Tú in ván, röviden

1408

Egyvalami miatt mindenképp érdemes megnézni az 1408-at. John Cusacknak hívják ezt a valamit. Nemcsak, hogy szerethető, de imádnivaló figura, feldobja, hangulatossá teszi az egész filmet. A horrorral különben is az az egyik bajom, hogy én aztán magasról azt, hogy ki hal meg, meg ki marad életben, mivel ritkán érzni szimpátiát a szereplőkkel. De ez nem is az a tutálbrutál fajta horror. Rémisztő, nem azért, viszont okos, kerüli a túlzásokat, jól adagol izgalmat, ahol pedig mégis kiszámítható és bárgyú, (nagy kár) ott élvezkedhetünk Cusack "na ne" féle hanglejtésén, és az ehhez oly zseniálisan passzoló "nem hiszem el" arckifejezésén. Lehet rajta félni, de a legjobb rész mégis Samuel L. Jackson és John párbeszéde a film elején, egyszerűen király, brillíroznak.
Maga a film pedig nem egy Ragyogás, (már ha Stephen King átiratokban gondolkodunk) viszont abszolút jó horror.

Parfüm

Kissé groteszk mese a Parfüm arról, hogy mekkora hatalma lehet az érzéknek az érzés felett. Naturalista, nem szemérmeskedik a testiség ábrázolása kapcsán és néha még durva is. A főhősünk nem képes szerelmet érezni, vagy adni, tipikus torz jellem, és ha már ilyen, mért ne lenne zseni is egyben. Dustin Hoffman (cukifiú :D) parfümkészítő segédjeként komoly áldozatok (értsd: szűz lányok élete) árán feltalálja a tökéletes illatot. A bűzös francia sikátorok (1700-as években járunk) szülötte minden idők legnagyobb "szaglójává" válik, de mit ér ez a szuperhősszerű képesség, mit ér a parfüm rémisztő hatása az emberi érzékekre, ha nincs mögötte semmilyen lélek. Pár óráig fantasztikus dolog lehet a már-már ókori dionüszosz-ünnephez hasonlítható tömeges orgia a főtéren, de egy valóban érző embernek ez kevés. Tudja ezt jól a főhősünk is, nemsokkal a csoda felfedezése után arra használja fel, hogy eltűntesse magát a világból. Az illat szép, az illat sok, de nem minden. Majd' elfelejtettem, a Parfüm meg szintén jó film!