Shoot Em Up (Golyózápor)

Szerintem a Shoot Em Up azzal a céllal jött létre, hogy a kilencvenes évek leggázabb akciófilmjeinek legyen végre egy 90 percbe zárt tömény esszenciája. A filmet úgy lehetne szinopszisba foglalni, hogy Clive Owen apró megszakításokkal bár, de oszt. Soha nem téveszt célt, soha nincs érzelem az arcán (ezt nem is olyan könnyű ám megcsinálni), és mindig menő. Csúnyán megbukott a film Amerikában, a dolog iróniája, hogy épp az amerikaiak nem vevők a saját akciófilmkultúrájukat kifigurázó alkotásra. Félreértés ne essék, a Golyózápor nem jó film. De van benne valami, ami megmenti a "szar" bélyegtől. A titok annyi, hogy nem akar jó film lenni, sőt tovább megy, rossz film akar lenni. Ehhez igyekszik hozzásegíteni a soksok mellékszerepből ismerős, de ezúttal főgonoszként vicsorgó Paul Giamatti (és jókora kézi ágyúja:)). Annyira méregzsák a fickó, hogy imádod (pont ez volt vele a cél). Réparopogtató főhősünk mellett / alatt (mikor hogy) pedig ott van Monica Belucci, aki már sokszor bizonyította, hogy "funkcióját" bármilyen filmben képes betölteni. Desperado fanoknak ideális mozi, bár Owennek és Beluccinak nem sikerül megközelíteni a Banderas-Hayek párost sem az ágyban sem a golyózáporok közepette. (Ha megnézed a következő trailert, mindent láttál a filmből.)