Jarmush 2003-as filmje az igazi (és bocsásson meg a világ a kreált kifejezésért) sterilen szimbolista film. Sterilen, hiszen szimbólumai annyira nyilvánvalóan és tisztán vágódnak a képünkbe, hogy nem lehet nem észrevenni őket. Elárulom mik ezek, bocs, hogy lelövöm a poént. Kávé, cigaretta. :) Az első a modern társadalom mozgatója lehet bizonyos aspektusból, ezzel indul a nap, ettől pörgünk fel, ez ad erőt, ezt csinálják kevesen ízletesre, de akiknek sikerül, annak hejjde megy ám! A második (is) szörnyen káros, mégis a legkedveltebb, legkézenfekvőbb pótcselekvéssé vált a földön. Igen, a megértés egyszerű, de nem ennyire. Van még kockás terítő, esetleg tálca, van belőle bőven a szkeccsfilm minden egyes jelenetében. Pl. sakk. A sakknak szigorú szabályai vannak. A sakk világa 8X8 mezőből épül fel, határait mindenki jól ismeri, átlépni, megszegni nem lehet. A sakktáblává vált asztalok fölött kávézó és cigarettázó emberek saját korlátai a közhelyek, logikátlan kényszermondatok, cselekvésképtelenség... A falon függő lámpák, diszkófények szakadatlanul égnek, de a fényük (bármilyen mívesek vagy egyediek is) nem terjedhet a kávéházakon kívülre. A hősök pedig megelégszenek ezzel a mesterséges fénnyel és a steril sakktáblavilággal, ahol az egyetlen inger (örömforrás, bosszúság...) a kávé és a cigaretta íze.Cselekmény gyakorlatilag nincs. A szereplő színészek, rapperek, rocksztárok jobbára rögtönöznek, és mivel a szituáció, és a díszlet minden kisfilmben hasonló, mindig hasonló dolog kerekedik ki a jelenetekből. Hasonlóak a vágások, a beállítások is szüntelenül.
Komikus arcok, helyzetek, oké, de a vicsorítva falkaparás elkerülhetetlen! És Jarmush könnyhullajtva röhög rajtunk. (Vagy a világon?)
Szimbólumok, mi? Azok kérem a Barátok köztben is vannak bőséggel. Ez nem menti meg a filmet attól, hogy ne jusson eszünkbe az a szó, amitől lehet, hogy a kritikus haja égnek áll, talán leírni sem szokás, de én megkockáztatom. Jarmush direktben, szemtelenül, tolakodóan, és megmosolyogtatóan öncélú. Szerintem filmjét átszövi a szerethető öncélúság. És így már nem is öncélú, hanem valami egészen más, a nagy újító legújabb filmműfaja, lehet ötletelni mi legyen a neve. Utálni is lehet, de felesleges. Különben is... Ott van Cate Blanchet, Benigni, Iggy Pop, Bill Murray akiknek idétlenkedését én nem tudom nem szeretni. És ne legyünk szőrösszívűek, vannak valódi, erős poénok is. Csak az összhatás kevés. Vagy én vagyok sötét kissé, vagy a fekete-fehér világ az, vagy mindkettő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése