Szüret

Ilyenkor nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy összegyűlik a falu apraja-nagyja. Inkább képzeljük el neves (és kedves) alkoholisták klubjaként, akik míg küszködök a szétmálló fürtökkel, beszélnek hozzám. "Hát a lányokkal mi van? Semmi? Abba a korba vagy má, nem?" Elképesztő társadalmi nyomás nehezedik rám. A kedvencem Laci, (bennfenteseknek Csöcsöm) akinek nevetése olyan hangskálán mozog, hogy jelenleg nem lehet földi hangközvetítő eszközökkel torzítás nélkül rögzíteni. Ezt eléggé sajnálom, mert Laci két üveg házi Zweigeltért cserébe magyarország (de talán egész Közép-Európa) valamennyi nyelvjárását szívesen reprodukálja nekem, ami hasznos lehetne az egyetemen nyelvjárástan órára.
Puttonybaöntési technikámról megjegyezte "Ha a menyecskének is így odapakulod, nem hagy el sose!" Az ilyen gondolatokat a már említett nyerítés követi.
A közös ebédet már nem vártam meg, inkább hazajöttem. Hiányzik Laci...