Megint

felüléseztem háromkor a sötétben, néztem a kis állatkákat, amik az elosztó diódájának fényében osonnak (igenis, azok ott vannak!) és rájöttem, hogy nekem egy csöppet sem hiányzik a Nárcisz utca, (főleg sötétben) a Tamás, a főbérlő, a kulcslyuk, a körtefa, a ház. Persze ez még elviselhető. A rosszabb, amikor arra jövök rá, hogy nekem a Kossuth utca, a húszemeletes, de még a Geszti se hiányzik. Mind egybefolyt valami nagyon lehetetlen szarral, és nem várok változást. Új törzshelyet viszont keresek, a régiek mellé meg még új barátokat csapok, olyan lesz ez, mint valami sikerfilm, Feri's fourteen helyett Feri's seventeen vagy mittudomén. Muszáj
Nem mindig esik jól itt a személyeskedés, szóval látszik, hogy nem nagyon tudom, mire használjam a blogot. Mindegy, akkor is leírom, hogy holnaptól Shakespeare próbafolyamat, egy a külvilágtól elzárt kis faluban, Bándon, valami faházban.