Alfa

én most abba vagyok, alfába. Győri kekszet eszem a másik Ferivel és ő a gyilkos. Én vagyok a rendőr. Szerintem jól áll nekem, bár a többiek ezt nem osztják. A Dani nem volt még gyilkos, vagyis volt, csak nem mutatta ki eléggé a foga fehérjét. A Dóczi Petit nem szeretem, ha gyilkos. Azt szeretem, ha a Zsófi kurva. Azt nagyon. Meg, ha a Csaba orvos. Ha a csaba orvos és a Zsófi a kurvája, azt nem szeretem. A Szilvi nem tud gyilkos lenni. A Jeanne még nem volt semmi, de nem is szeretne, ő csak Lipták Katalin szeret lenni. A Flori azt szereti ha alszom, és néz. Meg múltkor kergette a tyúkot. Mer kijött. A tyúk kijön, mert bent neki nem olyan jó, mert biztos magányos, meg sok a kakas ott bent hátul, és folyton baszogassák. A Laci szerint olyan, hogy handycam-es mozifilm, nem létezik, vagy ha létezik, akkor blöff. A Juditot, meg a Jucit összekeverem, most se tudom, melyik-melyik, ja meg az Ágó meg a Bini. Van kutyánk, az nincs igazán, de most egy heverőn gyerekkel játszik, csak a bejegyzés miatt.
Eddig a Színjátszótáborról ennyit.

Addig oké, hogy

"az élet egyszerű, csak ficánkolni kell", de az aranyhal rövidtávú memóriája, épphogy hosszabb, mint az akvárium két széle...

Érdekes dolog

Ez a google analytics, például kiderül belőle, hogy Pécsről naponta legalább 10-en nézik meg az oldalt. Kik lehetnek? Vajon visszatérők? Ezesetben nagyon örvendek nekik. Aztán van például mindennap titokzatos törökbálinti olvasó, van szentendrei is meg még sok-sok kópé a világ minden tájáról. Kíváncsi volnék rájuk... Lehet kommentelni :)

Puck

kevéske szövege meg lett húzva, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nincs. Ami lesz, azt állítólag rögtönözni kell, ez mondjuk még tetszeni is fog, talán. Vagy a koncepció bizonytalan vagy én. Vagy én vagyok hülye, vagy a világ hülye, hülye... Különben a lelkesedésem a táborral kapcsolatban nagyjából délután 6 fele végkép elapadt, azóta kizárólag azon töröm a fejem, hol lehetne végre ebben a szerény kis faluban inni egy sört. Vagy kettőt...

Megint

felüléseztem háromkor a sötétben, néztem a kis állatkákat, amik az elosztó diódájának fényében osonnak (igenis, azok ott vannak!) és rájöttem, hogy nekem egy csöppet sem hiányzik a Nárcisz utca, (főleg sötétben) a Tamás, a főbérlő, a kulcslyuk, a körtefa, a ház. Persze ez még elviselhető. A rosszabb, amikor arra jövök rá, hogy nekem a Kossuth utca, a húszemeletes, de még a Geszti se hiányzik. Mind egybefolyt valami nagyon lehetetlen szarral, és nem várok változást. Új törzshelyet viszont keresek, a régiek mellé meg még új barátokat csapok, olyan lesz ez, mint valami sikerfilm, Feri's fourteen helyett Feri's seventeen vagy mittudomén. Muszáj
Nem mindig esik jól itt a személyeskedés, szóval látszik, hogy nem nagyon tudom, mire használjam a blogot. Mindegy, akkor is leírom, hogy holnaptól Shakespeare próbafolyamat, egy a külvilágtól elzárt kis faluban, Bándon, valami faházban.

Egyébként milyen volt a nyár?

Régen nem sajnálom már, ha vége egy évszaknak, meg hát a költő is megmondta, hogy szép a tavasz, szép a nyár is, de... legszebb a köztesség.
Ez most biztos furán fog hangzani, de volt idő, amikor úgy szerettem volna izmos pasi lenni nyáron, vízbe dobálni a csajomat és élvezni, ahogy azt sikítja "hülyeee", vagy horvátországban szelet hajba tépetni a vitorláson 2millióért, esetleg tengerparti balkonokon borozni és fáklyák fényébe meredni, de már nem. Mielőtt kideríteném, mit szeretnék most, leírnám, hogy jó volt a nyár, jó volt a Dosztojevszkij próbaidőszak, Utcazene feszt, István király rendezés. Hátha jó lesz a szombaton kezdődő Szentivánéj projekt is... De ha nem, bánja lekvár. Úgy egyáltalán... Bánja lekvár, még azt is, ha néha (teszemazt éjjelente) elkppesztő buta vagyok. Elnézést.
És jó volt ma Lucernát pakolni az udvaron vellával, beterelni a disznókat, utat adni a friss ganyénak, este füvetnyírni, imádkozósáskát pöckölni és új sámángeci dalt írni...

bár a tét most nem nagy, nem nagy,
mégis, jános, stand up stand up!

Milyen kár Gyulabá,

hogy mindenkinek eltűnik a szőkesége. Remélem nem neheztelsz. Legalább mi nem döglünk meg. Még egy darabig, amíg az eltűnésre esélyt látunk.

kompenzálandó a búvalbaszottságot, életem egyik legnagyobb koncertélménye ez a dal, és még vicces is:

Pistu és én

Nem fennakadni,

megismerni kell. Megismerni, át- mögélátni. És ha már ismered és mögé tudsz látni, akkor nem szörnyülködni, vagy utálkozni fogsz egy-egy műsor színvonalán, hanem rájössz miről szól a kereskedelmi televíziózás. Úgy kell tekintenünk rá, mint valami furcsa kis állatra, amelyik időnként zsírréteget halmoz fel télire, minden nap párzik tavasszal, gyűjtöget nyáron és ősszel jól bevackol. Mellesleg kártevő. Nyereséget csak a saját kis testének szerez, a többi már nem érdekli.
Egy másik példán keresztül szemléltetve a kereskedelmi tévé taktikáját:
Dobpergés... Látod? Egy darab szar. Most nézzük meg közelről! Tádám! Egy nagy darab szar! Világítsuk meg uv fénnyel! Nocsak! Kék szar! Nyomjuk össze! Nini, lapos szar. Most vágjuk kockákra! Jé! Mennyi kis szar! A lehetőségek száma végtelen, és te máris mennyi értékes percet szántál a megtekintésre, és mennyi profitot termeltél azzal, hogy megnézted a reklámot a "Szaró Világ" (copyright krétakör) szünetében...

Nem én hoztam elő...

feri üzenete:
azthiszem ideje elkezdenem a küzdelmet
feri üzenete:
a férfiak egyenjogúságáért
Sára baby (W) üzenete:
:Dszmnincs miértküzdenetekcsak egydolgot nem kaptatok meg az életben
Sára baby (W) üzenete:
a többszöri orgazmust ...
feri üzenete:
én úgy képzelem, hogy az eléggé más
feri üzenete:
lehet
feri üzenete:
olyan, mintha azt mondanád, nekem van helikopterem, neked meg csak repülőgéped van:)
Sára baby (W) üzenete:
:D
feri üzenete:
egyébként az usában régóta használnak helyben felszálló repülőgépeket
feri üzenete:
úgyhogy győztünk

Unatkoztam, bocs

Mellesleg... Megtaláltam álmaim pólóját.

Az a közönség

akiben évek óta harag fortyog, csak csalódások érték, kínos unalmat, ingertelen ingereket kapott minden műsortól, fogta magát, és csak úgy a záródal közben tapsolni kezdett. Hangosan. Vastaps. Örültem.
más
Eldöntöttem, hogy többé nem a szokásos billentyűkombinációval kezdem az internetezést, sőt, többet egyáltalán nem használom azt a kombinációt. egyelőre működik. Csak tartsak ki még pár hónapig. kirájság. nem.
más (nincs kedvem új bejegyzést nyitni, de eszembe jutott.)
Kedves kritikusok! Gondoltátok volna, hogy eljön az idő, amikor egy vígjáték közben sírva fogtok könyörögni a jó kis Scary Movie-ért? Pedig megérkezett az új sztár, a Bazi nagy film, amit nagyjából úgy lehet szinopszisba foglalni, hogy kiáll egy menő fifticentszerű arc a színpadra, majd elfingja magát, és meghajol. Nem is ez a baj. Hanem a taps.

Az előbb

földeltem el egy tyúkot az udvaron. A halotti kém jelentése szerint a "kokas agyonhajkurászta".

Ésön

szemét

vagy.

Néha kedvem

támad olyan bejegyzéseket írni, amire kommentek is érkeznek. eddig nem nagyon megy. Ez sem az. :)
Holnap előadás. Drukkoljatok.
És olvassátok el az új kritikámat a Sunshine-ról itt.

Lezárom

a szavazást. Kiso szomorú lesz, ha megtudja, hogy senki nem akar vele smárolni. :(

Mennyi sok

személyes "low budget" (olcsó) tüzijátékot halasztunk el. Aztán megunjuk a halasztgatást és reméljük, hogy legközelebb lesz nálunk gyújtó, vagy legalább egy parázsló csikk a zsinórhoz. Aztán Csitt-csatt, piros, kék, sárga, hosszú csók, és John Williams vagy Allen Silvestry fülbemászó dallamai. Nyam. Vagy egyre furcsább, hogy "velem mégse", holott az okok nyilvánvalóak.

Bármit

Hétfőn előadás

(és nem izgulok miatta. Ha jó lesz, meg sem lesz említve a nevem, ha rossz lesz, rám lesz kenve az egész. Az is, hogy miért hangzik el két dal meg egy vers olyan refrénnel, hogy "Igen, mi székelyek vagyunk", mért akartak eredetileg (hálisten mégse) árpád-sávos zászlóval díszíteni, és egyáltalán mért mocorog minden velejéig romlott buta emberben ez a "leszakadt országrész akkoris a miénk, és benyalunk tövig" hanta, ami magával hoz egy magatartást, melynek egyik eredményét tévéostromkor, másikat focimeccsen, harmadikat és a többit meg bárhol máshol naponta láthatjuk.)
Az én dolgom a "darab" (István) volt, és meggyőződésem, hogy úgy csináltam meg, ahogy nagyjából egy tanár se csinálta volna a helyiek közül. És ennek akkor is örülni fogok. Vagy nem. Ki ismer engem.
Egyébként pengetgetek. Uram, ha egyszer már jobban fog menni, csak ettől ments meg.

Most mit hazudjak.

Sára baby (W) üzenete:
és mik a derűsebb távlatok?
feri üzenete:
ó. itt mezőszilason
feri üzenete:
Meglehetősen kevés fogú, de annál mosolygósabb barinő, aki kirakja a képemet az iwiwre, és villoghatok vele falunapokon
feri üzenete:
aztán...
Sára baby (W) üzenete:
:D
feri üzenete:
Egy színjátszócsoport vezetése, ahol egyre nagyobb tiszteletnek örvendek, néha már csak 2-3 köpés csorog le a hátamon
Sára baby (W) üzenete:
:D:D:D:D
feri üzenete:
aztán...
feri üzenete:
Lajoshegy, és sok kénes bor. Nagyon kénes. Minden nap egy lépéssel közelebb a pokol.
feri üzenete:
Esténként már átjár hitler kártyázni
Sára baby (W) üzenete:
:D
feri üzenete:
szóval én is meg vagyok

Persze hamar témánál vagyunk... (bocs, nem bírom kihagyni)

Sára baby (W) üzenete:
már közeledem...nem hallod?
Sára baby (W) üzenete:
aszíveden kopogtatok
feri üzenete:
kicsit lejjebb nem lehetne?
feri üzenete:
és kicsit finomabban

Vigyázz, veszélyes lehet!

Táncos a sötétben

(elidegenítés effekt 1) Na, szerintem csináljuk úgy, mint egy profi kritikában, és kezdjük valami szinopszisfélével...
Selma Csehszlovákiából érkezett az USA-ba, persze, álmai beteljesitése volt a cél. Rajong a híres Musicalekért. Az új világ azonban (peszre) korántsem olyan ragyogó, mint azt sokan várják tőle. Egyedül neveli gyermekét, pénzük nincs, a látása pedig egyre romlik, hamarosan megvakul. Tudja, hogy fia örökölte betegségét, így éjt nappallá tévő munkával saját egészségét kockáztatva spórol a fiú műtétjére (persze).
(elidegenítés effekt 2) És akkor most jön a kritika szerintem érdekes része...
Végre használhatom azt a szakmában manapság oly kedvelt terminust, hogy hiperrealizmus. Ez legfőképp a színészi játékra értendő, Björk arcát, mintha erre a figurára teremtette volna a Celluloidisten. Visszafogott minimáljátékot látunk tőle és a többi színésztől is, mely színtelen, komor, szegényes atmoszférával párosul, és folyton kicsit életlen, kicsit rosszul tartott kézi kamerával van felvéve. Ez speciel nekem nem tetszett, gyakran vágytam már egy éles, hollywoodi stílusban fényképezett jelenetre, de ez legyen az én bajom. Lars von Trier (Birodalom, Dogville) persze nem olyan rendező, aki megír egy ilyen klisés forgatókönyvet, kitalál egy ilyen elhasznált koncepciót, majd elégedetten dől hátra a rendezői székben. Igaz, hogy ezek a dolgok sokadszorra megnézve is hatnak, és el tudunk merülni a film világában, át tudjuk élni a szituációkat, és értjük a szereplők motiválcióit, de a rendező (igazi progresszív elmeként) nem elégszik meg ezekkel az olcsó hatásokkal.
Amikor teljesen átérezzük Selma árvaságát, kiszolgáltatottságát és keserűségét, amikor egy jelenet már klisévé, önmaga, vagy más filmek ismétlésévé válna, a Táncos a sötétben átvált musicalbe. A szereplők hirtelen táncra perdülnek, felugranak az asztalokra, és már szól is Björk elképesztő, egyedi hangja. Jól láthatóan az objektív is át van ilyenkor állítva, a képek színesebbek, de sajnos még mindig életlenek, ami (nekem) eléggé zavaró. Érthető Trier elidegenítő eszköze, csinálta már korábban is, volt, hogy saját filmje végén jelent meg, és elmondta, hogy amit láttunk az csupán illúzió volt, és a lényeg a mondanivaló. Itt pedig nem csak az a célja, hogy megértesse: Selmában az álmai tartják a lelket, hanem az is, hogy ne tudjunk belefeledkezni a rideg valóságba, és minden (pár ponton túlzóan brutális) realista elem ellenére jusson eszünkbe: ez csak egy film. Egy jó film, aminek szokatlanul erős hangulatai, és sajátos "mesevilága" néha tátott szájra, néha könnyekre, néha pedig hasznos gondolkodásra késztet minket.

Egy régi álmom

valósult meg, amikor végre csapolt Szalonsört ihattam a Vásárcsarnok legvadregényesebb szegletében. Egy öregúr csodálkozva rámnézett. Nagyon elgondolkodott, majd annál biztosabban jött a felismerés, melyet a pultossal is kénytelen volt közölni: "Nem gyerek ez már, hanem fiatalember! Hejj, amikor én is ilyen voltam!" És akkor valami eltört bennem. Nem vagyok már...
Jelen pillanatban az a helyzet, hogy a gitárom nagyjából egy óra használat után teljesen elhangolódott, és így már nem oly nagy élvezet prüntyögni rajta. Egyedül meg úgy érzem nem kéne hangolgatnom. Kurt Cobain szelleme, oké, hogy bejelölsz iwiwen, de hol vagy, mikor igazán kellenél!
később...
nagyjából behangoltam

Aztaaaaaaaaa

Azt a nyarat akarjuk újra, azokat a szagokat akarjuk, azokkal az ízekkel, azzal a széllel azzal a felhővel. Úgy akarjuk felvenni, letenni, kinyitni, mint akkor, úgy akarjuk elkészíteni, és pontosan úgy akarjuk csinálni. Apró csalódások sorozata, az állandóság illúziója lessan felborul, és vagy melankólikusan szomorú leszel, vagy kétségbeesetten (persze kívülről nyugodtan) keresed az újat. Ami kicsit olyan, mint az a nyár, kicsit olyan, mint az az illat, mint az az íz, az a szél, az a felhő. És hasonlóan teszed le, veszed fel, nyitod ki, készíted el, és majdnemhogy ösztönösen hasonlóan csinálod, hátha egy év múlva ez lesz az a nyár. Ezer kis babonát raktározol el magadnak, nagyon becses helyekre, amiket elővehetsz bármikor, és azt mondhatod "azt a nyarat akarjuk újra, azokat a szagokat akarjuk, azokkal az ízekkel..."

Mert az a baj,

hogy reméltek valamit a blogtól. Ti, akik írjátok. Ha mást nem is, azt remélitek, hogy felmegy a barinő, vagy a barát és ejj de jókat fog vidulni magában. Az igazság pedig az, hogy a blog nem is olyan jó eszköz, nem is olyan nagyszerű közlésforma. Persze, mire használod. Valószínűleg csak a sztárbloggerek blogolásának van igazán értelme, a személyes, nagyközönség számára tudatosan érthetetlenné tett blogok csupán az egóharcosok, alternatív, vagy zárkózott fiatalok egyik kapaszkodóját jelentik. Én nem elhatárolódni akarok ezektől, hisz magam is ezt csinálom. Amit meg kell tanulnunk, az, hogy úgy kezeljük ezt a formát, úgy aknázzuik ki a lehetőségeit, hogy abból profitáljunk. Biztos vagyok benne, hogy 2007-ben nem is lehet más a cél. Sajnos, vagy szerencsére.

Fáj a

fejem, a Bloc Party második lemeze nem tetszik az elsőhöz képest, nem tudom kitalálni, miként lehetne harcoltatni a Fibonacci sorozatot (Fibonaccira (és Ferci áltudományos halandzsájára) utoljára visszatérve... A liliom szirmainak száma kivétel nélkül Fibonacci szám. Amikor először észrevette ezt valaki, biztos arra gondolt, hogy "Hejj te kis virág, én már annyi mindent láttam, és megvizsgáltam, erre te fogod nekem megmutatni, hogy talán mégsincs totális káosz ezen a világon?" Aztán persze rájött, hogy ez a számsor sem olyan nagy dolog, a liliom meg pláne nem, és szépen megbékélt a káosszal, mint mindenki más.) szóval harcoltatni a Pí tizedesjegyeivel, és folyton arra gondolok, mit csinálsz most. Nem olyan jó.
Ja, és mint látszik: szófosás

Olyan kellemetlen

hogy olyanok is olvasnak, akiket nem szeretnék olvasónak. Nem. Az a kellemetlen, hogy ez néha foglalkoztat.
De van még más is, furcsa, a bloggal. Mintha elindult volna egy olyan irányba, ahova soha nem akartam vinni. Nem is akarok beszélni erről. Azt hiszem, arra van szükségem, hogy túl legyek a 20-ai előadáson, tetszen a nézőknek, és térüljön meg a munka. Ja. Arra van szükségem, hogy térüljenek meg a munkák, amik ugye nem minden esetben térülnek meg, ezt még a legoptimistább "modern ember" sem mondhatja. Eredmény az van, persze, de én meg makacs vagyok és elégedetlen, sokszor. Túl.
Jó lesz-e nekem szeptembertől újra Veszprém? Én egyébként azon leszek. Kialakult-e valami kötődés, és ha kialakult, él-e még. Tudnom kell-e a választ minden hülye kérdésemre?
Hiányoznak a veszprémiek. Bizony.

Kedveseim

A rentonblogja.blogspot.com felmérései szerint a világban olyannyira elharapódzott az infantilizmus, hogy lassan már nem lesz trendi duzzogni, kinder tojást venni, és Szandit hallgatni. Kedveseim! Együtt kell tennünk valamit, hogy ez a szánalmas, ámító, hamis lepel lerántásra kerüljön rólunk, és senkinek ne nézzen ki többé úgy a monitorja, mint nekem. (kattintásra megnő a kép)Ezen csak elszörnyedtem, de van egy kellemes felfedezése is a mai napnak. Ha Máté és Péter egymás után jelentkeznek be emesenre, akkor olyan, mintha ismerősöm lenne Máté Péter!

A

Yeah yeah yeahs No no no című számát hallgatom. Teljes tudathasadás.

Modern ember 2

"Persze, tudom én, hogy picikét elszaladt velem a ló, amikor azt találtam mondani, hogy buzi zsidók, takarodjatok. Persze csak vicceltem. Semmi baj velem. Nem kezdtem el megbomlani, szétcsúszni, nézeteim szilárdak, és kivétel nélkül a jó ügyet legyezgetik, mely lelkem bársonyfotelének legkényelmesebb, puha, finomívű mélyedésén támaszkodik meg állandóan néhány arra tévedő kósza jóságbuborékban, ami szívem artériájában képződik minden dobbanás után. Most pedig megyek és megdugom az anyádat. Na jó, rossz vicc volt, tudom. A hugodat dugom meg." - egy másik modern ember

A visszajelzések szerint

New York, Virginia, Nebraska, Oklahoma, Texas és Ohio odavannak értem. Már csak Veszprémre kell rágyúrni picit.

Modern ember

Nem vagyok vidám és nem vagyok kedvetlen, mivel képes vagyok racionálisan megítélni a helyzetemet, és mivel sem boldogság, sem szomorúság nem létezik. Nem vagyok gyenge, mivel céljaimért képes vagyok sokat tenni. Nem vagyok irígy, mert jól tudom, hogy akinek van valamije, vagy valakije, ő azt a valamit vagy valakit tehetséggel, kitartással, munkával szerezte meg. Nem vagyok gonosz, mert soha senkivel nem teszek szándékosan olyat, amivel bántani akarom. Nem vagyok zárkózott, hisz képes vagyok megnyílni, véleményt nyilvánítani, adni. Nem vagyok ideges, hisz semmi meglepő vagy váratlan esemény nem történhet velem, amivel nem számolok előre. Nem vagyok szerelmes, mert az érzelmek hátráltatnak, ez az eltorzult formájuk pedig egyenesen szétrombol. Nem vagyok félős, mert a világ eszközeivel megbékéltem, azokkal nem dacolok és nem is tartok tőlük. Nem vagyok értelmetlen, hisz tudatom fejlődése valamiféle megismerést szolgál, én a világot, a világ pedig engem. Nem vagyok nagyképű, hisz korlátaimmal tökéletesen tisztában vagyok. Nem vagyok életunt, hiszen jól ismerem az életem változatossá tételének direktíváit. Hogy mi vagyok?
A világegyetem, a fizika, a biológia és a szellem leghatalmasabb paradoxonja vagyok. (kurva nagy, tényleg)

Ma egész nap festettem

Kerítést, barnára.
N- Képzeld azt, hogy csoki, úgy gyorsabban megy.
F- Képzled azt, hogy szar, úgy megy a leggyorsabban.

Természetesen mindannyian régen

túl vagyunk már azon, hogy magyar filmek minőségén fennakadjunk, de sajnos újra és újra jön valami, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Nyilván nem szabad előre ítélni, ebből az ötven másodpercből, de beszélni lehet róla.
Nem emberek. Ez nem mosóporreklám, és nem is Minimax matiné bölcsiseknek. Ez az új, 1,4 milliárd forintból készült magyar animációs film. A címe Kis Vuk, a rendezőt pedig Gát Györgynek (Familia KFT, Angyalbőrben, Linda) hívják. Nem maradtam higgadt a megtekintése után, de aztán persze azt mondtam, ezért nem érdemes felhúzni magam. Egészen addig, míg rá nem akadtam ezekre az interjúrészletekre: (index)

- Kaphatunk képet a filmből?
- Nem.
- Még nincs olyan állapotban a film, hogy képet tudjon küldeni?
- Nincs - vágja rá, majd hozzáteszi: Dehogynincs

és

- Csináltak már vezérhangfelvételt, akkor biztos tudja, hogy kik a szinkronhangok?
- Nem tudom.
- Akkor mit mikor csinálnak?
- Nem tudom.

Később azért elárulja, hogy 2007 húsvét előtt egy héttel befejezendő film gyártása "egy hónap múlva kezdődik". Nem részletezné nekünk a gyártást fázisonként?, kérjük. Mire ő: "nem".

A kivitelezéssel kapcsolatban elmondja, hogy az új Vuk "3d-s lesz". - Igen?, kérdezzük. - És csak a munkafolyamatban használják a 3d-t vagy a végeredmény is 3d-s lesz, mint az amerikai rajzfilmeknél?
- Úgy csináljuk, mint az amerikaiak, franciák, németek. Maga biztos nem ért hozzá. 3d-s lesz az egész.
Végül azért találunk még egy témát, amiről szívesen beszél az Indexnek: "Először a tizenhárom részes televíziós verzió készül, ennek a története ugyanaz, mit az egészestés rajzfilmé, csak kicsit más. A régi Vuknál is volt tévéverzió. A sorozatot többek között a Duna tv-n fogják levetíteni 2007 karácsonyától".

feketeország

Szia Feri!

- Lennél-e sz**ér h***ér a mezőszilasi diákszínjátszócsapat vezetője?
- Hát hogy a **csába ne lennék.

Nem ez volt a párbeszéd, de a lényeg benne van. (A cenzúra azért kell, nehogy azt higgyétek, hogy csúnyán beszélek)

Nem kell túlreagálni

22:52 van

és az előbb ásítottam. Gyerekek! Talán ma este...

Ken Park

Az első perctől az utolsóig precízen felvett, mindent megmutató dokumentumfilmet látunk. Viszont az az érzésem, hogy a Ken Park ettől jóval több akar lenni. Nem sikerül neki. Ez nem egy filmdráma, saját kategóriát teremtett, melyben néhány erősen naturalisztikus kép, vagy morbid, sokkoló hatás mindennél előbbrevaló. A szerplők nem mennek át semmilyen változáson, a film nem A-ból B-pontba halad, hanem egy helyben totyog. Ennél fogva az, amit a készítők üzenetnek szánhattak, (amerikai fiatalok a totális kilátástalanság állapotában) teljesen elsorvad, és a megtekintés után nem marad más emlékünk a filmről, mint néhány nagytotálban ejakuláló nemi szerv. Azt igazán nem gondolhatták, hogy attól, hogy a közösülés nem csak jelzés szinten megy végbe, hanem valóban megtörténik, eldobjuk az agyunkat. Más eszközei azonban nincsenek. Pedig mennyi lehetne! Nem tudom, hogy a szereplő srácok mennyire élnek abban a világban, ahol a cselekmény zajlik, de az alakításuk kivétel nélkül remek. Kár, hogy nincs jellemük, kár, hogy őket is csak arra használja a mozi, hogy jobban elhúzzuk a szánkat vagy ejnyebejnyézzünk magunkban egy-egy durvább képen. Ken Park felcsinálta a barátnőjét, a két éretlen, buta fiatal ül egymás mellet a padon, bámulnak a semmibe, majd a lány megkérdezi: "Te nem ürölsz, hogy az anyád nem vetélt el veled?" Nehéz úgy nézni a filmet, hogy a hatására ne mocorogjon bennünk a válasz: Talán jobb lett volna....

De persze Arisztotelésznek ehhez semmi köze :)

Az, hogy

ütöm a monitort, és hangosan bazmegolok egyedül a szobában, mert nem jön be az iwiw, az mit jelent?
Akartam a Ken Parkról írni, de már nincs kedvem. Szükségem van egy eszközre. Kell egy eszköz.
Ünnepélyesen bejelentem, ma ismét algopirin + bor napot tartunk.
Még csak annyit, hogy

Kérlek... Kérlek János... Legyen vége...
hohohóóó nos még csak annyit plusszban, hogy

sanyi bácsi is megmondta régen
itt csak az nem fél aki remél
annyi helyen féltem én már kérem
mit nekem a szarvas csárda tér

nem hiszem, hogy jó vége lesz, kettőspont, zárójel kinyitva

Nem tudok

rájönni, hogy az, hogy olyan emberekkel kóstoltatok valami színházi magatartásfélét napok óta, akiknek lövése nincs arról, mi a színházi munka, az most nekem jó-e vagy sem. Vajon akkor is meglenne ez a kellemetlen érzés minden próba után, ha hiperintelligens elitsulis színészgyerekekkel dolgoznék? Akiknek teszemazt nincs ott az anyukája, hogy ellásson olyan hejdezseniális, világmegváltó tanácsokkal, hogy "Szerintem most egybe menjünk végig az egészen, hogy lássuk, hogy megy." Minden csatát meg tudok nyerni és nem hitetik el velem, hogy amit kitaláltam szar, még akkor sem, ha néha nagyon ezt akarják. A nap párbeszéde:
- Van akinek otthon is dolga lenne ám.
- De tudtommal itt is azért vagy, hogy dolgozz, nem?
Hörr. Ideális lelkiállapot a Ken Park megtekintéséhez? Kezdem.

Ma sem

fogok tudni aludni, ez teljesen nyilvánvaló, a helyzet csupán annyi javulást mutat, hogy már így készülök. Terveim szerint kb. hajnali négyig Youtube videókkal fogom múlatni az időt, nehogy magammal maradjak kettesben. Az olvasás azért nem jó ilyenkor, mert halk. Egyébként hé, honnan jön ez a magány vagy mi? Hát ejjj, no, már mindjárt mosolyra fakad itten a szám, méghogy magány, no. Na de ilyet! Aki magányos, az érezze magát bűnösnek, legalábbis butának. Mittudomén, hogy intelligencia kérdése-e. Az a szar, hogy aki folyton magányosnak érzi magát, azzal könnyen előfordulhat, hogy az is marad. Vonnegut, Isten nyugosztalja, sokszor foglalkozott a sorsát önkéntelenül is eleve elrendelő, magában nem hívő emberek világával. Mintha ezt tukmálnák belénk mostanában. Hogy aki magányos, annak van valami komoly zizije. Lehet. Ezen a vonalon haladva pedig máris meg van erősítve nagymamám egyik kedvelt versikéjének mély eszmei mondanivalója
"Aki fázik fagyjon meg,
Aki beteg haljon meg"
Én még hozzá szoktam tenni egy sujjjujjujjujuujjt, ha énekelgetem.

Háromnegyed öt

Világosodik mindjárt. Soha nem voltam még ilyen friss és derűs, továbbá elég régen láttam már ilyen messzi és szép távlatokat derengeni a horizonton. Lófasz. Na, ezután már csak elalszom.

Néha pedig a szexről beszélgetünk...

feri üzenete:
Gabci, én tökre lávollak téged
Táth Gabi üzenete:
én még jobban lávolnálak, ha nem hívnál így fercsi
Táth Gabi üzenete:
:)
feri üzenete:
hihi
Táth Gabi üzenete:
na akkor...
Táth Gabi üzenete:
nyalás? :)

kicsit később

Táth Gabi üzenete:
de ezt célzottan kell csinálni
feri üzenete:
?
Táth Gabi üzenete:
itt még annyira sem mindegy, h hova dugod
feri üzenete:
tudok célozni
Táth Gabi üzenete:
ugye jól érzem, h már nem a hangfak témánál vagyunk?
feri üzenete:
sose voltunk annál
feri üzenete:
sose voltunk anál

Beszél, aki keres

Épp az imént

mondtam le, hogy egy albérletbe kölözzek három kedves, szép lánnyal szeptembertől. Feri most megy fejet falba verni és átértékelni az életét.

Elkezdtük,

és élveztem, hogy hatással tudok lenni emberekre, hogy akik egy darabig dacolnak, azokat is rá tudom venni szépszóval, hogy együttműködjenek velem, meg egyáltalán, hogy rendezni jó és az előadás talán tényleg tud majd működni. Persze nagyonsok munka van még vele, de bármennyi is, én mostmár eléggé fölpörögtem ahhoz, hogy ne adjam föl. Akkor se, ha a végén egy halk, nemszemembenézős köszönömöt fogok csak kapni elismerésül. Én meg nekik köszönöm, hogy csinálhatom. Ha kideül, hogy kapnak tőlem valamit a srácok, boldog leszek. Én biztos, hogy kapok. Várom a holnapot.

Már megint

mindjárt fél négy és még mindig minden hamis, és mind itt zsong. Légyszi valami legyen már. Mért múlik mindig minden rajtam?

Na, ki a mentálisan instabil?

feri üzenete:
ööö
feri üzenete:
Dani?
Dö üzenete:
igen
feri üzenete:
huh... akkor semmi

Ma este elkezdem

megrendezni a valaha volt legmulatságosabb István a király átiratot. Csakhát nem azért és nem ott lesz mulatságos, ahol én akarom. Egyébként amíg a filmet nézetem tág pupillákkal és szövegkönyvvel az ölemben, elhatároztam, hogy ha valaha színházzal fogok foglalkozni, én a büdös életben nem csinálok rockoperát. És nem azért, mert eleve halott a műfaj, hanem azért, mert nem értem, nem vagyok képes befogadni ezt az erőszakkal összekevert felszínes kultúrakatyvaszt. Szinte minden ott és akkor történik, amikor a legirritálóbb a számomra. A Bródy szövegei természetesen kellemesek, és talán ez az egyetlen érdekes kérdés a számomra, hogy fognak majd hatni elmondva, éneklés helyett. Persze azt is tudom, hogy akaratlanul is önmaga paródiájáváé fog válni a dolog, de az még nem is zavarna.

Erre is van időm

Nagyapa

nagyapa néha kiült a borospince elé a fűbe
letépett egy pitypangot az ingzsebébe tűrve
leste a határban ugyan hogy széledtek széjjel
a furcsaságok meg felhők oldalán az éjjel
színeiben mindig mindig volt valami másabb
szín s a szagok is mindig másképpen jártak
arra ahol nagyapa átment a patak fölött ritkán
elmerengett a szitakötőkön miközben a bicskán
már odébb csúszott a szalonna pár csepp zsíron
amíg nagyapára várt hogy újat kanyarítson
a világból ami ugyanúgy érte ott minden este
mintha kergette volna naphosszat hogy nyesse
már fürgébben a darabokat öreg mert elfogy
mielőtt még elég lenne elfonnyad a kert ott
hátul a pince mögött sütött a hold és néha
csillogtak a levelek míg átugrott egy béka
nagyapa koszos csizmájára folyt a fény és
az égen vibráló göncölszekér is a lépés
irányába forgott el a hajnalpír nyitányig
végigtolt a szekerében sok sok nagyapányi
csillagot majd meghalt egy kórházi ágyon
azt mondta vigyázzunk s én azóta vigyázom
mert a határban felhők és furcsaságok sírják
hogyha lehet s arra járok hozzam el a bicskát

Ö. Heló, sziasztok,

nem tudom, hallottátok-e, de a termodinamika első alaptörvénye (ami mellesleg egyike a legfontosabb, legalapvetőbb és legjobban bebizonyított törvényeknek) szerint van Isten. "Mivel természetes folyamatok nem hozhatnak létre energiát, ezért az univerzumban levő energiát csakis egy, a világegyetemen kívül álló hatalom hozhatta létre."
A második törvény kimondja, hogy a világegyetem nagyjából olyan, mint bizonyos "gyengének" tarott emberek élete, "visszafordíthatatlanul halad a maximális rendezetlenség irányába." De így, hogy ezeket olvasom, kicsit úgy érzem magam, mint egy régi novellám eltévedt főhőse (Ügyfélszolgálat). Végülis az erről szólt. Nem is tudom, belemagyarázhatom-e a termodinamika második alaptörvényébe az eleve elrendeltetettség fogalmát. Illene észben tartani ezeket a dolgokat, mert akkor valami elképesztő nyugalom szállna meg minket. Mennyi drog, Istenem, és mi mégsem akarjuk használni őket.
Ugyanakkor aggasztó, hogy a termodinamika "sziklaszilárd" törvényei nem egyeztethetők össze az evolúcióval, mert az éppenhogy a tökéletesség elérésére törekszik. Elvileg.

- kicsit más -

Nos, a világegyetem keletkezéséről szóló modellek, - melyeknek létrejötte tudtommal (talán) csak a vöröseltolódás (az csillagok fénye a Földről nézve eltolódik a vörös irányába, ebből arra következtetnek, hogy a világegyetem tágul, fizikusok szerint kb. úgy, mint egy lufi) felfedezésének köszönhető, - csakugyan mind hibásak lehetnek. A mindig egy pontba összezsugorodó, majd hatalmassá terebélyesedő világegyetem képe szintén a termodinamika ellen érvel, hiszen, itt mindig újra rendezetté áll össze az anyag. Feri szerény véleménye szerint az örökké táguló világegyetem elméletére talán könnyebb ráilleszteni termodinamikánkat és Istent is.
Na jó. Igazából csak nem tudok aludni.

Meghasonlott

?