se volt egy fejre ejtett gyerek, ma délután is például hogy elvonult a vihar. A felhőkben szokásosan az a furcsa, hogy a száradt olajfesték jelleg csak látszat, igazából változnak percenként, és mindig másképp, mint ahogy várod, de nem azért, mert mindenhol ott az ellenség, nem azért, mert a "pacsirta búbja meg az ég boltozatja" állandóan taktikusan változó hadszíntér, hanem azért, mert a lehetőségek száma végtelen.
Azt olvastam valahol, hogy a szenvedés nem előre kijelölt út. De a végtelen számú felhővariánsokat mégiscsak valami véglet felé akarjuk szétfújni. A szél az kacérkodik velünk, zenél a félig üres vodkásüveggel a Benedek-hegyen, csigavonalba görbíti a kék füstöket a szánkból. A szenvedés nem előre kijelölt út, ehhez egy csöpp ész elég. A szenvedés lehet választható alternatíva, csak egy csöpp ész kell hozzá, hogy ne legyen az.
Aki nem jött volna rá, igen, megint nem tudok aludni.
Azt olvastam valahol, hogy a szenvedés nem előre kijelölt út. De a végtelen számú felhővariánsokat mégiscsak valami véglet felé akarjuk szétfújni. A szél az kacérkodik velünk, zenél a félig üres vodkásüveggel a Benedek-hegyen, csigavonalba görbíti a kék füstöket a szánkból. A szenvedés nem előre kijelölt út, ehhez egy csöpp ész elég. A szenvedés lehet választható alternatíva, csak egy csöpp ész kell hozzá, hogy ne legyen az.
Aki nem jött volna rá, igen, megint nem tudok aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése