FB© is ROCK: Megfordultunk
renton blogja

kedd, szeptember 09, 2008

Megfordultunk

mindenféle faházban. Takaros, meleg lakokban az erdő mellett, a Dunkanyarnál, betört ablakú hidegrázósban Debrecenben. Az a bizonyos faház, aminek az emlékével ma reggel felébredtem, határozottan konfortos volt, ha jól emlékszem Sopron környékén aludtunk benne. Ladislas, Dongó, meg én. Egy kezemen meg tudtam volna számolni, hányszor voltam addig részeg, de ez a részegség inkább csak azt jelentette, éreztem magamon a piát. Akkor kicsit részeg voltam. Azt mondtam a Dongónak, nekem tökmindegy, arab, vagy kínai, vagy mongol, de hozzon valami nőt ide nekem a fölső ágyra, ha már úgyis kimegy a házból. Valahol odakint pesti lányok üldögéltek műanyag székekben, takaróval körbecsavara, cigizve, olyan pestiesen. Az egyikük egy ideje az alattam levő ágyon fetrengett Ladislassal, mert Ladis jóképű fiú volt. Nagyon szép lányt sikerült fognia, akkora egóval, hogy az majd szétfeszítette a faház falait. Még este azt mondta, modell, annyi mindenesetre kiderült számora, hogy legalább egyszer készített róla valami fotókat egy fényképész. Ladis csöndben megujjazta a lányt, később azt hitte nem hallatszott semmi, de persze a síri csöndben minden szuszogás vagy sóhaj hangos szokott lenni. Én közben kiköptem a rágómat, majd nem tudom milyen megfontolásból földobtam az ágy mellett magasodó szekrény tetejére. Ha Dongó tényleg nőkkel állít be, ne legyen már rágó a számban, a leheletem meg már úgyis kifogástalan, ha smárra kerülne a sor. A Dongó persze nem hozott nőket, sőt kishíján le is bukott az osztályfőnök előtt, hogy ő odakint célalanul bolyong ilyen későn. Így telt el az éjszaka, nem féltem az emeletes ágy tetején, bátor volt Ladis is, amikor hozzányúlt a lányhoz, meg Dongó is, amikor kint kódorgott a pesti csajok között. Reggel a lány elbúcsúzott mindhármunktól, olyan érzés volt, mintha kicsit megismerkedtük volna az éjjel. Megadta a telefonszámát is, ha jól emlékszem, Marcsinak hívják. Vajon ő hogy látja azt az éjszakát? Föl kéne hívni, föl kéne venni iwiwen, ugyan már, Marcsi, hogyan emlészel vissza 2002 őszére, volt-e virágillat, mászkálak-e sündisznók, szálldostak-e denevérek a faház körül, ahol három sárbogárdi gimis fiúval aludtál egy faházban, akiknek büdös fingjuk nem volt se saját magukról, se a nőkről se az életről.

1 megjegyzés:

(ary)komate írta...

kedves kis életunt anekdota. szeretem az írásaidat. olyan mintha mindnyájunkról szólna.
egy pici hibát találtam: "mászkálak" egy T betű hiányzik azt hiszem.
Az "akiknek büdös fingjuk" kezdetű tagmondatot azt hiszem máshogy fejezed be, de így volt jó...
;)
rulez