Úgy szokott lenni, hogy egy 10 fős társaságból átlagosan hárman esnek nekem, ha elejtek valami kicsit negatívat Ákosról. Mert hát néha akaratlanul is kicsusszan a számon, hogy „elég baj ő nekünk”.
Ákos zenéjéről nem tudok beszélni, nem az én stílusom, számomra teljesen érdektelen. Általában azért keveredek vitákba, mert mint embert, mint individuumot ki nem állhatom Ákost. Liberálisnak vallom magam, (nem szadeszesnek!) tán még a szabad (média)versenyben is hinnék, ha létezne.
Mindenki úgy csinál zenét, ahogy neki jól esik. Csakhogy. A híressé vált zenészek vállát hatalmas felelősség nyomja. Ákos ebben az országban (jogosan vagy nem, az most nem számít) hivatkozási ponttá vált, millió (zenéhez ennyire vagy annyira értő) polgár hivatkozási pontjává. És a hivatkozási pontoknak persze hatása van a népre. Kis túlzással úgy formálják a tömegkultúrát, ahogy akarják. Kérdés (nem zenei). Jó-e nekünk az, ahogy a legünnepeltebb, legismertebb magyar zenész meglovagolja a sikert és az ismertséget? Helyes-e, hogy klipjében kiszáll egy hosszú limuzinból, ezüstvégű sétapálcával, az oldalán két kurvával miközben azt énekli „Adj hitet”? Nem, ez nem zenei kérdés. Ahogy az sem, hogy helyes-e, hogy leengedett függönynél hangol a zenekarával, helyes-e, hogy határozottan politikai állást foglal, helyes-e, hogy egy olyan zenészmagatartás sugárzik belőle, amelynek egy ekkora és ilyen helyzetben lévő országban nincs megalapozottsága és (bocsásson meg a világ) értelme? Helyes-e, hogy magyarok milliói szerint ez a karakter, Ákos A rockzenész, A rezonőr, A sztár? Ez nem zenei, hanem egyszerűen erkölcsi, morális kérdés. Ha egy valódi zenész olyan, mint Ákos, ha egy valódi zenész annak ellenére rideg, távolságtartó és ezernyi allűrrel felspékelt, hogy csupán kliséhalmazokat hagy maga mögött, akkor én köszönöm, nem kérek a zenészekből. Persze tökéletesen megértem Ákost éljenző tömeget. Magyarországon a popkultúra a 80-as évek eleje óta csupán valami torz, elcsökevényesedett fantáziátlan furcsaság. Ha egy projekt megpróbál előre mutatni, akkor azon rögtön ott virít az „alternatív” pecsét, ami a közfelfogás szerint körülbelül egyenlő azzal, hogy hallgathatatlan. És akkor jön Ákos igazi gitáros, igazi (nem mondom, hogy szerintem milyen) szöveges muzsikája, és szegény magyar azt mondja, na végre valami, és hagyja, hogy jobbhíján (és most tekintsünk el a Quimbytől meg a Kispáltól) Ákos magasztosuljon föl a szemében, ő mondja meg mi a zene, milyen egy valódi zenész, egy eredeti videó klip, dalszöveg, de még azt is, kire kell szavazni.
Nem vitatom, hogy Ákos az ország legjobb zenészeit gyűjti maga köré. De ennek nem a progresszivitásra vagy a a minőségi koncertélményre való törekvés az elsődleges oka, hanem egyszerűen a presztízs. 100 nagyon jó gitáros tudja csípőből eljátszani Ákos számait, de neki a legjobb kell, hogy azt mondhassa: „Látjátok, ő is velem van, mindenki velem van, aki számít, mert én vagyok az ász, én vagyok a piros hetes, ami ugye...” Mindent visz.
Akárhogy is, több helyen dobja a hibát a gép, és sajnálatos, hogy sokak szerint Ákos az a „végre valaki” akivel „minden rendben van”. Hát a kiskutya fülit van rendben.
Ákos zenéjéről nem tudok beszélni, nem az én stílusom, számomra teljesen érdektelen. Általában azért keveredek vitákba, mert mint embert, mint individuumot ki nem állhatom Ákost. Liberálisnak vallom magam, (nem szadeszesnek!) tán még a szabad (média)versenyben is hinnék, ha létezne.
Mindenki úgy csinál zenét, ahogy neki jól esik. Csakhogy. A híressé vált zenészek vállát hatalmas felelősség nyomja. Ákos ebben az országban (jogosan vagy nem, az most nem számít) hivatkozási ponttá vált, millió (zenéhez ennyire vagy annyira értő) polgár hivatkozási pontjává. És a hivatkozási pontoknak persze hatása van a népre. Kis túlzással úgy formálják a tömegkultúrát, ahogy akarják. Kérdés (nem zenei). Jó-e nekünk az, ahogy a legünnepeltebb, legismertebb magyar zenész meglovagolja a sikert és az ismertséget? Helyes-e, hogy klipjében kiszáll egy hosszú limuzinból, ezüstvégű sétapálcával, az oldalán két kurvával miközben azt énekli „Adj hitet”? Nem, ez nem zenei kérdés. Ahogy az sem, hogy helyes-e, hogy leengedett függönynél hangol a zenekarával, helyes-e, hogy határozottan politikai állást foglal, helyes-e, hogy egy olyan zenészmagatartás sugárzik belőle, amelynek egy ekkora és ilyen helyzetben lévő országban nincs megalapozottsága és (bocsásson meg a világ) értelme? Helyes-e, hogy magyarok milliói szerint ez a karakter, Ákos A rockzenész, A rezonőr, A sztár? Ez nem zenei, hanem egyszerűen erkölcsi, morális kérdés. Ha egy valódi zenész olyan, mint Ákos, ha egy valódi zenész annak ellenére rideg, távolságtartó és ezernyi allűrrel felspékelt, hogy csupán kliséhalmazokat hagy maga mögött, akkor én köszönöm, nem kérek a zenészekből. Persze tökéletesen megértem Ákost éljenző tömeget. Magyarországon a popkultúra a 80-as évek eleje óta csupán valami torz, elcsökevényesedett fantáziátlan furcsaság. Ha egy projekt megpróbál előre mutatni, akkor azon rögtön ott virít az „alternatív” pecsét, ami a közfelfogás szerint körülbelül egyenlő azzal, hogy hallgathatatlan. És akkor jön Ákos igazi gitáros, igazi (nem mondom, hogy szerintem milyen) szöveges muzsikája, és szegény magyar azt mondja, na végre valami, és hagyja, hogy jobbhíján (és most tekintsünk el a Quimbytől meg a Kispáltól) Ákos magasztosuljon föl a szemében, ő mondja meg mi a zene, milyen egy valódi zenész, egy eredeti videó klip, dalszöveg, de még azt is, kire kell szavazni.
Nem vitatom, hogy Ákos az ország legjobb zenészeit gyűjti maga köré. De ennek nem a progresszivitásra vagy a a minőségi koncertélményre való törekvés az elsődleges oka, hanem egyszerűen a presztízs. 100 nagyon jó gitáros tudja csípőből eljátszani Ákos számait, de neki a legjobb kell, hogy azt mondhassa: „Látjátok, ő is velem van, mindenki velem van, aki számít, mert én vagyok az ász, én vagyok a piros hetes, ami ugye...” Mindent visz.
Akárhogy is, több helyen dobja a hibát a gép, és sajnálatos, hogy sokak szerint Ákos az a „végre valaki” akivel „minden rendben van”. Hát a kiskutya fülit van rendben.
7 megjegyzés:
most boldog a pici szivem
Fel vagyok háborodva. Véleményem szerint semmit nem tudsz, csak előítéletekből vádaskodsz, felhasználva a frankó cinikus, és szarkasztikus stílusod.
Honnan ismered te ilyen jól Ákos JELLEMÉT? Az ő jellemét mondjuk a dalszövegekből, és versszövegeiből lehet megismerni, amit úgy tudom te nem igazán ismersz, csak azt az 5 popslágert, amit agyon nyomnak a rádióban, meg a tévében.
Ő jól csinálja, nem pedig, azok az "alternatív" együttesek, akik amellett, hogy jók, nem képesek igazán érvényesülni.
És ha az a baj, hogy körülveszi magát jó zenészekkel, az imidzs miatt, akkor azt mondom hogy jól teszi. A mai világban ez kell! Amúgy pedig egyszerű zenét játszik. A legy nemesebb dolog az, ha valami egyszerű, és szép is!
Számomra a mondanivaló nagyon fontos érték egy zenében. Ha nincs mondanivalója, az vagy instrumentális legyen, vagy semilyen. Nem véletlenül a kedvenc együttesem a Kispál, és Ákos is, és nemrég pedig a magyar underground RAP kiválóságai (pl Bankos, vagy Hősök, vagy Kezdet Phiai).
Gondolom számodra elég nagy meghasonlást okoz, hogy valaki Ákost és Lovasit egy helyen említse. Tudd meg, hogy számomra is ők a magyar popzene legnemesebb képviselői.
Az új klipphez meg annyit, hogy érdekes volt. De szép, és volt mondanivalója, ahogy a számnak is. Egy film miről szól? Arról, hogy megfogalmaz valamit, valahogy, valamilyen eszközökkel.
Mint mondtam, a zenéjéről nem tudok beszélni. Úgy hiszem, jogom van az alapján dönteni valakiről, amit látok. Amit látok giccs. Nem ismerem Ákos jellemét, ahogy Lovasiét sem, de van valami nagyon fontos, amiben nincs igazad. Egy zenész jellemét NEM a dalszövegeiből lehet megismerni. Mert a zenészek nem költők, de még a költőknek sem kell individuálisan tökre odarakni magukat egy műbe. Ákos megosztja az embereket, nyilván mert a zenéje szerethető és azért, mert a személye ellentmondásos. Sokak szerint az. Halkan mondom, mintha itt se lenne, és nem is számít, de Ákost Lovasi se bírja. Vajon miért? http://www.juj.hu/?cikkid=320#2 Persze lehet, hogy Lovasi is fasz. Ez nem számít, felejtsd el.
De azzal dobálózni, hogy én cinikus vagyok, meg szarkasztikus és hogy miért. Úgy érzem mind a Groteszken, mind mindenütt nagyon nagy szükség van pár cinikus emberre, mert a naívokkal és szélsőségesekkel együtt olvasva a cinikus emberek megszólalásait, könnyebben juthat OBJEKTÍVITÁSHOZ szegény olvasó. Ezért lehet engem utálni.
Nem útállak a cinikusságodért. Szeretem azt a stílust. Ezért is az egyik kedvenc együtttesem a Kispál, és a kedvenc sorozatom a dr. House.
És amit erről a cinikus hangvételről írtál, az jogos. Ez az egyetlen dolog, ami még hathat ebben a giccsvilágban.
A cikket, amit linkeltél, el fogom olvasni.
De annnyit még tudnod kell, hogy Ákos KÖLTŐ! A verseit zenésítette meg. És van egy verses hangjáték kiadványa is, A hét parancsszó címmel. Nagyon jó versei vannak. Kiváló költő. Majd ha egyszer adódik alkalom, szívesen prezentálom egy-két művét neked.
Elolvastam, megnéztem.
majdnemhogy
-no comment-
Politika -> baromság.
A világ szar. Ebben a szar világban körül vagyunk véve szar, vagy szarnak látszó emberekkel, akik a többi szarnak látszó ember miatt látszanak szarnak. Mert a szarokkal is kell kezdeni valamit, félretenni, átlépni, elviselni.
Innentől már csak az a vita, hogy ki az igazán szar. Olyan nincs. csak egyszer volt olyan, régen, a mesében, ahol a jó meg a rossz, és a csűf is él(t).
Mindezeket a dolgokat lezárva, másról már nem szól a vita, minthogy tetszik neked Ákos zenéje, vagy nem.
Tudom, te Lovasi rajongó vagy. És emiatt "majmolod" a véleményét. Ami nem baj, mert hát ezért vannak a jóbarátok.
De azért én képviselem az ÁKOST ÉS KISPÁLT IS SZERETŐ népek táborát. Itt jelen pillanatban.
És nekem semmi bajom egyik zenésszel sem.
Az előítélkezők meg kapják be.
[PONT]
LOVASI TÖKE MÁKOS
http://arykomate.blogspot.com/2007/10/lovasi-tke-mkos.html
(http://arykomate.blogspot.com/
2007/10/lovasi-tke-mkos.html)
Megjegyzés küldése