Azt a nyarat akarjuk újra, azokat a szagokat akarjuk, azokkal az ízekkel, azzal a széllel azzal a felhővel. Úgy akarjuk felvenni, letenni, kinyitni, mint akkor, úgy akarjuk elkészíteni, és pontosan úgy akarjuk csinálni. Apró csalódások sorozata, az állandóság illúziója lessan felborul, és vagy melankólikusan szomorú leszel, vagy kétségbeesetten (persze kívülről nyugodtan) keresed az újat. Ami kicsit olyan, mint az a nyár, kicsit olyan, mint az az illat, mint az az íz, az a szél, az a felhő. És hasonlóan teszed le, veszed fel, nyitod ki, készíted el, és majdnemhogy ösztönösen hasonlóan csinálod, hátha egy év múlva ez lesz az a nyár. Ezer kis babonát raktározol el magadnak, nagyon becses helyekre, amiket elővehetsz bármikor, és azt mondhatod "azt a nyarat akarjuk újra, azokat a szagokat akarjuk, azokkal az ízekkel..."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése