Elég régóta nyilvánvaló szerintem, hogy a keleti filmpiac, élén az egyre erősödő koreai filmgyártással bármit csípőből tesz le az asztalra, amit eddig még Európában is ritkán, inkább csak Amerikában láthattunk. A populárisnak szánt modern koreai filmek legtöbbször korántsem hemzsegnek annyira a klisékről, üresjáratoktól és "nesze semmi fogd meg jól" helyzetektől, mit amerikai elődeik. Habár bizonyos szinten már itt is megfigyelhető az "eltunyulás", de szerencsére nem olyan mértékben, mint nyugaton.
A gazdatestet a koreai Godzillának is tekinthetjük, de szerencsére itt valami egész másról van szó. Joon-ho Bong rendező olyan lelkesedéssel mozgatja a szörnyet, és a menekülő tömeget, ami szegény Emmerichben tán soha és Spielbergben is inkább csak a kezdetekkor volt meg. Ráadásul az egész mögött szünet nélkül ott van a fejrecsapkodós, bájos keleti humor. Olyannyira, hogy legtöbbször nem tudtam eldönteni, hogy most félni kell, vagy nevetni. Egy ügyesen megkomponált üldözésnek lehet a vége seggberúgós poén, vagy vérfröcsögés. És nem vezet semmiféle logika, magasról tesz az amerikai normákra, hogy mikor kinek mit kell tennie, éppen ettől lesz érdekes. Ettől lesz sokkal inkább emlékezetes.
A Godzillát a franciákra fogták az amcsik, miért is ne fognák privát szörnyük keletkezését a már-már bántóan hülyének beállított (nekem tetszettek:)) amerikaiakra Joon-ho-ék.
Senki ne várjon akcióhegyeket a filmtől, azok a trükkök, amik viszont vannak, azok tényleg ott vannak. A film második felében (szerintem érthető módon) a családi összetartás és szeretet kerül előtérbe. Azért tartom ezt jó húzásnak, mert nem csak a helyi értékrendeknek felel meg tökéletesen, hanem a nyugati kultúrának is. A The Host még úgy is üde színfolt a szörnyfilmek között, hogy a vége kicsit szomorú.
A gazdatestet a koreai Godzillának is tekinthetjük, de szerencsére itt valami egész másról van szó. Joon-ho Bong rendező olyan lelkesedéssel mozgatja a szörnyet, és a menekülő tömeget, ami szegény Emmerichben tán soha és Spielbergben is inkább csak a kezdetekkor volt meg. Ráadásul az egész mögött szünet nélkül ott van a fejrecsapkodós, bájos keleti humor. Olyannyira, hogy legtöbbször nem tudtam eldönteni, hogy most félni kell, vagy nevetni. Egy ügyesen megkomponált üldözésnek lehet a vége seggberúgós poén, vagy vérfröcsögés. És nem vezet semmiféle logika, magasról tesz az amerikai normákra, hogy mikor kinek mit kell tennie, éppen ettől lesz érdekes. Ettől lesz sokkal inkább emlékezetes.
A Godzillát a franciákra fogták az amcsik, miért is ne fognák privát szörnyük keletkezését a már-már bántóan hülyének beállított (nekem tetszettek:)) amerikaiakra Joon-ho-ék.
Senki ne várjon akcióhegyeket a filmtől, azok a trükkök, amik viszont vannak, azok tényleg ott vannak. A film második felében (szerintem érthető módon) a családi összetartás és szeretet kerül előtérbe. Azért tartom ezt jó húzásnak, mert nem csak a helyi értékrendeknek felel meg tökéletesen, hanem a nyugati kultúrának is. A The Host még úgy is üde színfolt a szörnyfilmek között, hogy a vége kicsit szomorú.
1 megjegyzés:
Egészen kiváló, kivételesen remek vonalvezetésű film ez! Engem a Godzilla-filmek mellett leginkább a Cloverfieldre emlékeztetett bizonyos jeleneteiben, de mivel 2006-os forgatású, inkább lehet fordítva a viszony.
Újranézendő! :)
Megjegyzés küldése