Szeretünk, Éva

Habár maga

a klipp hatásvadász "gonosz világ" érzéses, Serj ettől függetlenül az egész lemezzel rendületlenül konfetti-napalmot szór a rock piacra. Örülünk neki! :) Ajánlom.

finir

Egy órán át

nem volt villany tegnap a környéken. Nagyon, de nagyon romantikus volt szerintem, gyertyafénynél írtam verset, igazi melegszívű kis manó voltam. Aztán rablógyilkos lettem, mert kimentem sétálni az utcára, és ide-oda osontam, mintha betörnék. Tetszett így, fény nélkül még a Nárcisz utca is. És amikor meguntam rablógyilkos lenni, visszamentem a szobába és hősszerelmes lettem, de ez nagyon nem állt jól, így hát lefeküdtem az ágyba, és akkor hatalmas szélvihar támadt, és én azt reméltem, hogy jön a tornádó is, hogy végre én lehessek a kis Dorothy, akit elvisz a madárijesztőhöz, aki a legjobban fog majd nekem hiányozni, ha visszajövök a Nárcisz utcába. De az már nem lehettem, mert a hajam nincs olyan ügyesen befonva, mint Dorothynak.

Arról, hogy fosok

feri says:
képzeld, 6 napja fogyókúrázom
Gabóca says:
komolyan,
Gabóca says:
?
feri says:
úrilány módjára megmondom, nem nehéz betartani, de fosok tőle.
feri says:
már úgy materiálisan

Mese a vértest tengrészről 1.

Még a frankfurti, vagy oxfordi egyetemek hosszú szakállú bölcs kutatói közül is csak nagyon kevesen tudják, hogy él a vérünkben egy csöppnyi tengerész. Ez a tengerész annyira, de annyira aprócska, hogy néha, amikor úgy szottyan kedve, könnyedén föl tud pattanni egy vörösvértest oldalára. Nagyon ügyesen meg tud ott kapaszkodni, mert az egyik keze kampó. Azt jól belemélyeszti a vértestbe. A másik keze ilyenkor arra való, hogy meghúzza a rumot, amit a zsebében tart. Amikor a rum elfogy, a tengerész előveszi a szabad kezével a bicskáját, és jókora léket csapol a vörös vértesten, mert az tele van oxigénnel, így kap levegőt.
Ez a történet egy ilyen kis vértest tengerészről szól, aki valahogy fejébe vette, hogy lehorgonyoz...

(folyt. köv.)

Nem kérdés többé

idegen élet van a marson. A Spirit marsjáró lefotózta a rohadékot. Bármennyire is úgy tűnik, az nem egy darab száraz kutyaszar, kutyák ugyanis szinte biztos, hogy nem élnének meg a bolygón. Egyeseket a lény feltűnése mellett nyugtalanítani kezdett a kép jobb alsó sarkában látható fehér felirat. Vajon mit akarnak nekünk üzenni a marslakók?

Tegnap

Írtam, tanulni próbáltam, fénymásolás drágáért. Délután színház, katolicista tanmese, egy nemzedék nagy fun története, nekem meg egyáltalán nem. Este csocsó, nem lettem fröccstábornok, helyette mint a csacsi; életem legszentimentálisabb sms-e. Most majdnem ideírtam, hogy köpni kéne.

Porno

Ugye milyen nehéz

elhinni, hogy "nincs nagy baj, maradt még pár dolog...". Hogy az a sok-sok defektes terv, amit annyira szerettél volna ("én is azokat, azokat is én...") mind leeresztett, az nem föltétlenül rossz. Az a baj az emberrel, hogy nem tudja mikor van igazán szarban. Tart valami mindig... Aztán vagy otthagy, vagy veled marad... Mindegyiktől kétségbe lehet-szoktak esni. Évekkel később meg mond rá valamit hogy, így kellett volna, úgy kellett volna. De minek hőbölögsz te, most őszintén, amikor azt se tudod, hogy lett volna jó. Így volt-e a legjobb. "Csak szerettem volna ha velem is van ilyen...". De milyen. De milyen. De milyen.
Kardos doktor, Kardos Doktor (nem a Kern), én aztán "benneragadtam a múltba..."
azt húzzad, hogy
(vers, most írtam)

húzd el cigány azt a nótát, s mindig kezdjed újra
amelyiktől mindenkinek légypapír a múltja

juteszembe nem mindenkinek

Ugye várjátok már a regényem...

Éjjelente nem alszotok, hogy mikor lesz már kész...

Szerintem

"Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen."

J.A.

Nem mernék

ilyet írni, pedig gyanús, hogy van egy enyhébb border line szindrómám... haha...

"a neurótikus a perverz forditottja, az analitikus a kurva forditottja"
...
"jól van Attila - mi még megférünk egymással Gyömrőit ejtsd ki ugy a szivedből, mint a seggedből a szart"

Elindult

és egyelőre úgymond béta, és most éppen nem is tudom, hogyan tovább, de elérhető a www.mozisblog.blogspot.com címen. Olvassátok, terjesszétek, fogadjátok meg, vagy vitatkozzatok. Köszi.

Vannak ezek

az időszakok. Most megint az van, hogy nem látom sok értelmét a blogolásnak. Nehéz ügy ez, mondaná Marty McFly, bárki bármit hangoztat, a blogban meg akarunk felelni másoknak. Ez a megfelelni akarás a tájékoztatással, meséléssel, de még a zsidózó provokátor bologokkal is együtt jár.
Velem meg az van, hogy nincs kedvem semmiféle vacak hírközpontnak lenni, mesélni még nem tudok eléggé, a zsidózástól meg röhög a vakbelem, amellett, hogy kevés ember van annyira leszarva a szememben, mint aki zsidóz vagy buziz. Lassan ebbe a leszarási kategóriába kerülnek egyébként a vérmagyar szétfüvezett agyú punkok (mintha olyan gyakran találkoznék velük), nagyképű buta arcok (hát elég gyakran), de még a nagyképű nem buta arcok is. Az már nyugtalanító, hogy egyre több lány is... De most komolyan. Ezek napról napra félelmetesebbek, gonoszabbak és önzőbbek. Mennyi-mennyi hajrá Takács néni helyzet...

Vizsgázok

Ezt csinálom. Azért csinálom, hogy legyen ösztöndíjam. De nem csak. A legtöbb vizsgát naponta ismétlem évek óta, de a kreditem lassan nő. Kicsit fáradt vagyok. Abba is bele lehet fáradni, ha te vagy a faszaladár. Az elmúlt néhány napom összegzése, röviden és tömören körülbelül annyi, hogy pina.

Ihhihihihihi...

indítsátok el a videót mindenképp, akkor is, ha nem tudtok angolánusul.
A Sigur rós nem szereti a hülye kérdéseket...
A "fucking bullshit" azért erős volt...

Az elvarázsolt királyfi

Most épp drámaelemzéseket kellene olvasni, de nem mehetek el a probléma mellet, kicsit magaménak érzem, no nem főleg a királyfi, inkább csak az elvarázsolt miatt... Mondja meg nekem egy valamirevaló néprajzkutató, könyörgöm, miért ábrázolják a királyfit az összes mesében nyitott, fedetlen koronával? Tudniillik fedeltlen (értsd: középen "lyukas") koronát csak a más nemzetektől, vagy királyoktól függő területek királyai viseltek. Ugye senki nem akarja beadni nekem, hogy valamiféle társadalmi konvenciókon alapszik ez az ábrázolás?
Hát nyalom a szemeteket, kedves rajzolók, meg filmrendezők, hogy a kisegér rojtos fülébe képzelitek, hogy a király csak úgy tip-top fél birodalmakat ajándékoz, miközben ebbe más hatalmaknak is beleszólása van? Hol marad a rengeteg papírmunka, a tárgyalások, a harc? Na persze... Lerajzolni könnyű. Viselni már sokkal neccesebb. Baj van ezzel a világgal. Az a baj, hogy túl sok az elvarázsolt királyfi benne, akinek nincs jobb dolga, minthogy blogot írjon.

Gyalogos ember

A racionalitás talaja teljesen sík, és fényesre csiszolt. Jöhet bárki holnap, vagy tíz év múlva és lehet sokkal jobb, vagy rosszab nálad, de semmiképpen nem lesz az, ami Te voltál. A racionalitás megbaszhatja. Göröngyökön megyek. Itt vagy.

Alig bírok velük...

Táth Gabi üzenete:
megyek én is
Feri üzenete:
szép reggelt
Táth Gabi üzenete:
uncsi
Feri üzenete:
akkor nagy faszokat
Feri üzenete:
remélem ez már szimpatikus

ezt pedig csak a megrökönyödés végett...

Pistu üzenete:
majdnem azt kell mondanom....még sose voltam ilyen közel ahhoz,hogy beledugjam a faszom a gépem memoriakàrtyaolvasorésébe...
Feri üzenete:
vigyázz, kiraklak a blogomba!

Síkosító

Magától minden szárazon marad. A folyamatok nem gerjesztik egymást, csak kis segítséggel végbemennek. A külső segítség mindig idegen anyag, de többezer éve tesztelt és vitathatatlanul működőképes. A pénz a munka síkosítója, a sör a barátság síkosítója, a szerelem a szex síkosítója. (a legtöbb mobilis, és úgy variálható, ahogy éppen tetszik: sör-szex, pénz-szerelem, barátság-szex, munka-szerelem, munka-szex...) Manapság már csak ritkán könnyű a behatolás. Az éppen aktuális síkosítók mindegyike bőrgyógyászatilag tesztelt, de ez csak ügyes reklámfogás, ártalmas anyagokat is bőven tartalmaz. De muszáj. Magától minden szárazon marad.

Levinek hála

elolvastam ma a régi verseimet. A legkorábbiakat már rég eltöröltem a föld színéről, és ezeket is, kb. tavaly ilyenkor. Azt hittem. De Levinek meg voltak. És ahogy így olvastam, beugrott a 2004-es osztálykirándulás. Nem a hideg ugrott be rögtön, nem is a törött ablaküveg az ajtómon, és nem is az, hogy 0 forintból rúgtam be.
Az a kép ugrott be, hogy kint ülök egy padon a lány mellett akibe szerelmes vagyok, és néha fürkészem a tekintetét. Csak ketten vagyunk. És arra gondolok, ahogy átölelem ott a hidegben, hogy vajon sejti-e sejtheti-e egy kicsit is, hogy jobban szeretem, mint barátot. Sokat lógtunk együtt. Nem tűnt irreálisnak a dolog. Láthatta a gesztusaimat. Hallhatta, hogy máskép beszélek vele. És amikor hónapokkal később megtudta, kiderült, hogy mégsem hitte volna soha. Annyira meglepődött, és ezzel úgy meglepett engem is, hogy többet nem beszéltünk erről. Jóideje persze semmiről nem beszéltünk. Furcsa volt nekem. Úgy éreztem, velem másképp működnek a dolgok. Most azt hiszem, senkivel nem működnek másképp, de a következő csak-ot nem akarom megmagyarázni. Csak...
Aztán fölébredtem a betört ablak (köszi Roland:)) miatt átfagyva reggel és gyönyörű volt az erdő. Megjegyeztem. Nem jegyeztem meg a formákat, csak a fényeket. Megjegyeztem a színeket is, meg a kidobott üvegeket. Azt is megjegyeztem, hogy Kevin Smith-ről beszélgettünk a Kardossal. Meg, hogy még éjszaka a Csillérinek sikerült lekapni a hullarészeg Hellát, és, hogy mindenki kiröhögte, lehet csak irigységből. De nem ezek jutnak először eszembe, hanem a pad. És mi ketten a padon. Meg az üres porta a paddal szemben. Meg, hogy kínos volt. Nem volt jó. Pedig annyira annak kellett volna lennie...
Akkoriban szégyelltem, hogy nem tudok verset írni. Ma már azt szoktam hazudni, hogy nem szégyellem. Ezt megerősítendő, szánva leszek miatta, vagy sem, itt van ez a négy éves vers, pont akkorról.

Napkeltekor, üveget kidobva,
a nyakánál szétfolyik a fény.
Pár órája minden az enyém volt,
pár perce, hogy semmi sem enyém.

Az említett fény talán az Isten.
Lehet, hogy a kuka én vagyok.
Zöld meg sárga fejfedők a fák itt
és az álmok tévedt angyalok.

Általában én eresztek szélnek
minden angyalt - messze szálljanak -,
nem törődve semmi szélviharral,
reggelre csak egy-kettő marad.

Csináltam egy megosztó oldalt

amin a blogban nem, vagy csak kényelmetlenül közölhető dokumentumokat, satöbbiket lehet majd elérni. Így már könnyedén be tudom linkelni azt a gyönyörű mesét, amit ma hajnalban írtam vöröslő szemekkel és kócos hajjal. Töltsétek le, itt van! Nincs tanulság. Nem győz se a jó, se senki.
Akinek eddig nem sikerült volna, az mostmár az örök szerelmet is letöltheti, innen. Nemsokára bővülni fog a megosztó kínálata. Vincent, örülünk?

The Host - A gazdatest

Elég régóta nyilvánvaló szerintem, hogy a keleti filmpiac, élén az egyre erősödő koreai filmgyártással bármit csípőből tesz le az asztalra, amit eddig még Európában is ritkán, inkább csak Amerikában láthattunk. A populárisnak szánt modern koreai filmek legtöbbször korántsem hemzsegnek annyira a klisékről, üresjáratoktól és "nesze semmi fogd meg jól" helyzetektől, mit amerikai elődeik. Habár bizonyos szinten már itt is megfigyelhető az "eltunyulás", de szerencsére nem olyan mértékben, mint nyugaton.
A gazdatestet a koreai Godzillának is tekinthetjük, de szerencsére itt valami egész másról van szó. Joon-ho Bong rendező olyan lelkesedéssel mozgatja a szörnyet, és a menekülő tömeget, ami szegény Emmerichben tán soha és Spielbergben is inkább csak a kezdetekkor volt meg. Ráadásul az egész mögött szünet nélkül ott van a fejrecsapkodós, bájos keleti humor. Olyannyira, hogy legtöbbször nem tudtam eldönteni, hogy most félni kell, vagy nevetni. Egy ügyesen megkomponált üldözésnek lehet a vége seggberúgós poén, vagy vérfröcsögés. És nem vezet semmiféle logika, magasról tesz az amerikai normákra, hogy mikor kinek mit kell tennie, éppen ettől lesz érdekes. Ettől lesz sokkal inkább emlékezetes.
A Godzillát a franciákra fogták az amcsik, miért is ne fognák privát szörnyük keletkezését a már-már bántóan hülyének beállított (nekem tetszettek:)) amerikaiakra Joon-ho-ék.
Senki ne várjon akcióhegyeket a filmtől, azok a trükkök, amik viszont vannak, azok tényleg ott vannak. A film második felében (szerintem érthető módon) a családi összetartás és szeretet kerül előtérbe. Azért tartom ezt jó húzásnak, mert nem csak a helyi értékrendeknek felel meg tökéletesen, hanem a nyugati kultúrának is. A The Host még úgy is üde színfolt a szörnyfilmek között, hogy a vége kicsit szomorú.

Születésnapotokra

Vegyük akárhány évesen,
sose feledje édesem,
hogy a
kora

legfeljebb csak mankó lehet
s egyszer mindenkit eltemet
e föld.
De önt

talán életben tarthatom
(persze, ha nyílik alkalom)
s kezem
ezen

a gépen míves verset ír
magáról, várva hátha sír
nagyon
s hagyom.

Kislányok, rajta, bőgjetek
és majd ha itt a könnyetek
szitáz,
kiráz

jéghideg szívetek, s örül
selymes kis bőr a test körül
hiba;
liba.

Megindít, móresre tanít
- Julcsa, Marcsi, Teréz, amíg
keversz -
e vers!

Buci baba

A Buci baba egy gyermekjáték neve volt. A Skála Corp. forgalmazásában került a polcokra anyukám gyermekkora idején, és minden kislány erre vágyott. A Ferenc blogja elveszettnek hitt kordokumentumok alapján földerítette, hogy a Buci baba egy műanyag, vagy talán kaucsuk fejű, textilből, illetve (az annak kitömésére szolgáló) szivacsos anyagból készült csecsemő figura.
Testtartása jól jellemezte az újszölöttek tehetetlenségét, a reklámban mégis azt mondják "vigyáz rád". Személy szerint a Buci babát egy nagyon buta lénynek gondolom, kinek elsődleges attribútumai a tehetetlenségéből fakadó búval baszottság, és elhagyatottság.
Továbbá kiderült, hogy édesanyám csecsemő koromban gyakorta illetett engem ezzel a jelzővel, hogy Buci baba. Félek, életem egyik legnagyobb lelki traumáját idézve elő ezzel.

Megkértek, hogy

viseljem gondját a nemrég indult Teleszterion iwiw oldalnak. Tettem már fel képeket, sajnos a minőségük nagyon gáz, a rendes fotós nem jött, amikor kellett volna, vagy mi. Majd a DVD-ből is vágok ki később. Ja igen... Jelöljétek a Teleszteriont, legyünk barátok.

Még mindig ott ül a kék kendős lány... De sejtelmes vagyok... Ugye?

4 sorral

előttem, velem szemben egy lány ül, kék kendővel van bekötve a feje, és ezt nem tudom, nem akarom elmagyarázni, de nekem ez most nem jó. Egyszer majd írok erről, hogy ne csak úgy beszéljek a nagyvilágba. Egyszer. De nem most. Most tüsszentett a lány.

Ezen az egyetemen

többször is kaptam már négyest vagy ötöst a vizsgákra úgy, hogy egyest érdemeltem volna. De ma először kaptam egyest úgy, hogy az nem volt igazságos. Érthető volt, de nem igazságos :) Jó az, ha mindig bízol magadban, de akkor szarabbul esik, ha rábaszatnak, vagy te rábaszatod magad.

Most kicsit nincs kedvem tanulni.

Defekt

A drótkerítésre fagyott párát sütötte a nap. Ezer kis csúcsára állított négyzet világított, és kedvem támadt fölemelni, és elfordítani csupa párhuzamos és merőleges vonallá. Nincs jobb koordinátarács a felhőgomolyokhoz. Ez sem jó, de jobb sincs. Vagyis akkor így látszott. Hülyeség.
Félórás bágyadt tétlenség követi a nap összes emlékrohamát. Mindig valami széppel kezdődnek, drótkerítés vagy nap, és a következő pillanatban az ég már emlékgomoly. A madarak gyűrűzöttek, a cigik kék füstje szigorúan ellenőrzött nikotint és kátrányt tartalmaz, és a lehetőségek száma mégis végtelen. Hogy nyálasan vagy szárazon, hogy letüdőzöd, vagy nem, hogy elbarnul a szűrő, vagy világos marad, és mennyire. Hülyeség
A lehetőségek száma végtelen, de ameddig elérek közjegyző altal hitelesített és számozott minden lehetőség. Az esély pedig változó, de leginkább láthatatlan. Ami nem látszik, az nincs. Áram, szél, szerelem. Hülyeség
Ideológiákat szeretnék, ha lehet, minél előbb. Adjatok. A magamé mind defektes. Teljesen.

Kolléganő

fölvilágosított, hogy az iwiw tulajdonképpen társkereső szolgáltatás. Nem tudom mennyire adhatok szavára, hiszen az imént lerajzolt South Parkban, és szerinte így festek:Valahogy nem a rajzolt figura egyéniségét tükrözi a tény, hogy a rajz érkezésével kb. egy időben a szekrényemben találtam egy doboz nem üres gumit, felhasználható 2011-ig, és evvel az adattal nem lettem megnyugtatva.

Pistunak...

XXX üzenete:
én szarok a nőkre-megtehetem:)
Feri üzenete:
én is ezt tenném
Feri üzenete:
csak hát kell a petesejtjükés persze viccölünk, mert a lyányok angyalok...

Összeszorult a torkom...

Nem tudom, eddig hogy maradhatott ki.

Mostanában

amikor nagyon figyelek valamire, egyre gyakrabban nyelem le véletlenül a nyálam. Az előbb az új Radiohead klipp közben kishíján megfulladtam. Még ma sem kínoz különösebben a tanulhatnék. Megnézek pár filmet, még 15ször meghallgatom ezt, aztán holnap tényleg tanulni kezdek. Remek terv, szerintem álmodni se lehet szebbet. 9-én 3 vizsgám lesz.

Atonement – Vágy és vezeklés

2008 első kosztümös filmje a második világháború előtt néhány évvel kezdődik egy előkelő angol villában. A boldog békeidők hangulatának megidézése olyan könnyedséggel és hitelességgel sikerül Joe Wright rendezőnek, mintha csak saját emlékeiből merítene (pedig az Atonement Ian McEwan regényének feldolgozása). Gyönyörűen fényképezett jelenetek sorozatát láthatjuk kültéren, a ház melletti tónál, és a míves szobákban is, ahol a felnőttek kusza találgatásai a közelgő háborúról szinte jelentéktelen apróságoknak tűnnek az ifjú úri hölgyek gondjai között.
A gyermekalakítások külön pirospontot érdemelnek! A 13 éves Briony Tallis (Saoirse Ronan) írónak készül. Írógépének kattogása beépül a csaknem teljes játékidőben áramló kellemes zongoratéma alá. Nem is csoda, hogy igyekezték a zenében is kiemelni ezt a szimbólumot, hisz gyakorlatilag ez határozza meg a teljes cselekményt. A fiatal, makacs lány egy félreértés miatt, kihasználva, hogy szavának adott helyzetben súlya van, lehetetlenné teszi Cecillia (Keira Knightley) és Robbie (James McAvoy) szerelmének beteljesülését. Először mosolygunk a kis Briony éretlenségén, de amikor tudatlansága (egy rögtönzött tárgyalás alatt) a főhősök életét szakítja szét, már mi is megdöbbenünk. A háború alatt pedig már őt magát is kíínozza a lelkiismert.Cecillia vár a bebörtönzött Robbie-ra, szabadulása után pedig a történelem szól közbe. Ekkor a Franciaországban harcoló Robbie-ra vár. A film hol egyikük, hol másikuk szemszögéből mutatja az eseményeket. A parton mentőhajókra várakozó megtört angol sereget bemutató tízperces jelenet kétségkívül a mozi leglátványosabb része. Meg mernék rá esküdni, hogy a költségvetés jó részét is ebbe ölték a készítők. Az operatőri munka csak dícséretet érdemel, szinte előre postázhatjuk az oscar jelölések sorozatát a filmnek. De nem csak a kritikusokat fogja meggyőzni az Atonement, minket is egyik ámulatból ejt a másikba, miközben a stílusokkal játszadozik könnyedén, és jóval átgondoltabb módon, mint például a fölöslegesen magasztalt Pearl Harbour. Akármennyi látványos tömegjelenetet látuk és a városi utcák ábrázolása bármennyire is hiteles, a történet fő sodra Robbie és Cecilia belső drámája marad. És ez jó. Az időrend megkeverése sem hasraütésszerű. A kirakósjáték váratlanul és fájdalmasan válik egésszé és hozza el a katarzist. Kinek ezért, kinek azért lesz érdekes, de nem hiszem, hogy közönyre adna okot.

Ráadásul az utolsó percekben egy merész vállalkozással föl is rúgják a mesét, és szemünk előtt, pillanatok alatt értékelődik át minden, amit láttunk. Olyan húzás ez, amit kevés rendező vállalt volna be. Arra világít rá, hogy a fikció szükségszerűen más, szükségszerűen szebb vagy jobb, mint a valóság, és ennek így kell lennie. Mert a valóságban bizony nehezebb megtalálni a támpontokat, a vigaszt, a vágyat és a vezeklést, mint az írógép kattogása közepette. Nekem eddig 2008 legjobb filmje :)

Azér mélyen vagyunk

(2:23) Táth Gabi:
ha az embernek akadna nagyvilágunkban tökéletes párja, akkor nem emberek lennénk, hanem cipők
(2:23) Táth Gabi:
""
(2:24) Feri:
ha a cipők tökéletesek lennének, az emberek mindig utolérnék a párjukat
(2:24) Táth Gabi:
:S

Csillagpor

Ha Soma lennék, azt mondanám, nem akartam hagyni neki, hogy átjöjjön. Kb. a feléig azt éreztem, hogy a Stardust egy olyan mesefilm, amelyben feleslegesen és erőlködve halmoznak sok-sok klisét, hogy együtt hátha valami újat teremt. Nem teremtett újat. Semmi újat nem hoz a film. És akkor jön a nagybetűs de...
A hasonló fantasykkel szemben nem hagy hidegen, hanem finom humorának, a szívet melengető alakításoknak és a meglepően kerek történetnek köszönhetően kb. a felénél elkezd beszippantani, és nincs is megállás a fináléig. Talán De Niro feltűnése volt a választóvonal. Talán akkor kezdtem más szemmel nézni, amikor a Csillag és a fiú párosa működni kezdett. Mindegy is. Mert a végére olyan érzést csinált, amit film már nagyon régen. Rá kellett, hogy jöjjek, tudok még gyermeki módon örülni. Nem akarok túlzásokba bocsátkozni, de egyszerűen a mezőnyéből messze kiemelkedő film lett a Csillagpor.
Puszi Neil Gaiman regényíró, Matthew Vaughn rendező, Claire Danes és Michelle Pfeiffer arcára, és köszi.

Feri visítva és

tapsolva ugrál egyedül a szobájában a gép előtt. Blogos mélypont következik. Kit érdekel. Ne haragudjatok, de ide is berakom.

Ólájníd

Érez a szívem...

Neptun

Hunter S. Thompson azt mondta, nincs annál kilátástalanabb, zavartabb ember, mint aki étert szívott. Én meg azt mondom, nincs a hajnal nyolckor neptunt frissítgető egyetemistánál kilátástalanabb. Ha szerencséd van, már öt perc után beenged, de csak rám kell nézni, és gondolhatod. Háromnegyed óra kattogtatás után (miközben Pinkygörlre gondoltam, ahogy extra sávszélességen a hacker haverjaival veszi föl éppen vidáman az órákat) rá kellett jönnöm, hogy a neptun nekem nem hagy sok olyat, amit másoknak igen. Pedig hagynia kéne. Ezért fölkelni... Nincs szerencsém. Vagy csak "fasz vagyok, csókolom". A vizsgafelvételt ünnepélyesen elhalasztom és inkább megnézek egy filmet. Remélem sok lesz benne a beteljesületlen szerelem, repeszgránát, testvérgyilkosság és a komplexusos, beilleszkedési zavaros ürge...

Merre van az arra?

Azaz hova tartunk fiúk? Kérdezem kicsit pöffeszkedve a filmgyártás egészét 2008-ban. Én bizony, attól, hogy őszintén szólva lövésem sincsen arról, hogy megy ez, mégis feltehetem a kérdést, és válaszokat is kereshetek. Kommersz, szórakoztató közönségfilmekről beszélek most, de csak azért, mert a fejlődés, az új ötletek, sokkal direktebben jelentkeznek ezeknél, mint a mélyebb, művészibb alkotásoknál. Természetesen semmiféle átfogó esettanulmányba nem kezdek bele, csak egy lehetséges irányról mondok pár szót. Három egymáshoz "hasonló" filmet hívok segítségül, és vagyok annyira pofátlan, hogy rögtön be is vallom: Ezek közül csak az egyiket láttam.A legelsőt, az Ideglelést (1999) azért nem töltöttem le, mert szerintem éppen elég volt az a néhány rövidke videó és cikk, amit olvastam róla. DV kamera a kulcsszó. Elfér a kezünkben, csak felkapcsoljuk, és máris izzik a privát nagy testvér. Naná, hogy kicsit jobban magunknak érzünk egy filmet, hihetőbbé, reálisabbá válik, ha DV kamerával csináljuk meg. Handycames megoldások már a kilencvenes évek előtt is akadtak filmekben, hiszen már akkor is ott lebegett a filmkészítők előtt a nagyszerű cél, a "varázslásra" törekvés: A televízió vagy a mozivászon technikai lehetőségeihez mérten végletekig fokozni a "Be here" (mintha ott lennél) érzést. És azért említem az Ideglelést, mert ez a projekt annyira sikeres volt, hogy sokan ma is azt hiszik, dokumentumfilmet láttak. Pár idétlen színészecske, és egy kamera. Világsiker. Ma a legtöbb akciófilm használ hasonló technikákat, de a Blair Witchnek minden másodpercét így vették fel. Néhány tini az erdőben sátorozik, aztán egymás után meghalnak. Annyira tipikus az egész, de ennek az egyszerű ötletnek köszönhetően mégis mennyire eredeti. Mennyire eredeti???A második mozit nemrég láttam. A spanyolok követték el, és a címe stílusosan [Rec] (2007). Ez is horror műfaj, hát persze, hiszen a horrornál kegyetlenül fontos a beleélés, ha érdektelenül, kívülállóként nézed, el is aludhatsz, de ha nem, jöhet a borzongás. Sokak szerint a DV kamera ma a borongás katalizátora, de ez butaság. Bár a REC nagyon klasszul meg van csinálva, hiteles, még a kerettörténetet is egy Fókusz, Aktív szerű tévéműsorról mintázták. Nem minta ezek annyira hitelesek lennének, de könnyebben hiszünk nekik, mint a filmeknek. Vicces, hogy az operatőr az egyetlen szereplő, akit soha nem látunk, mégis majdnem végig életben marad. A többiek meg szép sorjában, váratlan megoldások sorozatával, durván, meglepően, hullanak, mint a legyek. Sosem láttam ilyen vad kamerarángató operatőrt. Ezzel az a helyzet, hogy lesz, akinek nagyon bejön, és lesz, aki le se szarja. Mindenképpen érdekes. A riporter lány meg rendkívül attraktív, még akkor is, amikor menekül. Elképedve láttam az IMDB-n, hogy az amerikai verzió bemutatási ideje Quarantined címen máris közzé van téve. Ajjajj. Csak romlást várhatunk.Az előző kettő alacsony költségvetésű mozi, de most jön a legjobban várt kézikamerás tömör gyönyör: a Cloverfield (2008). A kerettörténet, vagyis a DV-ürügy itt egy szülinapi buli. Azért nem láttam egyébként, mert még be sem mutatták, a reklámhadjárata viszont már eddig is legalább annyira érdekes (ha nem érdekesebb), mint a film. A szülinapi buli valami Godzilla-féle elől menekülésbe csap majd át. Ringatják-rángatják a kamerát, a kétségbeesést is jócskán fokozva a mindig kicsit életlen, kicsit torz képekkel, és még egy jó adag CGI-vel is megspékelik a borzalmakat. A trailereket megnézve személy szerint nagyon kíváncsi lettem rá.
Hogy a jövőben mennyire lesz népszerű ez az áll-dokumentarista handycames filmkészítés, az csak a nézettségi mutatókon múlik. Annyi biztos, hogy a technikából igyekeznek kihozni a maximumot, ha ötletek is akadnak én érdeklődéssel várom az újabb hátbozongtató, "mintha minden eddiginél igazibb lenne" mozikat.

Tudom, szörnyű...

Közelgett

az éjfél és azon kaptam magam, hogy vadidegenek között vagyok valahol a Stadion utcában. Egy harmadik emeleti erkélyen voltam. Széken álltam, mert nem volt olyan hideg, mint a padló. Néha odaszóltak, hogy "Le ne ess, ne rontsd el a szilveszterünket!".
A DC-ben mindent összeittam, amit elémraktak. Aztán három körül hazaindultam, mert az idő nagyon lassan telt és nem bírtam ott kivárni a hajnalt. Egyszer hánytam hazafelé menet, piros volt a bortól.
Reggel kaptam egy sms-t. Tamás írt. Tömören az volt az üzenetben, hogy reméli, nem tolom le a héten Veszprémbe a seggem, hogy nyugodtabban tudjon kiköltözni.
Átraktam a pénteki vizsgámat. Nem emiatt. Csak, mert nincs kedvem ott tölteni a hétvégét. Bár itthon se tanulok többet, sőt.
A szilveszterre visszatérve. Örültem, hogy nem küldtem sms-t éjjel. Örültem, hogy örültetek a telefonjaimnak. Próbálgattam a kötelező örömködést, és működött. Volt Píszesség lávosság. És jó év volt tényleg, csak. És jó lesz ez is, csak.