nyirkos fűben furcsa párok fekszenek
meglehet megszólalásra edzenek
visszatartott levegő az árulás
elkötözött luftfallonba tágulás
közelebb már nem lesznek a csillagok
próbálnak a nyelvek meg a nyelvtanok
messzeségből lopni holmi létigét
s infinitívuszt mivel hogy lenni szép
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
eszem a pici szíved:)
a végén kiderül, hogy nem is vagy annyira pesszimista, és egy szeretetéhes ovis kacsint ránk az egyetemista sorai mögül:)
Megjegyzés küldése