filozófia előadást ültem végig tegnap, csak mert érdekelt. Másfél óra tömény lételmélet után a tanár búskomoran lepillantott a parkettára: "Mert... végülis... ha belegondolunk, nem sok mindent kaptunk az élettől." A szája lekonyult, bólogatott kicsit magában, ránknézett, látta, hogy várunk valami bíztatást, (kb. mint Takács néni) majd halkan, lemondó intonációval hozzátette: "És hát azért... lenni... nem olyan rossz."
Na persze, de csak addig, amíg mindannyian Takács nénik tudunk maradni, és elhisszük, hogy amink van, az darázsderékpók, holott nagyon is méhnyakrák. Minden esetre hajrá.
Na persze, de csak addig, amíg mindannyian Takács nénik tudunk maradni, és elhisszük, hogy amink van, az darázsderékpók, holott nagyon is méhnyakrák. Minden esetre hajrá.
1 megjegyzés:
Szépen mondtad.
Megjegyzés küldése