avagy a "minden napra egy bazmeg" rovatban... LOVE LOVE LOVE
meghát ugye kérdezték...
Szó volt mostanában bizonyos blogokon bizonyos folyamatokról, melyek során a szervezetben endorfin, és különböző egyéb hormonok termelődnek, megzavarva ezzel az általános közérzetet. Két emberen függ a dolog, így mondják, azt néha kifelejtik, hogy ez egy mérleg, a pozitív biokémiai változások valamelyik félben a fizika törvényszerűségeinél fogva mindig erősebbek, így az aranymérleg megfelelő szakmai tudás (érzelmi intelligencia) hiányában kileng, vagy már eleve ki van lengve, ami a folyamatot, melynek végén a pénisz a vaginába (illetve bizonyos esetekben a végbéljáratba) kerül, nemcsak veszélybe sodorja, de gyakran ellehetetleníti.
Tudom én, hogy a tudomány szar. Ezt nem lehet tudományosan vizsgálni. Még etikai fogalmak sem számítanak. Még filozófiaiak sem. De! És ezt fontosnak tartom: spiritualitást keresni a szerelemben éppen olyan, mintha hormonokkal magyaráznám.
És akkor most jön az én vezrióm. Az ember szeszélyes, mellesleg állat. A szeszély és az állatiság keveredik a ráerőltetett szerelemfilozófiákkal, apollónig visszavezethető elavult erkölcsökkel, és százezer popdalban szajkózott spiritualitással. Az egész annyira zagyva, annyira ködös, annyi benne az önhazugság és a hazugság, akkora százalékban kínzó és kellemetlen a "lebegéshez" képest, hogy. Hogy néha a dolog egyetlen érdemének azt lehet felhozni, hogy a folyamat végén a pénisz talán a vaginába, vagy végbéljáratba hatol. Könyörgöm, ne legyen igazam.
Nincs kedvem. Ennek ellenére meg kell jegyeznem, nagyon szerelmes vagyok.
beszúrva 21:14
Minél többet beszélek erről, annál nagyobb ökörségeket mondok. A szerelem nagyobb a világi dolgoknál és kisebb. A szerelem a legfontosabb dolog és egyáltalán nem fontos. A szerelem kétszínű dög, utálatos, gonosz, kiábrándító, lehangoló, gyönyörű, ringató, kegyetlen. A kegyetlensége miatt mindenképp megéri nekünk. Kommunizmus, nácizmus, terrortámadások híján nekünk ez mutatja milyen tud lenni a világ. Tapasztalat mutatja. Nekem semmi megmérettetés nem volt ehhez fogható.
Mindezek ellenére a szerelem annyira egyszerű és jó, mint ez a dal. Ezt akarom hinni.
meghát ugye kérdezték...
Szó volt mostanában bizonyos blogokon bizonyos folyamatokról, melyek során a szervezetben endorfin, és különböző egyéb hormonok termelődnek, megzavarva ezzel az általános közérzetet. Két emberen függ a dolog, így mondják, azt néha kifelejtik, hogy ez egy mérleg, a pozitív biokémiai változások valamelyik félben a fizika törvényszerűségeinél fogva mindig erősebbek, így az aranymérleg megfelelő szakmai tudás (érzelmi intelligencia) hiányában kileng, vagy már eleve ki van lengve, ami a folyamatot, melynek végén a pénisz a vaginába (illetve bizonyos esetekben a végbéljáratba) kerül, nemcsak veszélybe sodorja, de gyakran ellehetetleníti.
Tudom én, hogy a tudomány szar. Ezt nem lehet tudományosan vizsgálni. Még etikai fogalmak sem számítanak. Még filozófiaiak sem. De! És ezt fontosnak tartom: spiritualitást keresni a szerelemben éppen olyan, mintha hormonokkal magyaráznám.
És akkor most jön az én vezrióm. Az ember szeszélyes, mellesleg állat. A szeszély és az állatiság keveredik a ráerőltetett szerelemfilozófiákkal, apollónig visszavezethető elavult erkölcsökkel, és százezer popdalban szajkózott spiritualitással. Az egész annyira zagyva, annyira ködös, annyi benne az önhazugság és a hazugság, akkora százalékban kínzó és kellemetlen a "lebegéshez" képest, hogy. Hogy néha a dolog egyetlen érdemének azt lehet felhozni, hogy a folyamat végén a pénisz talán a vaginába, vagy végbéljáratba hatol. Könyörgöm, ne legyen igazam.
Nincs kedvem. Ennek ellenére meg kell jegyeznem, nagyon szerelmes vagyok.
beszúrva 21:14
Minél többet beszélek erről, annál nagyobb ökörségeket mondok. A szerelem nagyobb a világi dolgoknál és kisebb. A szerelem a legfontosabb dolog és egyáltalán nem fontos. A szerelem kétszínű dög, utálatos, gonosz, kiábrándító, lehangoló, gyönyörű, ringató, kegyetlen. A kegyetlensége miatt mindenképp megéri nekünk. Kommunizmus, nácizmus, terrortámadások híján nekünk ez mutatja milyen tud lenni a világ. Tapasztalat mutatja. Nekem semmi megmérettetés nem volt ehhez fogható.
Mindezek ellenére a szerelem annyira egyszerű és jó, mint ez a dal. Ezt akarom hinni.
6 megjegyzés:
Ha a szerelemben nem is, a szerelmemben, vagy a szerelmetekben hiszek. Nehéz ezt megmagyarázni.
miből gondolod, hogy az apollóni erkölcsök elavultak? én nem tudom, de vannak azóta erre a témára megfogalmazott erkölcsök? mert ha nincsenek akkor szerintem nem elavult és különben is, nos bevalllom az elavult szó miatt kommentelek, nos amúgy igaz, hogy az ember állat is ezzel mélyen egyetértek, és habár vaginába, DE szerintem itt nem ér véget a dolog. mert ha igen, akkor én leszek az első állat, aki hadjáratot indít a még megaradott emberi faj ellen!
nem tudom. de újabban nagyon baszogat ez a dolog engem is.
kedves, hogy nem nyomsz el, még így zárójel formában sem, de legközelebb elég, ha csak a pinát írod oda:)
egyszerűen lassan eljutok odáig, hogy nem tudok megszólalni ebben a kérdésben...
de ez kedves:
"Ha a szerelemben nem is, a szerelmemben, vagy a szerelmetekben hiszek."
ez tetszik a legjobban:)
Levi! Gondolom apollón miatt van az is, hogy minden ember az "egy igazit" keresi, ami hülyeség. olyan mint a mikulás.
Ha kiderül, hogy létezik mindenkinek valahol a világon egy igazi, holnaptól megtérek és vasárnaponként Gospel kórusban fogok énekelni.
Megjegyzés küldése