Újra meg újra. És mégcsak le se írhatom, miért. És tényleg fogalmam sincs, hogy amit gondolok rólad, az mozgat-e valamerre, vagy leszögez. Leszögezném, hogy az érzelmi ridegség példája számomra is csábító, de nem vagyok képes rá. Kíváncsi vagyok, mennyire látszom ridegnek. Nem tudom. Azt se tudom, hogy akarok-e az lenni, igyekszem-e rajta, hogy menjen. De könnyen lehet, hogy érzéketlen tahónak látszom, sőt ami rémisztőbb, talán az is vagyok. Hú, nem tudom.
Tegnap éjjel, hajnali 2:27-kor erős vágyat kezdtem érezni, hogy titokban Fornettit süssek az én egyetlen Csilléri Gáborommal (úgyse ismeritek) az Óváros tér melletti boltban. És megkérdezte volna cecei dialektusban, hogy "Huúússsommm, te ugye kecsapot is keeééérsz rá?" és válaszoltam volna, hogy "Igen Gábim, kééérek." De a gimi még így se hiányzik. Annyira félelmetes, hogy nekem semmi nem hiányzik. Bár igaz lenne ez (Ó), bár igaz lenne a senkire is. Elszaladt velem a ló, az a bizonyos, amit fölértem, de a nyereg ugye...
PINA.
Változatlanul irígy vagyok, gyermeteg és buta, buta, buta. Olyan jó nekem.
Tegnap éjjel, hajnali 2:27-kor erős vágyat kezdtem érezni, hogy titokban Fornettit süssek az én egyetlen Csilléri Gáborommal (úgyse ismeritek) az Óváros tér melletti boltban. És megkérdezte volna cecei dialektusban, hogy "Huúússsommm, te ugye kecsapot is keeééérsz rá?" és válaszoltam volna, hogy "Igen Gábim, kééérek." De a gimi még így se hiányzik. Annyira félelmetes, hogy nekem semmi nem hiányzik. Bár igaz lenne ez (Ó), bár igaz lenne a senkire is. Elszaladt velem a ló, az a bizonyos, amit fölértem, de a nyereg ugye...
PINA.
Változatlanul irígy vagyok, gyermeteg és buta, buta, buta. Olyan jó nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése