FB© is ROCK: Először is bocsánat
renton blogja

csütörtök, szeptember 06, 2007

Először is bocsánat

Hallani néha, hogy pár embernek volt un. bolond nagypapája. A bolond nagypapa mentálisan teljesen leépült, és gyakorlatilag egész nap önkívületi állapotban üldögél a karosszékben az erkélyen. Bámul a semmibe, vihorászik a semmin, artikulálatlanul beszélget a semmivel. Még a semmi dacára sem lenne oly tragikus a bolond nagypapák sorsa, ha nem lennének tiszta pillanataik. Olyankor - azt mondják - a nagypapa tudata kitisztul, beszél hozzád, szemedbe néz, megérint, és többnyire sír. Szégyelli a "bolondságát", küzd ellene.
Nekem nem volt bolond nagypapám. Talán én sem leszek az. De mégis ez a folyamat jut eszembe néha magamról. Higgyétek el, én ismerem a mértéket, hogy mivel illik és mivel nem illik példálkozni, és akármennyire is szörnyülködtök, szerintem ez belefér. Tiszta pillanataimban csak ámulni tudok azokon a hülyeségeken, amiket szélsőséges (bolond?) lelkiállapotban elkövetek. Olyankor, mintha egy másik, furcsa énemre gondolnék vissza. Na ő a bolond. És őt szegyellem. Mert nagyon bolond tud lenni. És a nagyapával ellentétben néha eljátssza, hogy normális. Na persze ez nem tragédia a bolond nagyapa tragédiájához képest. Persze egyik ember bolondsága (ugye fiatalság...) sem tragédia. Csak, ha hinni kezd benne...

2 megjegyzés:

vellras írta...

igazan szóltál!

Névtelen írta...

nem akarok bolond nagymama lenni