(Avagy a hírös emóversíró legújabb fércműve)
szeretek aludni művészfilmeken
a fülbe duruzsló semmit szeretem
ha kezem a karfáról sötétbe lóg
szeretem ha megmássza egy pók
amíg arra gondolok mennyire szeretem
ha bárhova rakhatom éppen a kezem
a testeken szeretek találni hibákat
szeretem a szürke villámvágta fákat
hallani anyagot recsegni ropogni
kiégett odúkba lakóknak kopogni
szeretek várni a kávéra kedvesre
síkokra rálépni szárazra nedvesre
ázott kis földeket szeretek széttúrni
hajakat porokat füstöket szétfújni
szeretek szeretni főleg ha nem lehet
senkit mert engemet jaj senki nem szeret
szeretem amikor eső kell de nincsen
szeretem ha elszontyolodik az isten
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
én is szeretem, amikor elszontyolodik a Ferike.
:)
az oduról, és a kávéról az Odulakó című előadásotok jut eszembe.
A vers negatív hangulata is mintha a főszereplő szájából szólna.
gondolom, csak egy egyszerű versformát használtál... de engem mindig lenyűgöznek a verseid. szal tök jó lett. én ilyet nem tudok. én csak formabontó verset tudok írni :) (na jó nem de azért...)
Ez most nekem annyira nem tetszett. Szerintem szebbeket szoktál ennél írni.
(vagy lehet, hogy csak a "szeretlek" szó kimondása zavar? ^^')
"szeretlek" nics a versben. mindannyian tisztában vagyunk ugyebáűr a szó mérhetetlen veszélyességével :D
Szerintem is fantasztikus lett! Nagyon tetszik!!!
Egyébként szerintem nyugodtan vállald a veszélyt. Ha máshogy nem is, de a verseidben nyugodtan.
Megjegyzés küldése