szó nélkül elmenni a tegnapi házibuli mellett. Jó volt. A reggeleket különösen élvezem ilyenkor, mert az egész házban váratlan helyeken furcsa, kicsavarodott, tátott szájú hullákba botlik az ember. Akad köztük olyan is, amelyik még horkol. Itt egy kis kép, melyet csak a veszprémiek fognak megérteni, de bánja lekvár.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ó, gyerekek!
Bezzeg amikor én nyögtem be, nem röhögött senki... :p
Megjegyzés küldése