Ö. Heló, sziasztok,

nem tudom, hallottátok-e, de a termodinamika első alaptörvénye (ami mellesleg egyike a legfontosabb, legalapvetőbb és legjobban bebizonyított törvényeknek) szerint van Isten. "Mivel természetes folyamatok nem hozhatnak létre energiát, ezért az univerzumban levő energiát csakis egy, a világegyetemen kívül álló hatalom hozhatta létre."
A második törvény kimondja, hogy a világegyetem nagyjából olyan, mint bizonyos "gyengének" tarott emberek élete, "visszafordíthatatlanul halad a maximális rendezetlenség irányába." De így, hogy ezeket olvasom, kicsit úgy érzem magam, mint egy régi novellám eltévedt főhőse (Ügyfélszolgálat). Végülis az erről szólt. Nem is tudom, belemagyarázhatom-e a termodinamika második alaptörvényébe az eleve elrendeltetettség fogalmát. Illene észben tartani ezeket a dolgokat, mert akkor valami elképesztő nyugalom szállna meg minket. Mennyi drog, Istenem, és mi mégsem akarjuk használni őket.
Ugyanakkor aggasztó, hogy a termodinamika "sziklaszilárd" törvényei nem egyeztethetők össze az evolúcióval, mert az éppenhogy a tökéletesség elérésére törekszik. Elvileg.

- kicsit más -

Nos, a világegyetem keletkezéséről szóló modellek, - melyeknek létrejötte tudtommal (talán) csak a vöröseltolódás (az csillagok fénye a Földről nézve eltolódik a vörös irányába, ebből arra következtetnek, hogy a világegyetem tágul, fizikusok szerint kb. úgy, mint egy lufi) felfedezésének köszönhető, - csakugyan mind hibásak lehetnek. A mindig egy pontba összezsugorodó, majd hatalmassá terebélyesedő világegyetem képe szintén a termodinamika ellen érvel, hiszen, itt mindig újra rendezetté áll össze az anyag. Feri szerény véleménye szerint az örökké táguló világegyetem elméletére talán könnyebb ráilleszteni termodinamikánkat és Istent is.
Na jó. Igazából csak nem tudok aludni.