Ugye milyen nehéz

elhinni, hogy "nincs nagy baj, maradt még pár dolog...". Hogy az a sok-sok defektes terv, amit annyira szerettél volna ("én is azokat, azokat is én...") mind leeresztett, az nem föltétlenül rossz. Az a baj az emberrel, hogy nem tudja mikor van igazán szarban. Tart valami mindig... Aztán vagy otthagy, vagy veled marad... Mindegyiktől kétségbe lehet-szoktak esni. Évekkel később meg mond rá valamit hogy, így kellett volna, úgy kellett volna. De minek hőbölögsz te, most őszintén, amikor azt se tudod, hogy lett volna jó. Így volt-e a legjobb. "Csak szerettem volna ha velem is van ilyen...". De milyen. De milyen. De milyen.
Kardos doktor, Kardos Doktor (nem a Kern), én aztán "benneragadtam a múltba..."
azt húzzad, hogy
(vers, most írtam)

húzd el cigány azt a nótát, s mindig kezdjed újra
amelyiktől mindenkinek légypapír a múltja

juteszembe nem mindenkinek