Egy régi álmom

valósult meg, amikor végre csapolt Szalonsört ihattam a Vásárcsarnok legvadregényesebb szegletében. Egy öregúr csodálkozva rámnézett. Nagyon elgondolkodott, majd annál biztosabban jött a felismerés, melyet a pultossal is kénytelen volt közölni: "Nem gyerek ez már, hanem fiatalember! Hejj, amikor én is ilyen voltam!" És akkor valami eltört bennem. Nem vagyok már...
Jelen pillanatban az a helyzet, hogy a gitárom nagyjából egy óra használat után teljesen elhangolódott, és így már nem oly nagy élvezet prüntyögni rajta. Egyedül meg úgy érzem nem kéne hangolgatnom. Kurt Cobain szelleme, oké, hogy bejelölsz iwiwen, de hol vagy, mikor igazán kellenél!
később...
nagyjából behangoltam