A halott menyasszonny

Tim Burton készített egy ízig-vérig anti-animációsfilmet. A halott menyasszony szereplői a Pixar és Dreamworks grafikusainak rémálmai is egyben, gombszemű, sápadt, élettelen figurák. A film mesevilágában az élők tűnnek a legélettelenebbnek, eltúlzott idomaikkal, színtelen bőrükkel és főleg érzelemmentességükkel. Rögtön kiszínesedik a mese, amint a főhős (Jhonny Depp adja hangját, ki más) lekerül az "alvilágba". A mesét groteszk módon a holtak töltik meg élettel, ők generálják, és ők is oldják meg a konfliktusokat. Aki kicsit is érezni tudja az iróniát Burton filmjében, annak feltétlenül maradandó élmény. A rendező azzal kísérletezett, milyen, ha keverjük a műfajokat, és merész olvasztótégelyében kisütötte a horror-animációt, ami, ha jól tudom, mind a mai napig kuriózumnak számít.
Elgondolkodtat, minket, felnőtteket (tudom, haha) és a gyerekeket is, de másként. Van itt humor, néha tényleg rémisztő, de a fő mondandója, hogy a mesefilmek számára nem az agyatlan, lepkére vadászó mangaszerű kis vuk ösvénye az egyetlen. Csak bátran kell a grafikai programhoz nyúlni.