nem volt villany tegnap a környéken. Nagyon, de nagyon romantikus volt szerintem, gyertyafénynél írtam verset, igazi melegszívű kis manó voltam. Aztán rablógyilkos lettem, mert kimentem sétálni az utcára, és ide-oda osontam, mintha betörnék. Tetszett így, fény nélkül még a Nárcisz utca is. És amikor meguntam rablógyilkos lenni, visszamentem a szobába és hősszerelmes lettem, de ez nagyon nem állt jól, így hát lefeküdtem az ágyba, és akkor hatalmas szélvihar támadt, és én azt reméltem, hogy jön a tornádó is, hogy végre én lehessek a kis Dorothy, akit elvisz a madárijesztőhöz, aki a legjobban fog majd nekem hiányozni, ha visszajövök a Nárcisz utcába. De az már nem lehettem, mert a hajam nincs olyan ügyesen befonva, mint Dorothynak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez tetszik.
Nálunk sajnos nem volt áramszünet.
De lehet, hogy akkor én (is) szomorkásat írtam volna.
És azért a korom sötét utcán séta miatt kifejezetten irigyellek(, ember).
Mesélek egy remeket!!:
gubbasztok otthon a szobám szőnyegén, régi újságokat olvasok, hifin rádiót hallgatok. Egyszer csak elhallgat a zene...Rápillantok a hifire...A ledes kijelzőn betünkként jelenik meg: HELP...
Megörültem, hogy valaki, valahonnan jelet küldött nekem...Megnyomtam neki a power gombot, hátha jön értem az űrhajó, de csak a zene szólt újra.
Délután átjött a szomszédból a haverom:
- Nálatok is volt ma áramszünet egy pillanatra?
Majdnem megvertem, amiért elrontott egy ilyen pillanatot az életemben!!! :D
Megjegyzés küldése