Nem jut eszembe

az új versem, nem tudom beírni. Fáj a fejem. Fáradt is vagyok. Meg mennék is mindenfelé. Telefon jött. Mostmár a fülem is fáj. Olyan kis porcelánbaba vagyok én is, mint az a fekete srác a Chemical Brothers klipben. Peace Africa, Dont War, Make Love. A rendszer nem csinál mást, csak újabb és újabb hibát dob, szét van csúszva egy kábel vagy egy memória kilazult, vagy minden elem külön külön zörög, kattog és csak rontja a váltakozó áram, nyomnád a resetet veszettül, de nincs "a messzeségben kincs és az ajtómon kilincs"... Mély levegő, második félidő. Juci megdícsért, hogy milyen jókat mondtam és hogy rendezőalkat, és hogy erre szükség van. heh. szükség. Elmegyek ma Belgára, még úgyse voltam. Ájm a bit confused now, tomorrow and ever, szóval bring out, your dead, but always look of the bright side, I like Gemenc továbbra is, a szarvasokat meg már-már jobban, mint a pingvineket, vagy téged. De ez ugye relatív, ez is lesz a vers címe, hogy relatív vers. Mindegy. Inkább idessetek, húsvér pokemonok! Avagy A kelet válasza a Spice Girlsre.