kibuggyan a nap
száradnak a felhők
kontúrja alatt
csuklanak az ernyők
míg parabolák
zizegése tisztul
áramokon át
kóborságba ritkul
lassan a magány
rosszul tépett szirma
ha szeret talán
olyan virág ritka
kitaposta sok
szapora kis állat
mert a farkasok
rendre továbbállnak
inkább mint hogy őt
itt tartsák tebenned
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése