Kimentem a

spájzba, és ezt láttam bent:Legjobb lesz most azonnal angolosan távozni.

Szerencsére

Veszprémben leszek, így le kellett mondanom arról a tervemről, hogy a szilveszter éjszakát itthon töltsem a sötétben ülve, és ezzel vacakolva. Most mondjam, hogy nagyon fáj?
Emiatt kellett megválnom régi álmomtól is, ami az ország első blogbejegyzése lett volna 2008-ban, csak itt, csak akkor, csak nektek. Már a szövegét is jóelőre kigondoltam: Pina.
Ja és majdnem elfelejtettem csak így hidegen közölni, hogy életem eddigi legjobb éve volt. Nem ironizálok.

Szívemben bomba van

Sose volt metropoliszban sose volt férfiak és nők között sose volt romantikák, kedv, remények, lillák, avagy Budapest Bár Volume 1... Ajánlom hallgatásra.

Kishíján elaludtam

de szerencsére ez a veszély már nem fenyeget. Most megyek, és hátomszor tükörbe "kampókéz", meg vannak egyéb kívánatos időtöltések.
Nagyfarkú négerekkel állni a szélben,
szigorúan ébren, szigorúan ébren...
Meg azt mondani, hogy óh, nincs tovább. Hát az nem te mondod meg... Illúzió. Apropó Illúzió...
"Kicsikém, maga a kokainom,
maga a heroinom,
maga a krekkem
Kicsikém, ha magát símogatom,
az az én szülinapom
a bónusz trackem..."
Hol a Szeles Hegy, hol van Szent Ágoston könyve, hová, hová tűntél kedves vulgaritásom. Apropó vulgaritás.

Petőcz András - Torzó

Red road

Kelecsényi tanár úr órái óta biztosan tudjuk és lelkesen hangoztatjuk, hogy Lars von Trier dogmafilmes "iskolájában" megtanította egy egész rendezőnemzedéknek, hogyan találják fel újra a spanyolviaszt. Természetes fény, handycam, minimál zene és kész is a dráma? Nem hinném. De azt kell mondjam, valami mindenképpen van benne!
A Red road rendezője (Andrea Arnold), meglepő hitelességgel ábrázolja a skót gettó világát valahol Glasgowban. Nagy divat manapság a dokumentarista jellegű film, de kevés rendező tudja hitelesen vászonra vinni. Ez a film kérem, nagyon is igaz lehetne szerény véleményem szerint!
Jackie nagyon szomorú nő. Szinte a feltűnése pillanatában tudjuk, hogy karaktere tragikus fordulatok sorozata folytán lett olyanná, amilyen. A hatalmas térfigyelőrendszer monitorjaira révedve mosolyog és szórakozik az utca emberén, vagy épp rendőrt hív egy az orra előtt (képernyőn) történt késelés miatt. Talán ezért nem torkollik élete a tökéletes nihilbe. Talán már bele is torkollott. Elejtett apró információkból csak sejtésünk lehet az egykori Jackie-ről. Aztán egy nap meglát egy férfit az egyik kamerán keresztül és követni kezdi. Ismét elejtett infókat vadászunk. Mi, a nézők. És ezért jó film a Red road. Csak annyit árul el egyszerre, ami elég ahhoz, hogy félhomályban matatva viszonyulni próbáljunk valahogy Jackie-hez.
Nem szeretnék spoilerezni. A találgatás élményén túl van itt naturalista szexjelenet, komor és egységes látványvilág, igazi, velős dráma és thriller. Okos műfaj (ha lehet műfajnak nevezni), okos filmje a Red road, amely mellőz bármiféle drámai naivitást, és a dogmafilm eszközöket pont úgy és arra használja fel, amire kell. Ajánlom. Nem karácsonyra, nem gyerekeknek.

De van

Látom a pápát. Megáldja a tömeget. Egy másodpercig koncentrálnia kell, hogy el ne veszítse az áhítatot, de elég csak szétnézni. Klassz mankó, klassz mankó.
Látom a pápát. A karácsonyra gondol és a Bibliából idéz. Megbotlik a nyelve. Arra gondol, hogy ez is csak egy mondat, ez is csak egy nyelv. Tovább mondja.
Látom a pápát. Remegő emberek között sétál. Némelyik kishíján megfogná, megérintené, mint annak idején a tinilányok Mick Jaggert. Egy idős néni mellett lépdel. Ránéz, olyan lassan megy, hogy éppen oda tudja súgni: "Tudja, nincs is Isten."
Látlak téged. Azt mondod "Figyelj, nem éri meg."
Látom a nénikét. Azt mondja: "De van."
Látom magamat. Nehéz ember. Ha rámülnék, meg se bírnék moccanni.

A fantasztikus négyes és az ezüst utazó

Kedves férfitársak, a társadalom nemzőképes hím egyedei! Ugye mindanniyan ismeritek azt az érzést, amikor odamész a pulthoz, kikérsz egy hubertust és ahogy a csaposlány megfordul, észreveszed, hogy a csípőnadrágja nagyon is csípő, a farmerből, az öv fölül kikandikáló tetoválás pedig igencsak megmozgatja a fantáziát. És ekkor a lány megfordul, és azt mondja: "Nyolc negyvenet kérek szépen!" Te pedig mosolyogva, mint egy kisangyal perkálsz oda neki 840-et, és fel se tűnik, hogy mennyire le vagy húzva.

Na, pontosan ez a helyzet A fantasztikus négyes és az ezüst utazó című nagyszabású szarral. Nézed Jessica Alba vállait, meg ajkait, a tűzember vagánykodását, a ezüstember mogorva arcát, és pár pillanatra elhiszed, hogy mindez elég ahhoz, hogy neked egy kicsit is jelentékeny moziélményben legyen részed. Hát nincs. Ez a film annyira pénzszagú, és átlátszó, hogy azt kell mondjam, mindannyian jobban örülhetünk egy Jessica Albáról ledécézett profi fotósorozatnak a vincseszterünkön, ami jóval kevesebb helyet foglal, ráadásul dollármilliók, hírverés és ócska képmutatás nélkül, (meg ugye érdek nélkül) tetszik.
beszúrva dec. 27 - 12:47
Ami az egyetlen erénye lehetne a filmnek, abból szintén teljesen megbukik. Gykorlatilag semmiféle akcióra nem tudok visszaemlékezni. És nem a trükkök minőségével vagy mennyiségével van itt a problem, csakis a fantázia, az ötletek teljes hiányával. Ezt a filmet olyan rendező kezébe kellet volna adni, akinek vizuális érzéke már önmagában elég a feszültség keltéshez, mindenféle pixelrobbanás, higanyember vagy Jessica Alba nélkül.

Az előbb

megintcsak mély filozófiai vitába bocsátkoztam - ezúttal az ágyammal -, Már egész ügyesen képzelem szemeknek benne a kör alakú mintát.
Egy régi német rajzfilmet mutattak nekem tegnap a youtube-on. Sorozat, nálunk is adták, az a címe, hogy Egér a Marson. Ez az egér kurvára egyedül volt az egész Marson, és idejét többnyire azzal töltötte, hogy a magányossága és az éhsége miatt sajnálkozott. Volt egy rész (ez láttam tegnap), amiben lábnyomokat talált. Elkezdte követni őket. Olyan nagyra hízott a soksok cukorkatermő fától, hogy pár perc alatt körbeért a bolygón, és rá kellett jönnie, hogy a saját lábnyomait követte. Ekkor keservesen sírni kezdett, és az így képződő patakokból cukorkatermő dús ligetek sarjadtak, aminek úgy megörült, hogy nem is sírdogált többé.
Nehéz tanulságot levonni, ugye? Javaslom vessük el a germán szkriptvrájter tehetségtelenségének ötletét, és józan paraszti ésszel próbáljuk meg. Ha mohó vagy, elhízol és nem lesznek barátaid. Ha elhízol, jelentős változás megy végbe saját, és az alattad található sárgolyó tömege ill. mérete között. Ha nincsenek barátaid, fűtől-fától azt reméled, hogy a barátod lesz. De mindenre van megoldás, ez pedig a teljes kétségbeesés, mert egy tökéletes idegösszeomlást követő kezelés után újrabútolva kezdhetsz másik életet.
Most az jutott eszembe, röhögnöm kell Pötyi két hónapján. De ez nem vág témába. Inkább írok arról, mire jutottam még ma este az ággyal való beszélgetés során. Vagy inkább nem írok semmiről.

Karácsonyi felemás élmények

A rossz:

Invázió (2007)

Jack Finney testrablós regényének sokadik feldolgozása Oliver Hirschbiegel rendezésében szánalmas kis akciófilmecske, mely feminista hőst csinál az agyonpúderezett (így tényleg nagyon szép) Nicole Kidmanből és harmatgyenge feszültséggel vezet minket végig egy teljesen kiszámítható, érdektelen sztorin. Készülhetett volna 20 évvel ezelőtt is, ez így ebben a formában egy döglött film.

A jó:

Vaskabátok (2007)

A Shaun of the dead készítői egy sokszornézős, sokszornevetős, okos vígjátékot tettek le az asztalra. Imádom az angolok humorát, imádom a fő és epiződszereplők arcait, és imádom a könnyedséget, ami átitatja az egész filmet. Ez az, amit amerikai vígjátékban szinte soha nem látni. Nem tudom, hogy a profizmus, a rutin, vagy egyszerűen a kiváló humorérzék inspirálta a mozit, de ezek azok a karakterek most, 2007-ben, akikkel bármikor szívesen meginnék egy korsó sört. Csak hát egy sör nem sör...

És a csúf:

Arc (1995)

Gyerekfejjel nagyszerű filmnek találtam a világtól elszeparált albínó srác történetét. Adott ez a szegény fiú, aki adottságai révén azt csinál az árammal, amit akar, kívülről tudja az összes könyvet, amit valaha elolvasott, és minden mondata, vagy cselekedete egy csoda. És adott a feltétlenül gonosz és buta világ, tele agyatlan amerikaiakkal, akik nincsenek felkészülve Powder üzenetére. Igen. Mai fejjel már csak egy patetikus Save the Earth himnusznak hangzik. És van még valami, amit gyerekként nem vettem észre. Mary Steenburgen (Vissza a jövőbe III, Philadelphia...) egy idegesítő ripacs. A főszereplő alakításával viszont szerintem semmi baj nincs, tökjó.

ünnePINAp

Nehéz megszólalni...

szeretlek

Még az esély is

neletylése
neletylése
neletylése
neletylése
neletylése
esélytelen
esélytelen
esélytelen
esélytelen
esélytelen

Kevés attól hatásosabb

olvasmányélményem volt az utóbbi időben, mint amikor Kilgore Trout utánakiáltja a távolodó Vonnegutnak, hogy "Fiatalíts meg!" Kicsit fáj, de kicsit meg is nyugtat. Ha a betépett, tökremenőben levő Bérczesi Robi lennék, azt mondanám: "Egyformák vagyunk, mint a galambok."

Hát igen,

tartás az sose volt bennem, de ha ez számít (és miért ne számítana), tartármártás az volt. Szerintem legalább annyira jó. Hiszen az íze még jobb is...
Most ne beszélgess velem.
Feri üzenete:
Kitaláltam egy új káromkodást
Levi üzenete:
?
Feri üzenete:
"Neked meg a zsidóságibuzeráns cigánykurva anyádat!"

I am legend

Hát ezt se moziban láttam. Pedig elmennék rá. Pedig zombifim. Komolyan mondom, Az ember gyermeke óta ez az első (látványos, méregdrága...) hollywoodi mozi, amit mindenkinek ajánlani tudok. Velejéig hollywoodi egyébként. Populáris, egyszerű, giccses, szájbarágós. De. Az I am legend annak bizonyítéka, hogy ezek a fogalmak a közhiedelemmel ellentétben nem azért váltak hollywood állandó jelzőivé, hogy könnyebben hülyét csináljanak belőlünk, hanem hogy szórakoztassanak. A film egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége.
Will Smith egyedül van. Talán az egész világon egyedül. Nappal New York üres utcáit járja egyetlen társával, aki egy kutya. Puskával sétál el egy kopott superman reklámtábla előtt, szarvasokra vadászik a főutcán. A látvány elképesztő. Soksok CGI elem, de mind ügyesen beépítve. Egyáltalán az egész film precíz munka, jók benne az arányok és a szereplő(k), akik (horrorhoz már-már méltatlanul) nem csinálnak semmi értelmezhetetlen maflaságot.
Azt mondtam, arányok. Azért tetszett nagyon, mert a mérleg nyelve nem az (egyébként vagány és kifogástalan) akciójelenetek oldalára billen, hanem inkább a Bob Marley rajongó, kirakatbábúkkal társalgó hős totális magánya felé. Ez az, ami (a 28 nappal későbbnél jóval direktebb módon) okot adhat az elképedésre. És hatásvadászat ide vagy oda a képek olykor annyira hatásosak, hogy elképedünk. Még akkor is, ha megmosolyogtató a tény, hogy az egyetlen ember pont egy tudós, aki az ellenszerért küzd. Még akkor is megbocsátom, és azt mondom, nem egy buta film.Erős ingert érzek például a finálé lespoilerezésére, mert üt. Ez következik. -> Megvan az ellenszer. Will egy üvegfal mögött reked, a másik oldalon száz zombi. Épp betörni készülnek az üveget. És Will szakadatlanul kiabálni kezdi feléjük: "én segíthetek, nem értitek?!". És nem értik. Mekkora, de mekkora befejezés lenne, ha ezen a ponton érne véget a film! A záró jelenet persze szintén tipikus hollywoodi lesz, na azt lehagytam volna. Dehát kit érdekel. Ha volt pár gyermeki élményed (mert nálam volt izzadt tenyér, fölnevetés, csodálkozás), úgyis mindent megbocsátasz a Warner Brosnak. :)
A film januárban jön, enyém az ország első kritikája, hihi.

Szanatórium

Sétáltatnak kórházi köpenyben zöld fű mellett, kemény betonon, délután van. Sárga lett a nap és az öntözők sugarában szivárványok képződnek. Ahány öntöző, annyi kis privát szivárvány. Minden kis szivárvány a derekadig ér, látod a végét is, az elejét is, a közepét is. Nincs semmi a végénél, azaz mégis van, csoda. Nedves fű. Az öntözők vize nem érhet a szűk betonmezsgyére, a fűre lépni tilos, a nővérke kezében erős nyugtató injekció, Bufimorf 10 Mg/Ml, ilyen kedves neve van, hogy Bufimorf, a nővérke neve is kedves, legyen mondjuk... Nincs.
A szigorúan vett magas hegyek, patakok, pisztrángok, pinák projekt nem éppen egy Manhattan projekt. Nincsenek német kémek körülöttem, nem vagyok időhöz kötve, akkor miért esélytelen a gyógyulás? Biztos Teller Ede hiányzik. A Manhattan projekt sikerült. Little Boy azt mondta: "Viszlát bús hétfő". Mondani én is tudom: Viszlát bús hétfő. Little Boy vezetékei jobban össze voltak forrasztva, mint az enyémek, ezért tudott elindítani dolgokat, véget vetni dolgoknak, gerjeszteni dolgokat. Little Boy jó gép volt. Teller Ede pedig humanista tudós. Azt mondta, felrobbanthatják 10 ezer méter magasan, senkinek semmi baja, éppcsak nappali világosság az éjszaka közepén fél percig. Teller nem akarta, hogy odadobják a japánoknak. Én sem akartam volna. De én nem számítok, mert a vezetékeim, meg a vegyszereim rosszak.
A délutáni Nap, séta közben egy hatalmas, messzi Little Boy. Teller Ede pedig az Isten. A szivárvány pedig csoda, akárcsak a nedves fű. A Bufimorf az ördög, a nővérke pedig egy kurva. Gyógyulok-e? Vagy "kurvára ki van jelölve a sors", vagy csak "Így megy ez."

Return of the Feri

Mert az élet olyan, mint egy Leslie Nilsen film. Annyira szar, hogy az már jó.

Sodor

Zsófi
Úgy sodortam, hogy egyet előtte, egyet meg utána is el tudjunk szívni.
Feri
Nagyon kedves. De én csak utána gyújtok rá.
Zsófi
Hát, én azért elszívok egyet előtte is.

mi lesz ezzel a világgal
A vár fele sétáltunk egyénként. Leíró zh. Nem vagyok egy egyetemen parázós alak, de most az egyszer adja az ég, hogy sikerüljön...

Nem tudom

hogyan maradhatott ki eddig az életemből. Végre megtaláltam azt a zenét, ami bármilyen körülmények között képes mosolyt fakasztani orcámra. Kárpátia.

"Őseinknek sírja
Hogyha kinyílana
Árpád vezér hangja
Onnan kiszólana"

"Az ötvenedik

születésnapom felé közeledvén, egyre jobban dühítettek honfitársaim idióta döntései, és egyre értetlenebbül álltam előttük. Aztán hirtelen megesett rajtuk a szívem, amikor megértettem, hogy ártatlan és természetes okokból viselkednek ilyen förtelmesen és ilyen förtelmes következményekkel. Csak megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy úgy éljenek, mint a költött mesealakok."

A "régi mesemondók ... elhitetik az emberekkel, hogy az életben vannak főszereplők, mellékszereplők, fontos mozzanatok, jelentéktelen mozzanatok, hogy van benne tanulság és nagy próbatételek, és hogy van eleje, közepe és vége."

Shoot Em Up (Golyózápor)

Szerintem a Shoot Em Up azzal a céllal jött létre, hogy a kilencvenes évek leggázabb akciófilmjeinek legyen végre egy 90 percbe zárt tömény esszenciája. A filmet úgy lehetne szinopszisba foglalni, hogy Clive Owen apró megszakításokkal bár, de oszt. Soha nem téveszt célt, soha nincs érzelem az arcán (ezt nem is olyan könnyű ám megcsinálni), és mindig menő. Csúnyán megbukott a film Amerikában, a dolog iróniája, hogy épp az amerikaiak nem vevők a saját akciófilmkultúrájukat kifigurázó alkotásra. Félreértés ne essék, a Golyózápor nem jó film. De van benne valami, ami megmenti a "szar" bélyegtől. A titok annyi, hogy nem akar jó film lenni, sőt tovább megy, rossz film akar lenni. Ehhez igyekszik hozzásegíteni a soksok mellékszerepből ismerős, de ezúttal főgonoszként vicsorgó Paul Giamatti (és jókora kézi ágyúja:)). Annyira méregzsák a fickó, hogy imádod (pont ez volt vele a cél). Réparopogtató főhősünk mellett / alatt (mikor hogy) pedig ott van Monica Belucci, aki már sokszor bizonyította, hogy "funkcióját" bármilyen filmben képes betölteni. Desperado fanoknak ideális mozi, bár Owennek és Beluccinak nem sikerül megközelíteni a Banderas-Hayek párost sem az ágyban sem a golyózáporok közepette. (Ha megnézed a következő trailert, mindent láttál a filmből.)

Tényleg mindenkinek van álma

Egy National

Geographic fotóst kivert volna a verejték, ha látja, mit és mennyire művelek én a kis Kodakommal a keringők alatt. De előbb még az igazgatóról. Mert felbaszott. Hogy lehet egy szalagavató ünnepségen tíz percet beszélni szegény szerencsétlen diákoknak arról, hogy 3 hét és félév vége, aztán érettségi, írásbelik, ti meg senkik vagytok, meg fogtok dögleni, ha nem kepesztetek. Lehet, hogy igaza van, de ennyi rémült 18 évest egyhatáron legfeljebb darabolós horrorokban látni. Nem kéne ilyenkor. Mindegy.
Én végig azon gondolkodtam, mennyire nem voltak igazi gimis éveim (mások igazi gimis éveivel szemben), mennyi minden maradt ki, és főleg azon, hogy ez most jó-e, vagy rossz. (Mászolygás.) Néha pedig azon, hogy vannak-e igazi egyetemi éveim, de szerintem ez simán kipipálható. (Örömködés.)
Szóval csináltam 300 fényképet, ami arra volt jó, hogy rájöjjek (full fos fény a teremben ide vagy oda), ez az új is csak egy játékfényképezőgép. Ilyen lett a húgom, miután az előbb sikeresen eltávolítottam a vörösszemét:Nagymamám megjött Olaszból, kaptam tőle ajándékot:Rettenet, éhhalál, pestis, nyomor, gyász, szörnyűség, félelem.

A Ferenc Blogja

beépült kémhálózat segítségével kiderítette, mi Dj. Enikő célja az Expresszóval. Totális hatalomátvétel. Ezt a videót rejtett kamerákkal készítettük az "Új Presszó" első VIP próbabuliján.

Hazaértem

3 elmúlt. Álmos vagyok. Holnap írok a bálról. Ma. Minden valószínűséggel rendszeres olvasóm a biatorbágyi rém. Nocsak. Legközelebb majd jól beszaratom. Rémek, reszkessetek.

Egyre inkább

szeretnélek utálni

Kikaptunk egy góllal

mellesleg az utóbbi hónapok legjobb délutánja volt. Nem vagyok az a Hálás Mátyás féle, csak ugye felbugyog. :) Meg az este is jó volt.
Hogy mért savanyodik meg a tej a blogomtól? Biztos mert a kedvenc zenekarom énekese (tomjorkocska) is olyan, mintha folyton bőgve énekelne.
Hátja, ide nem azért kell jönni, hogy "nagylevegő, napfény, víz", hanem azért, hogy "ágy, asztal tévé", esetleg "én szeretlek téged".
Egyébként feltétlenül, mindenképpen Peace on the Earth blog vagyok!

Rengeteg dolgot

kell még megtanulnum, amit ti már tudtok. Ha már mind tudni fogom, lesznek újak. Lemaradás, lemaradás, lemaradás.

Minden megtalált meneküljön, mert ezzel a mostani velemmel csak rosszul lehet járni.

Följebb menni, ablakot nyitni, napozni, púderezni, pizsamában aludni, tejet inni, gyümölcsöt enni, beszélni róla. Mind meg kell tanulnom. Pont.

Túl sokat használom a rengeteg szót.

Zsófival elhatároztuk,

hogy dohánycéget alapítunk, mivel Zsófi páratlan cigiket tud csavarni. A vállalkozás neve Benkó & Kása Tobacco Company lesz és a termékeink azért lesznek nagyon csábítóak, mert valamennyi cigit a Zsófi fogja sodorni pont úgy, mint a kubai szivarokat a szűzlányok a combjukon. Tudom, tudom. Van, amit le kell tagadni a siker érdekében. Távolabbi célunk, hogy reklámpropagandánk a fiatal (12-13 éves) korosztályt fogja megcélozni, mert jelenleg a körükben dohányzók száma aggasztóan alacsony.

Jól vagyok

Hová? Hová lett a duplacsövű mordályom? Admirális! Admireális! Ez egyszerűen tűrhetetlen! Ég a Reichstag és maga bécsi virslit főz? Mustárban tocsog az egész gépterem! Uraim! A helyzet reménytelen, de tartható! Elő a súrolókendőket! Maga! Igen maga! Ne hadonásszon már azzal a tulipánnal! Uramisten, uramisten, ezek osztódni is tudnak, sőt felveszik az arcvonásainkat, azonnal ássuk meg a lövészárkokat! Azonnal! Fogyóban van az élelmiszer, a remény és a puskapor! Bonaparte! Kicsi Bonaparte, hát nem figyelsz a papára, a bécsi virslinek a pociban a helye, nem a rucin, és azonnal vedd ki a kezed a gombok közül! Ha beesett az a virsli, hát beesett! Kérem! Kérem alázatosan, legyen szíves a hullócsillagaimért valamit. Valamit cserébe. Hát én megkerestem mindet, mind kihűlt, most meg ne tessék. Van olyan ami jó lenne. Beválhatók. Az öcsi is mondta múltkor, hogy neki beváltották, nekem is tessék! Nekem is tessék a csillagokat beváltani, Nem azért baktattam értük ennyit. Régen apukámmal hozattam őket, de apu most otthon van, mert fáj a lába, mert viszeres, mert egész nap rajta a csizma és odalenn van a teheneknél, ahol neki nem jó, de mégis ott marad és beteg lesz tőle a lába, és fájni fog neki, de lesz tej, ha apa lába fáj, lesz tej. Egyedül a szíve nem fáj, mert az dobog neki, mert tudja, hogy szerzett pénzt, amiből anyu süt meg főz, és én buszozok, meg iszom. Ha az én szívem is gyűrűzött madár, akkor tessék mindenféle kísérletből kivonni, engem tessék békén hagyni és nem akarok semmit, csak azt érzem most rögtön meghalok, ha nem hívhatlak fel...

Újraolvasás

Elkezdtem megjegyezni az oldalszámokat a Bajnokok reggelijéből, ahol valami olyan idézet van, amit kicsit magaménak érezhetek, vagy legalább tetszik. Aztán rájöttem, hogy beírhatnám ide a fél könyvet. Félelmetes regény. Zseniális regény.

Hogy lehetek ilyen negatív?

Nem is tudom

mit várok. A lelki világom kb. mint egy teletabié. Nem is tudom mit várok.

Brazil (1985)

Terry Gilliam első Python csoporton kívüli rendezése negatív utópia. Orwell regényének sztorijával rokon a Brazil története, de érdemei nem ebből fakadnak. Míg az 1984 a fasiszta és kommunista diktatúrák szörnyűséges eszméit gondolja tovább és sarkítja a végletekig, addig a Brazil sokkal inkább a mi jelenünkre, korunkra reflektál, és a bürokratikus civilizáció totális "elhülyülését" mutatja be. Szegény hősünket fölösleges papírhalmokon, nyilvántartások, számlák, törvények rengetegén vonszolja keresztül.
Brazil elképzelt város, ahol csaknem mindent elleptek már a csövek, melyekben postaküldemény, füst, áram, víz, emberi ürülék, satöbbi csordogál nap mint nap. A film egyik legfontosabb motívuma alighanem ez. Valamiféle mesterséges vérkeringésnek tekinthetjük, párhuzamba állítható az emberek "lelassult" vérkeringésével. A csövek látványától az az érzésünk támad, hogy az egész város egy hatalmas élő szerkezet, melyet egy sajátos érhálózat sző át.
A giliammi humor olyannyira groteszkké teszi az egészet, hogy gyakran nem tudjuk hol a valóság és a főhős képzeletének határa. Ő csak a szerelmet keresi, de egyedüliként, mert a Brazil kiégett világában senki nem keres már semmit rajta kívül.
Vajon véletlen, hogy a film majdnem pontosan az Orwell regény sztorijának idejében készült? (Gilliam időmeghatározása tág: "valahol a 20. században.") Habár különbség bőséggel akad, azért a 48-as írás több fontos eleme megtalálható itt is. Van egy hatalmas "kínzóterem" ami a 101-es szoba megfelelője, és van sok-sok gép, melyek már nem segítik, csupán kordában tartják az embert. És a regényhez hasonlóan egy pillanatra sem veszítjük el a reményt, hogy történik valami, hogy van "megváltás", kiút. Pedig nincs. Embereket kínoznak halálra egy elgépelés miatt, mintha ez lenne a dolgok rendje.
De Niro, mint lelkes terrorista (és önkéntes fűtésjavító), meleg kis sziget ebben a rideg világban, de magánszámain kívül is számos okunk lehet a nevetésre. Az utolsó percekre azonban semmiféle humor nem tudja palástolni, hogy amit láttunk, az igenis egy félelmetes társadalomkritika volt, belemart velőig a csöppet is jóérzésű emberekbe és azt mondta: keressük inkább a pénz és a siker helyett a szerelmet, amíg lehet, és amíg az egész világ meg nem bolondul körülöttünk, vagy ami még rosszabb, velünk együtt.

Remélem végre

beperel az egyház...

Koncentrikus Bazmeg

Nem értem, hogy te voltál gonosz, vagy én voltam hülye, vagy egyik sem. Ez utóbbi lenne a legrosszabb. Mert akkor azt kéne mondjam "ez a dolgok rendje".
Általában azt gondolom én voltam a hülye, de ennek rendre rossz vége van, válogatás nélkül baszok földhöz dolgokat mérgemben. Tegnap vettem egy kiflit, mert éhes voltam. Hazafele menet beugrott, hogy mekkora hülye vagyok. Zacskó, oszlop, puff, kifli a földön, tiszta sár, éhes maradtam.
Keresse meg a hibát a képen, legyen szíves!

Jön velem szembe,

vigyorog. Emeli a kezét, magasra emeli, ívesen szinte suhanva csap a tenyerembe. Nevet. "Jól vagy?" így kérdi és nevet. Mondom, hogy jól. Kutat a szememben, "tényleg és mennyire?" ezt érzem benne, de én inkább lesütöm a magamét.
Hogy lehet ilyen egy ember. Komolyan mondom, ha egy csapat krisnás közé keveredne, azok áhítattal az arcukon tolongnának, hogy hozzáérhessenek. Hogy lehet ilyen. Kiegyensúlyozott. Kiráz tőle a hideg. Nem értem, nem bírom föl fogni. Kevés vagyok hozzá. Kevesebb vagyok nála. Nevet, mindig nevet és nyugodt, annyira felemelően, megnyugtatóan, káprázatosan nyugodt. ? Mindig. Félek tőle.
Mintha azt súgná, "a nyugalom és a kiegyensúlyozottság bármihez elég". És valamiért ezt a gondolatot kegyetlennek érzem. Mert azt hiszem, van aki nem tud nyugodt lenni, azért mert nem lehet nyugodt.

sokmindenben hiszek ami nincsen
mondtam neked ezt néhányszor isten

Blue Bear Sugarfree

"Fogyasztása cukorbetegeknek, gyermekeknek, szívbetegeknek magas szenvedőknek, szoptató és terhes anyáknak, koffein érzékenyeknek nem ajánlott."

És ezt hajnali fél ötkor a fürdőkádban ülve, a harmadik doboz fogyasztása közben, feldúlt lelkiállapotban kell megtudnom...

Hol a hiba?

Kedves Ági!

Sajnos nem tudok ott lenni a holnap kettőkor kezdődő kommunikáció szóban és írásban órán. Nagyon megfáztam, lázas vagyok. A beadandó dolgozatomat a szaktársakkal elküldöm, az óra anyagát pedig pótolni fogom. Remélem jövő héten találkozunk. Szeretlek.
Megértésedet előre is köszönöm.

Tisztelettel:
Kása Ferenc

Infinitívusz

nyirkos fűben furcsa párok fekszenek
meglehet megszólalásra edzenek
visszatartott levegő az árulás
elkötözött luftfallonba tágulás

közelebb már nem lesznek a csillagok
próbálnak a nyelvek meg a nyelvtanok
messzeségből lopni holmi létigét
s infinitívuszt mivel hogy lenni szép

Kiegészítésül

Az éjszakám határozott csúcspontja volt, amikor fél négykor beszélgetni kezdtem a párnámmal. Egy órás diskurzus után abban állapodtunk meg, hogy amikor már nagyon szexelhetnékem lesz, elkezdek fogyókúrázni. Ekkor röhögni kezdett a takaró. De ez már egy másik történet.
Mellesleg sűrű időszak ez az életemben, jelenleg épp a művészettörténet egy újabb mérföldkövét fektetem le a Pop Art továbbfejlesztésével:

Válasz Banánék blogjának :)

avagy a "minden napra egy bazmeg" rovatban... LOVE LOVE LOVE

meghát ugye kérdezték...
Szó volt mostanában bizonyos blogokon bizonyos folyamatokról, melyek során a szervezetben endorfin, és különböző egyéb hormonok termelődnek, megzavarva ezzel az általános közérzetet. Két emberen függ a dolog, így mondják, azt néha kifelejtik, hogy ez egy mérleg, a pozitív biokémiai változások valamelyik félben a fizika törvényszerűségeinél fogva mindig erősebbek, így az aranymérleg megfelelő szakmai tudás (érzelmi intelligencia) hiányában kileng, vagy már eleve ki van lengve, ami a folyamatot, melynek végén a pénisz a vaginába (illetve bizonyos esetekben a végbéljáratba) kerül, nemcsak veszélybe sodorja, de gyakran ellehetetleníti.
Tudom én, hogy a tudomány szar. Ezt nem lehet tudományosan vizsgálni. Még etikai fogalmak sem számítanak. Még filozófiaiak sem. De! És ezt fontosnak tartom: spiritualitást keresni a szerelemben éppen olyan, mintha hormonokkal magyaráznám.
És akkor most jön az én vezrióm. Az ember szeszélyes, mellesleg állat. A szeszély és az állatiság keveredik a ráerőltetett szerelemfilozófiákkal, apollónig visszavezethető elavult erkölcsökkel, és százezer popdalban szajkózott spiritualitással. Az egész annyira zagyva, annyira ködös, annyi benne az önhazugság és a hazugság, akkora százalékban kínzó és kellemetlen a "lebegéshez" képest, hogy. Hogy néha a dolog egyetlen érdemének azt lehet felhozni, hogy a folyamat végén a pénisz talán a vaginába, vagy végbéljáratba hatol. Könyörgöm, ne legyen igazam.
Nincs kedvem. Ennek ellenére meg kell jegyeznem, nagyon szerelmes vagyok.
beszúrva 21:14
Minél többet beszélek erről, annál nagyobb ökörségeket mondok. A szerelem nagyobb a világi dolgoknál és kisebb. A szerelem a legfontosabb dolog és egyáltalán nem fontos. A szerelem kétszínű dög, utálatos, gonosz, kiábrándító, lehangoló, gyönyörű, ringató, kegyetlen. A kegyetlensége miatt mindenképp megéri nekünk. Kommunizmus, nácizmus, terrortámadások híján nekünk ez mutatja milyen tud lenni a világ. Tapasztalat mutatja. Nekem semmi megmérettetés nem volt ehhez fogható.
Mindezek ellenére a szerelem annyira egyszerű és jó, mint ez a dal. Ezt akarom hinni.