eredményt. Bla-blabla-blablabla. Úgyis rég volt itt ilyen maszlag.

péntek, szeptember 19, 2008

Egy összefüggéstelen mondat

Ha lenne pénz a telefonomon, akkor most sms-t írnék, nem mondom meg kinek, mert ez a világ olyan, de remélem sejti és beleírnám, hogy hiányzol.

Kabát ügy

Nemes Szilvi üzenete:
lehet h lesz normális kabátom és többet nem fogok fázni
Feri üzenete:
remélem szép kabátod lesz
Nemes Szilvi üzenete:
hát
Nemes Szilvi üzenete:
leszarom

csütörtök, szeptember 11, 2008

Szeretek

(Avagy a hírös emóversíró legújabb fércműve)

szeretek aludni művészfilmeken
a fülbe duruzsló semmit szeretem
ha kezem a karfáról sötétbe lóg
szeretem ha megmássza egy pók
amíg arra gondolok mennyire szeretem
ha bárhova rakhatom éppen a kezem
a testeken szeretek találni hibákat
szeretem a szürke villámvágta fákat
hallani anyagot recsegni ropogni
kiégett odúkba lakóknak kopogni
szeretek várni a kávéra kedvesre
síkokra rálépni szárazra nedvesre
ázott kis földeket szeretek széttúrni
hajakat porokat füstöket szétfújni
szeretek szeretni főleg ha nem lehet
senkit mert engemet jaj senki nem szeret
szeretem amikor eső kell de nincsen
szeretem ha elszontyolodik az isten

Sanyinak

kedd, szeptember 09, 2008

Megfordultunk

mindenféle faházban. Takaros, meleg lakokban az erdő mellett, a Dunkanyarnál, betört ablakú hidegrázósban Debrecenben. Az a bizonyos faház, aminek az emlékével ma reggel felébredtem, határozottan konfortos volt, ha jól emlékszem Sopron környékén aludtunk benne. Ladislas, Dongó, meg én. Egy kezemen meg tudtam volna számolni, hányszor voltam addig részeg, de ez a részegség inkább csak azt jelentette, éreztem magamon a piát. Akkor kicsit részeg voltam. Azt mondtam a Dongónak, nekem tökmindegy, arab, vagy kínai, vagy mongol, de hozzon valami nőt ide nekem a fölső ágyra, ha már úgyis kimegy a házból. Valahol odakint pesti lányok üldögéltek műanyag székekben, takaróval körbecsavara, cigizve, olyan pestiesen. Az egyikük egy ideje az alattam levő ágyon fetrengett Ladislassal, mert Ladis jóképű fiú volt. Nagyon szép lányt sikerült fognia, akkora egóval, hogy az majd szétfeszítette a faház falait. Még este azt mondta, modell, annyi mindenesetre kiderült számora, hogy legalább egyszer készített róla valami fotókat egy fényképész. Ladis csöndben megujjazta a lányt, később azt hitte nem hallatszott semmi, de persze a síri csöndben minden szuszogás vagy sóhaj hangos szokott lenni. Én közben kiköptem a rágómat, majd nem tudom milyen megfontolásból földobtam az ágy mellett magasodó szekrény tetejére. Ha Dongó tényleg nőkkel állít be, ne legyen már rágó a számban, a leheletem meg már úgyis kifogástalan, ha smárra kerülne a sor. A Dongó persze nem hozott nőket, sőt kishíján le is bukott az osztályfőnök előtt, hogy ő odakint célalanul bolyong ilyen későn. Így telt el az éjszaka, nem féltem az emeletes ágy tetején, bátor volt Ladis is, amikor hozzányúlt a lányhoz, meg Dongó is, amikor kint kódorgott a pesti csajok között. Reggel a lány elbúcsúzott mindhármunktól, olyan érzés volt, mintha kicsit megismerkedtük volna az éjjel. Megadta a telefonszámát is, ha jól emlékszem, Marcsinak hívják. Vajon ő hogy látja azt az éjszakát? Föl kéne hívni, föl kéne venni iwiwen, ugyan már, Marcsi, hogyan emlészel vissza 2002 őszére, volt-e virágillat, mászkálak-e sündisznók, szálldostak-e denevérek a faház körül, ahol három sárbogárdi gimis fiúval aludtál egy faházban, akiknek büdös fingjuk nem volt se saját magukról, se a nőkről se az életről.

hétfő, szeptember 08, 2008

vasárnap, szeptember 07, 2008

Minden vágyam

egy kiadós alvás, hogy egyéb álmokkal, vágyakkal, célokkal ne kelljen foglalkozni. Szép reggelt, emberek.

szerda, szeptember 03, 2008

Szünetem van

Ma még csak a futás volt némi haspréssel meg nyújtással. A próbafolyamat azért jó, mert közben napokig nincs időd semmi másra gondolni, csak a munkára. Ha már lesz idő másra is, terv szerint derekas huszárlépteket fogok tenni az életnek nevezett katyvasz felé. Jó lesz, azt mondják.