Hideg volt

és karamella illat, ahogy fölfelé jöttem. A hideg, meg a karamella keveredett valami füstfélével és szép volt. És én ugyanúgy mint az utóbbi fél évben a szépek kapcsán mindig, arra gondoltam, hogy milyen szánalmas, milyen ócska ez a szépség. Egy délután volt ez a hat hónap, néha karamella szagú, és akkor arra gondoltam, mennyire esélytelen már utánad a karamella, meg egyáltalán minden, mindenki, és mennyire számít alábbadásnak, ha ezeknek hagyom, hogy tartsanak. Nagyon annak számít, le van szarva, hogy ez egy blog, amit talán olvasol, olvasnak. Szokásos... hogy is mondtad? Sokan küzdenek ezzel a problémával.Meg azzzal is, hogy Ezután bárki jön, bármilyen lesz, egyszerűen más lesz, ami nem lehet jó. És nem érhet a régi nyomába semmiféle kacifántos karamella meg füstszag. És az összes jó együtt is egyértelműen rossz, ha az összehasonlítási alap az, ami. A lécet nem vagyok hajlandó lejjebb rakni, leverem annyiszor, ahányszor csak van bennem szusz.