FB© is ROCK: április 2007
renton blogja

hétfő, április 30, 2007

Hajnalkamat

00:02 - A PPP-be angolok jöttek. Hallgasd a vihogásukat csak egy percig és garantáltan "Vesszen Anglia!" felkiáltással rontasz neki valamelyiknek. Te talán. De én csak ettem a csipszemet és ittam a szprájtomat. Kösz Katának a jégkrémet! Az is nagyon gyerebe' volt.
00:30 - Indulok. Természetesen a Gesztibe. A Hold néha fényt löttyent a CBA előtti furcsa szoborra. Mindenütt kóbor macskák tekintetébe botlok. Nem félnek. Láttak már erre.
00:45 - Marcsi örömmel és reflexből korsó Sopronival fogad. Megvitatjuk, hogy szokatlanul sokan vannak. Kérek még egy mogyorót. Leülök. A PPP-s angolok váratlanul ide is beállítanak. Talán követtek? Két lány (furcsamód nem is csúnyák) sört és csipszet vesz. Az egyik magának kezd el csapolni a "Kerek szepen" nyökögése helyett. A "Koszonom" azért megy neki. Közben az alkoholista szekcióval szemezek a kocsma túlvégén. Láthatóan idegesítem őket. Az angolok a teljes Tarantino soundtracket berakják a zenegépbe, bájosak...
01:30 - Innen is tovább indulok, (ekkor még nem sejtem, de) túl korán. A Hold felhőket próbál a hasára húzkodni - biztos ő is fázik - de mindig lecsusszannak. Az albérletem zárva. Tudom, hogy egy öregasszony van az ágyamban ebben a pillanatban is (hosszú történet). Kulcs a zárban. Ezt bebuktam. Különben is csak olvasgattam volna a konyhában. Mindegy.
02:00 - Végigsétálok a Kossuth utcán. A Házak homlokzatára mocorgó galambok kapaszkodnak. A bokrokban is folyamatosan mozog valami. Nem a szél. Más madarak, éjszakai állatok. A kirakatokon mosolygok. Betörésen gondolkodom. Meg azon, hogy mikor nyit a váró a buszmegállóban. Ekkor még nem tudom, hogy soká. Néha megállok, leülök egy padra. sehol senki. csak egy kis mocorgás. Az utca végén megkergetek egy sünt. Berohan egy Suzuki alá. A telefonommal még oda is bevilágítok.
02:15 - Játszom az e-ponttal. Buszt akarok nézni, de a gép szar. A buszmegben egy hosszú, szőke hajú rocker. Ideges, részeg. Talán motyog hozzám valamit, amíg megkattan a fejem fölött a fotocella, és jelzi, hogy nem mehetek be. Azért kicsit itt is várok
02:30 - Az éjjelnappali előtt hajléktalanokkal vitatkoznak a Nivából kiszállt rendőrök. "Ugye nem kell visszajönnünk ide?" "Nem, uram." monja az egyik ősz szakállas, majd mikor a rendőrautó távolodik, pisilni kezd a betonra. Kedvenc bornyitó nénimnél ismét csipszet veszek, kikísér. Ahogy távolodom, még hallom, ahogy az egyik öregre kiabál: "Józsi bazmeg megin' idehugyoztá', megitatom veled!" Majd a másikra: "Téged meg pofánrúglak!"
02:40 - Ismét a Kossuth utcán. Ismét egy padon. Csipsz, szprájt. Újra találkozom a rendőrökkel. Majdnem biztos vagyok benne, hogy igazoltatnak, de aztán ügyetlenül megfordul a Niva, és magamra hagy. Fázom.
02:55 - Újabb fotocella teszt. Megvárom a 3 órát, hátha akkor nyitnak. De nem. A rocker még mindig itt ténfereg. Megkerülöm a Vásárcsarnokot. Van ott egy kocsma, ahol olcsó a sör, olcsóbb mint a Gesztiben! De csak nappal. Újra látom a zsarukat. Megijedek, ahogy a lassú Lada fénye a szemem közé villan. Mindeketten erősen rám figyelnek. Gyanús vagyok. Néha szél támad. A fákon már kicsit suhogni is tudnak a frissen kibomlott levelek, ahogy a vár felé sétálok.
03:30 - Ez a Veszprém e-pontos gép már jól működik. Megtudom a buszt. Leülök egy padra. Azt képzelem, ennél hidegebb már nem lesz ma. Hangos sercegéssel két részeg srác közelít felém. Az egyiknek a farmerjában hosszú bot van, az karcolja az utat minden lépésnél. Szerintük nagyon vicces. Úgy vihognak egymásra, mint a kislányok. A zsebkendőm elgfogyott. Folyik az orrom. Pár pillanatra elalszom. Inkább visszamegyek a váróhoz.03:55 - Már működnek a jelzőlámpák. A hangjuk keserűen süvít bele az éjszakába. Kétszer vált zöldre, amíg odaérek, majd ismét piros lesz. Lepisilek egy bokrot a parkban. Remélem a rendőrök nem jönnek vissza. A váró már világos. Tehát 4-kor nyitják ki. Mire odaérek a rocker már bent van néhány csöves társaságában. Ott van egy sebtapaszos homlokú szemüveges ember is, akivel a Gesztiben már találkoztam. Ők már jól tudják, mikor nyit a váró. Nekik háttal ülök le. az egyik zsebemben kommunikáció jegyzetet találok, nem bírom tovább, bele kell fújnom az orrom.
04:15 - "Na akkor jössz? Na jössz? Na jössz?" erre riadok fel pár perces álmomból. A rocker telefonál valakivel. "Na jössz? Kurva életbe!" De nem igazán értik egymást. Leül mellém egy nő csomagokkal. Majdnem megkérem, hogy adjon egy pézsét. Hiába a fűtés, még mindig fázok és aludni se tudok.
05:20 - Otthagyom a várót. Az utcán már gyakrabban megy el egy-két autó és az ég is egyre világosabb. A repülőcsíkok a legfeltűnőbbek ilyenkor, azokat már belül, a váró felső ablakaiból is láttam. Rózsaszín az ég. Most van a leghidegebb. Körbesétálom az állomást. Kellemes meglepetés: Az újságosnál lehet zsebkendőt kapni. Nagyon, nagyon várom a buszt. Egy magas, fekete csaj és egy öregbőröndös bácsi várja még nagyon velem.
05:45 - Fiatal sofőr, először rossz helyre áll be. Nem érdekel. Szépnek tűnik a kárpit az üléseken, mintha csak valami míves barokk aranyfüsttel szegélyezett lábú fotelbe ülnék. Ahogy a busz kanyarogni kezd, szemembe villan a nap és a rózsaszín helyett már egyre több a narancssárga, majd a sárga szín. És most alszom. Ja igen... Ugye gondolsz néha rám?!

Kérés

Éjszakai részegen mobilozás! Felejts el!

szombat, április 28, 2007

Szomorú hír

Brit kutatók régóta tartó precíz tudományos mérések eredményeit figyelembe véve arra a következtetésre jutottak, hogy minden teljesen értelmetlen ezen a világon.
A rentonblogja.blogspot.com ezennel felszólítja a világ teljes lakosságát, hogy azonnali hatállyal, ebben a pillanatban hagyjon fel mindenféle munka, hobbi, szexuális, mentális illetve fizikai tevékenységgel és ölje meg magát. Köszönjük!Sad news
British scientists have new results in the "Watch the Earth" program. The results are aggravating: Nothing have significance in the World.
By these presents the rentonblogja.blogspot.com give warning to the people in the Earth. Please break off every activityes (sexual, work, hobbie, mental or phisycal) now and be suicide. Thank you very much!

Kispál koncert

Huszonötödször baszom fejbe a Danikát izomból az új játékommal, közben a pokemonkártyámat mutogatom Marikának, mire tök őszintén megszólal: "Jó végre normális emberek között lenni."
Később...
Kimegyek egy sörért érted, jövök vissza, avval fogadnak, hogy "Banyeg, úgy jön be veled a Lovasi, mintha a legnagyobb haverok lennétek!"
Irigykedtek.
Aztán biztonságiőrökkel veszekedtem, be akartam menni AKOra, pedig nálam volt a hallgatói kártya, de élveztem, ahogy monják, hogy "Ajjaj hát miért nincs diákigazolvány?" Csak. És bementem.
A koncert is jó volt

Jujj, de izgi!

péntek, április 27, 2007

Ragyogás

Ha elegünk van az állarcos nehezenmeghaló, sok vérrel dolgozó de teljesen kiszámítható gonoszokból, és a biztos sikerre vágyó unalmas és gyáva rendezőkből, ne mondjuk, hogy a horror gagyi műfaj és éppen annyira tekinthető filmművészetnek, mint a képregényfilmek vagy a romantikus vígjátékok. Ilyenkor vegyük elő Spielberg Cápáját (saját javaslat) vagy Kubrick Ragyogását.
Stanley Kubrick olyan rendező volt, aki valószínűleg nemcsak tisztelte Hitchcock munkáit, hanem etalonnak is tekintette őket. Ma már ritka az ilyen. Szokásos, de igaz közhely, hogy az a félelmetes, amit nem látunk, vagy amit nem láttatunk teljes valójában. És tényleg az a félelmetes. Jobban beszarunk egy halálra rémült arctól, mint magától a haláltól (mert a kaszája gáz, a csontjai meg zörögnek). Természetesen a mai néző nagyon nehezen viseli a lassú vágásokat, a vontatott jeleneteket, még akkor is, ha a rendezés teljesen professzionális, a színészi játék pedig igazán megnyerő. 1980-ban még elfogadták ezt horrornak, ma már legfeljebb tisztelegnek az ilyen művek előtt pár elkúrt képpel.
Ha nincs Jack Nicolson, a Ragyogás elveszik a szériahorrorok között és még Kubrick hitchcocki feszültségfokozó képessége sem menti meg szerintem. De Nicolson egy Állat. :) Elég bámulni a váratlan grimaszait egy percig és az embernek máris halálfélelme támad. (A feleség kétségbeesett vonaglása egyébként erős ripacskodás.)
A másik a zene. Végig serceg, sikít. zörög a filmen. Attól kísérteties, hogy nem tudjuk azért szólalt-e meg, hogy éreztesse: nemsokára baj lesz, vagy azért mert a baj már el is kezdődött. Összezavar minket és idegesít, pont olyan hangulatba hoz, ami a horrornézéshez kell.
A hatalmas üres ház atmoszféráját gondolom még a legbénább rendező is fel tudja használni hatáskeltő eszközként, az Űrodüsszeia világhírű direktorának sejtelmes beállításai ezt a hatást simán duplázzák vagy triplázzák.
Aki már nem fél a mai horrortól, annak ajánlom a jó öreg Ragyogást.

Saving Private Tamás

Mentsük meg együtt Tamást! Új kísérletbe kezdtem, mellyel kideríthetem, hogy kedves szobatársam mutat-e még hajlandóságot az életre. Itt az élet alatt nem azt a színuszgörbét kell érteni, ami a filmekben pittyeg, aztán sípol, hanem a tevékeny lét megvalósítását. Nem azt várom, hogy Tamás a kísérlet végére úgy lesz tevékeny, mint egy kőműves, vagy egy gumimaci, hanem egyszerűen úgy, hogy néha elmegy sétálni, ránéz azokra a lányokra, akik köszönnek neki, megmondja, ha valamivel baja van. Legmerészebb elvárásaim szerint arcán néhány hét után mimika fog megjelenni, beszélgetéskor pedig mellőzni fogja az "igen", "nem" egyszavas válaszokat. Szóval mostanában embereket mutatok be neki, és tesztelem a reakcióit. Azt kell mondjam, az eredmények eddig elkeserítőek. Egyre többen állítják például, hogy Tamás félelmetes. És kicsit valóban az. De én már nem hiszem el többé, hogy azért ilyen, mert volt KGB-s ügynök, vagy jakuza. Valahogy biztosan rájöhetünk együtt ki is ez a titokzatos ember. Mentsük meg együtt Tamást!

szerda, április 25, 2007

Retro

nem kalinka csakis kommersz
mindig tisza sose converse
a világom tiszta retro
a zeném is retro techno

bár a szívem retrospektív
teljesítménye effektív
nagyot kaszál néha nincsen
úgy emlékszem mégse isten

kedd, április 24, 2007

Ha akarod,

ma már vehetsz magadnak felfújható bárányt jókora lyukkal a seggében. Én feliratkoztam a listára... Nehogy má' csak engem baszogassanak...

Vánöfúvőrd

szombat, április 21, 2007

Vacakol

Egy csalfa pipát töm a méla Petőfi,
hisz mind aki drága az ópiumos,
tisztán remegek a csatákba bedőlni,
tök jópofa tipp, ha a kóla rumos.
Beállt valahol ma a szél szerelemnek,
elszívta a hippik elől a cigit,
lent drága a grammja a sarki szeleknek,
passzát fogy, ahol csak a dél a licit.

Álmomba nekem soha nincs maradásom,
(kivéve talán egyedül, ha dugok)
nem véd meg a grundon a sok farakásom,
kint Ács Feri számol amíg bebujok
egy szív alakú takaros kis odúba,
az oldala nyirkos, az alja meleg,
csak lesnek a dolgok a szívre, a húsra
ébredni se, félni se nem szeretek.

Minden vacakolna, hogy elszabaduljon,
babrál, mocorog a csomón is az ujj,
nincs sansz, hogy a Föld kicsikét kilazuljon,
már hüppög a nő, aki súgja "lazulj".
Úgy néz ki, konok anyagelvü az élet:
nem hatja meg így a nyögős akarás,
még benne maradna a testben a lélek;
még kattog az agy: szomorú nyaralás.

péntek, április 20, 2007

Apt pupil

Adott egy öregember és egy srác. A srác gyakran átjár az öreghez, van ilyen, a srácok valahogy szeretik az öregemberek meséit, az öregek meg kedvelik, ahogy a srácok tátott szájjal figyelik őket. De ez a srác gázkamrákról és hullahegyekről akar mesét hallgatni, ez az öreg pedig, habár nem akar, (zsarolva van) mesél róluk. Náci menekült az USA-ban.
Nagyon jól van felépítve a film dramaturgiailag addig a (korai, de határozottan csúcs) pontig, míg a fiú rá nem veszi az öreget, hogy öltse fel a régi egyenruhát. Itt jött nálam a tátott száj (igaz, nálam azt nem olyan nehéz elérni). Nem erre számítottam. Az öreg teljesen átszellemülten csapja a magasba kezét néhány kínos perc után. A kölyök beteges éredeklődése felszínre hozza benne a múltat... Csakhogy. Ami ezután jön, azt valahogy nem bírtam elhinni. Macskaégetési kísérlet a konyhában? (öreg) Agresszió a suliban? (srác) Egyre több tulajdonság ragad át a főhősre a volt katonáról. De ezt még akkor sem érzem eléggé indokoltnak, ha a film mondanivalója az, hogy a múlt eseményei akármilyen formában előkerülhetnek és nem is sejtjük mekkora galibákat okozhatnak. Azon a gondolatvonalon halad, (szerintem) hogy gyakorlatilag bárhol és bárkire hathatnak a mára már homályos és elfeledett események. De ezt nem támasztja alá eléggé. Hiába a nagyszerű alakítások mind Brad Renfro, mind Sir Ian McKellen részéről a sztori egyre gyengül és egyre kiszámíthatóbb a végkifejlet felé haladva.
Elégéggé félelmetes-e egy öregember náci öltözetben? Talán nem annyira, mint azt a rendező elképzelte. Minden esetre érdekes!

Pihenni kéne

A szétesés első jele, ha állsz a buszsofőrrel szemben és várod a jegyedet. Várod, várod, amíg meg nem kérdezi, hogy "Adjak még egyet fiatalember?" és amíg azt nem válaszolod, hogy "De még egyet sem adott..." Aztán csak nézed, nézed elkerekedett szemmel a csávót, és kérdezed, hogy "Nem adtam elég pénzt?" és mégnagyobb a döbbenet, amikor mondja, hogy "De." Vársz tovább, csak nem adja azt a kurva jegyet. Zavarodban belenyúlsz a zsebedbe... És ott a jegy... Pihenni kéne.
Más. Az mitől van, hogy... Hogy is mondjam... Fokozottan reagálok az illatokra. Mindenhol szokatlan szagokat érzek és általában rosszul vagyok tőlük. Pihenni kéne.
Más.
"viharfelhő, tréfagomba
a világ lett a goromba"


az élet egyszerű, csak ficánkolni kell.

kedd, április 17, 2007

Ezzel tartoztam

"az a szar hogyha fejbe rúgnak az fáj,
de ha megnyugodnak és él a csapatszellem
nő tőle az emberjellem
gáz, de ha nincs elég légzsák
a lelkemet nézd át, amit találsz
azt gyorsan, vedd el aztán jóvan
ne ellenkezz már, ütközés után
a lényeg össze áll, miután kinyultál.
már."

és a videó itt

Köztudomású

Ma feküdtem a fűben és repülőket néztem. Tele volt az ég csíkokkal. Keresztezték egymást több ponton is és olyan volt az egész, mintha valami fehér fonalat akartak volna a Föld köré csavarni.
Nem akarok én repülni. Pilóta se akarok már lenni, legfeljebb űrsiklón, de lentről nézni szeretem a repülőt. Benne lenni úgyse olyan jó, higgyétek el. Belülről minden szar, kívülről meg olyan szép. A kívülállók szomorúnak hiszik magukat, pedig az ő állapotuk, a vágyódás, álmodozás, révedezés a legszebb dolog. A cél elérése soha nem olyan jó. Ez köztudomású. Újabb lyuk az amúgy is defektes világon.

hétfő, április 16, 2007

Meghatódva

original ne aggódjon :)

Következtetés

Az alkohol méreg. A pillepalackos kékfrankos idegméreg. Feri a Fantát szereti. Narancsosat, citromosat, egzotikusat, vadmálnásat, szőlőset. Meg a csipszet. Hagymásat, paprikásat, tejfölöset, sajtosat. Reggelire, ebédre, vacsorára. Attól nőtt ilyen nagyra. Feri a sört se szereti meg a bort se. Nem ízlik neki. A töményekben néha lel egy kis örömöt, mert erős, és attól ő is erősnek érzi magát. De azokat sem szereti. A Dunakavicsot szereti. Főleg a kéket.

szombat, április 14, 2007

Na még egyet

Na még egyet gyorsan, amíg be vagyok rúgva :) Bocs tényleg az előző versért, arra volt jó, hogy leírtam, hogy ismét érzem miatta a szörnyű korlátaimat, de most mindjárt írok egy másikat, hátha nem látszanak annyira. Ja igen... Jelentem, nem tudom miért de pillanatnyilag jól érzem magam. Nem hiszem, hogy az ital... Attól inkább szomorú szoktam lenni. Na, mindegy. Ja, és megtaláltam egy huncut olvasómat. Már ott is van a linkek között. Előlem nem lehet elbújni bizony... Jujj. Jobb, ha befejezem.

u.i. - A verset ne keressétek, töröltem (ápr. 14-én, este, amikor végre gép elé sikrült kerülnöm tisztán :))

péntek, április 13, 2007

Ez egy dolog

Miközben magammal beszélgetek gyakran kerül elő az a számomra megnyugtató háromszavas kifejezés, hogy "ez egy dolog". Az "ez egy dolog" az egyik legőszintébb és leghatározottabb válasz, amit ismerek. Sok van benne. Amikor valaki azt mondja, hogy "ez egy dolog" olyan, mintha azt mondaná, hogy "lehet, hogy ez egy szörnyen fontos, égető és megkerülhetetlen dolog, de ez csak egy azaz egy a sok közül. A jelentősége meg éppenséggel akkora amekkora, de hogy öregem te ezt nem tudod józanul megítélni, az biztos."

Ezt csinálom éjszakánként

szerda, április 11, 2007

Rudi Bohóc

Ma beszéltem telefonon Rudi Bohóccal, mert szomorú voltam. Megvan a száma. Azt mondta nekem: "Nézze uram... A világ tele van apró energiákkal. Nincs más dolga, mit odafigyelni ezekre az energiákra és a megfelelő pillanatban megragadni őket." Ha valakinek kellene Rudi Bohóc telefonszáma, az írjon nekem nyugodtan, megadom, és még nem is fogja zavarni... Vagyis én ezt képzelem.

utóirat

Rudi az előbb hívott vissza, hogy jobban vagyok-e már :D

Véradás

Este nem alvás, 2 Unikum + 5 algoflex, (bizseregetm:)) nappal nem evés, két sör pont előtte, plusz beteg vagyok, torokfájás, kis feszültség, agyalás.

- Nagyon szédül?
- Volt már rosszabb.
- De nem véradáskor?
- Nem... Tényleg nem.

hétfő, április 09, 2007

Itt azt mondjuk, hogy "SEJJ"

Történt pedig mindez a Preferáljunk Ismét Népies Alapokat (PINA) mozgalom húsvéti gyűlésén.

vasárnap, április 08, 2007

Érdemes

Bocskor Bíborka (Megasztár) + Kardos János (Kaukázus) + Fodor Máriusz (FM Orchestra) = Magashegyi Underground.

Érdemes belehallgatni itt és itt.

Az ember gyermeke

Én szeretem a jó sci-fit és az Ember gyermeke szerintem jó sci-fi. Mostanában az a szokás, hogy a valamirevaló sci-fik történetét olyan társadalmi problémák szolgáltatják, amelyek jelenünkben még nem ordítóak, de a kutatások szerint nemsokára számolni kell velük. Ilyen volt az Asimov átirat Én, a robot, a Spielberg-féle Mesterséges értelem, A sziget, (Scarlett Johanssonnal, aki csak úgy mellesleg... grrrr...) és ilyen ez is.
2027-ben járunk, és a nők nem képesek többé gyermeket szülni. Nagy erénye a filmnek, hogy igyekszik mellőzni a hatásvadász elemeket, a világméretű probléma is csak egy erdei házban tárul a szemünk elé, (füvezés közben beszélgetnek róla). Részemről, amikor megláttam az egyik falon az "Aki utoljára marad, kapcsolja le a villanyt" graffitit eléggé tátva maradt a szám. A főhős elsétál a felkelők által megrongált Dávid szobor mellett, hogy aztán Picasso leghíresebb festménye előtt kérjen hamis papírokat a barátjától, (hiába, műgyüjtő lett a srác) hát az se volt szokványos élmény.
Mindenki tudja, hogy 100 éven belül nem lesznek emberek... Mit tesz ilyenkor egy angliai állampolgár? Metrózik egyet, míg kövekkel dobálják a rácsozott ablakú vonatot az aktivisták, rumoskávét iszik, még berobban mellette egy bolt, agárversenyre megy... Nem a cselekmény elrettentő a filmben, hanem a légkör.
Michael Caine alakítása a legemlékezetesebb az öreg, reményvesztett, de segítőkész hippi szerepében. De minden színész megállja a helyét.
Kiszámíthatatlanság. Elkerekedett szemmel nézzük, ahogy Julianne Moore-t öt percnyi szereplés után lövik nyakon, aztán kiderül, hogy a szende fekete lány, akire valamiért nagyon vigyázni kell, nem tudni hogyan, de Terhes! És épp egy joghurtot ettem a szülés jelenetnél és nem számítottam ennyire realisztikus ábrázolásra... blöee...
Az utcai zavargások, csatajelenetek is nagyon realisztikusak, (egy döbbenetes, és hosszú vágás nélküli résszel) ahogy az egész film is az. Nem akar túlságosan elrugaszkodni a valóságtól, elég neki az a misztikum, ami a multimeddőséget (hopp, saját szó!) övezi.
Megdöbbentő és korrekt alkotás. Szerintem.

szombat, április 07, 2007

Kicsitszomorkás

Szarul vagyok. És nincs kivel beszélnem róla. Perdig a modern embernek ki kell beszélnie magát, láttam az HBO-n valami családi filmben.

22:26 - Kicsit már jobb... (önregresszió)

péntek, április 06, 2007

Ne hagyjatok unatkozni!!!

Shop Stop 2

Kevin Smith szórakozik velünk. Lerak egy kamerát egy tipikus amerikai kicsit kövér, pattanásos arc elé, és elmondatja vele, mikor megengedett helyzet a "seggből szájba" vagy mekkora a csiklója a barátnőjének (természetesen hatalmas). Eddig is ez ment persze. Tegnap megnéztem a Shop Stop 1-et is. Nem jobb. Nem is rosszabb. Igen, ha rengeteget bazmegolnak a vásznon az vicces. Kevin Smith világának dumái kb. annyira fiktívek, mint egykor Budd Spencer és Terence Hill pofonjai. Azokon is röhögtünk, ezeken is röhögünk. De meddig? Nem hiszem, hogy sok Jay és Néma Bob film lesz még, hiszen a figurák már itt se nyúljtanak túl sok újat, sőt! Még a mindentvivő Néma Bob monológ is elmarad a film végéről, elintézik azzal, hogy "Mit mondhatnék?..."
Van persze pár igazán vicces jelenet, pl. A Star Wars és a Gyűrűk Ura összehasonlítása, vagy a szamárshow, (én a legnagyobbat a "Hiányzik a csacsi..." kijelentésen nevettem) de a mai néző már eléggé immunis lett a csúnya de vagány beszédre, ami a Clerks 2 egyetlen fegyvere. A helyzetkomikum minimális, ugyanaz van, mint az előző részben, nem történik semmi, csak pofáznak, pofáznak, pofáznak, de ez mégsem tűnik fel a nézőnek, mert ha mást nem is, szöveget írni azt tud ez a Smith gyerek.

szerda, április 04, 2007

Dö és én

feri üzenete:
csákány!
Tituláló Dö üzenete:
szerbusz!!!
feri üzenete:
képzeld! Már zenél a blogom!
Tituláló Dö üzenete:
vaó!!!
Tituláló Dö üzenete:
milyen hangszeren játszik?
feri üzenete:
orgonán
feri üzenete:
bazmeg
feri üzenete:
meg
feri üzenete:
fuvolázik
feri üzenete:
de egyelőre csak faszokkal
Tituláló Dö üzenete:
:D

Egyfelvonásos

AZ ÓTVAROS NAGY FASZ
(tragédia egy felvonásban)

szereplők:
ÓTVAROS NAGY FASZ (Feri oktatója)
FERI (ÓTVAROS NAGY FASZ tanítványa)
TÖMEG

helyszín:
Tanterem a veszprémi várban. A padok tele mosolygós, faszomkivanhangulatú, illetve szőke, de buta lányokkal, középen egy fiú (ő lesz FERI).

A diákok várják a tanárt. ÓTVAROS NAGY FASZ belép a terembe. (45éves impotens buzi, szódásszifonszemüveg, zipzáros kardigán, anyukájától kapta tavaly karácsonyra.) ÓTVAROS NAGY FASZ hangja elhaló és monoton végig. Hangszínét nem tudja kontrollálni, ezért néha sikító, néha terminátoros, néha olyan, mintha egy pöcegödör mélyéről szólna... Haja barna, erősen lenyalt, a zsír jól láthatóan csöpög belőle a jegyzeteibe.
FERI 20 éves önbizalomhiányos, kövér srác, számos komplexussal. Haja rózsaszín, fölzselézett, "csecsén belőtt" (és ő is be van lőve). Előtte egy kindretojásból szerzett apró piros majom.

ÓTVAROS NAGY FASZ
Jó napot kívánok!

TÖMEG(FERI nem)
Jó napot kívánok!

ÓTVAROS NAGY FASZ(mosolyogva)
Most kiosztom a dolgozatokat...

FERI(jelentkezik)
Nem voltam múlt órán tanár úr, kötőhártya gyulladásom volt. Mikor írhatom meg a dolgozatot?

ÓTVAROS NAGY FASZ(még mindig mosolyog)
Jövőhét szerdán. Van még valaki, aki nem írt?

TÖMEG(páran felteszik a kezüket)

ÓTVAROS NAGY FASZ
Jó. De azt tudják, hogy az egy egyes... Mert nem jelentek meg múlt órán...

FERI(nem őszintén rá mosolyog)

ÓTVAROS NAGY FASZ(visszamosolyog)
Szerintem... Ez... Így megy... Nem?

FERI (széles vigyorral)
DE. Így...
(félre a tömeghez)
Bazmeg... Ez mekkora egy ótvaros nagy fasz...

TÖMEG (Hatalmas éljenzés, kitör a forradalom, ÓTVAROS NAGY FASZT kivégzik guillotinnal)

vége

Tegnap éjjel kulturáltan szórakoztunk... lesz videó is

Érted, ülök a gépterembe húmondombaszki én máma tanulni nem fogok, az biztos. Húmondombaszki elmegyek a presszóba megnézem mit vetítenek. Húmondombaszki, ez engem nem érdekel, megyek a PPP-be szintbulira, mer meg lettem hívva, érted, forraltbor, ilyenek, érted. Hát ahogy így indulok, aztán megyek-megyek és agyalok egyszercsak elkiátom magam, hogy "Húmondombaszki elindultam a Teleki felé!!!" Húmondombaszki, ekkora bangát se hordott még, érted. Na, basszus odaérek nagynehezen a PPP elé, húmondombaszki, basztam hozni magammal igazolványt, húmondombaszki, mehetek haza, érted. Hazamentem. Visszaértem, érted. Fölmentünk, fényképeztük egymást a Lewy telefonjával húmondombaszki, kanbuli, mindegy, aztán megforrt a forraltbor, érted. Húmondombaszki, még jó hogy utálom a bort, meg a forraltat is, érted, de mér ne ittam volna, hogy ingyen, érted. Húmondombaszki unom itt a fejemet, tűzzünk el innen, érted. Hát megyünk-megyünk az éjjelnappali felé, húmondombaszki, csak legyen valami olcsó sör, mer pézem az nincsen, vágod. 230 a bivaly, húmondombaszki, ez pont kijön, defasza csávó lettem. Megyünk hazafelé, zuhog a víz, bazmeg aszontam, húmondombaszki, megfászok megin, azt jól meg leszek baszva érted...

vasárnap, április 01, 2007

Vártam

A pályaudvaron egy férfi sétál végig. Harminc év körüli fölzselézett hajú, elegáns szemüveges, ezüst mobiltelefonos. Azt mondanám bróker. Kár, hogy ezen a pályaudvaron nincsenek brókerek. Mindenesetre a férfi most épp összecsukja a mobilját és márkás bőrkabátja zsebébe csúsztatja. Mellém ül le, úgy mintha nem ülnék ott. A szeme sarkából néhány másodpercig azért rám koncentrál, tudom jól, még úgy is, hogy meggyőzően réved a Mediamarkt PC rovatára.
A pályaudvaron egy másik férfi sétál végig. Nagy utazótáska, olcsó sportcipő, drótkefe szerűen felálló haj. Nagy orra, mint valami vitorla vezeti előre hosszúkás arcát. Ő rám pillant. Belenéz a begyulladt jobb szemembe. Tudom, hogy úgy néz ki, mint egy érett eper, mégis mellém ül a férfi, a másik oldalamra. Egy galamb száll elé, amikor a táskábol szendvicset vesz elő. Ügyel, hogy ne morzsázzon és a galamb felé rúg.
A pályaudvaron egy harmadik férfi sétál végig. Fölül három foga látszik, olyan, mintha zihálna. Néhány milliméteres barna haja alatt hegek rajzolódnak. Szemével tekinteteket keres, de ha egyet-egyet elkap, idegesen a földre néz. Odalép a várakozókhoz és eléjük tartja nyitott tenyerét. A dróthajú ülőtársamhoz ér és már emeli is a kezét.
- Figyelj, segítenél?
- Nem tudok segíteni. - Mondja a dróthajú felpillantva. Nem is szól többet a férfi. Jön felém. Kihagy. Lehet, hogy látta a szemem. A brókerhez ér.
- Figyelj... - Semmi válasz. Mediamarkt, PC rovat.
- Figyelj... - Még mindig semmi. Óvatosan megrúgja a bróker cipőjét.
- Figyelj, segítenél?
- Viszlát! - Mondja a bróker, majd szürke szemével hirtelen fölpillant a lapból. A foghíjas hátrál, majd elindul, hogy újra végigsétáljon a pályaudvaron tekinteteket keresve. Nincs tanulság. Ez történt. Lehet, hogy segítettem volna, lehet, hogy nem. Inkább nem.

A 300 meg

szar.

El voltunk ragadtatva

Nagyszerű előadás a Jég. Imádtuk. Filmszerű élmény volt nekem, a három részre osztott színpad miatt, mert ahogy a szereplők átmentek egy másik "szobába" az olyan volt, mintha snittet láttam volna. Egyébként meg a Jég tényleg sci-fi :). Csodálkozom is, hogy nem csapott le Hollywood eddig a sztorira. Sőt az Éjszakai Őrség helyett is szerencsésebb lett volna ezt megfilmesíteni Timur Bekmambetovnak.
Nagyon benne van az orosz jelen, (legalábbis úgy érzem) de érinti a rasszizmus témakörét, - ugye Katona Laci monológja után mást se mondhatnánk - meg erősen a szexualitást, mint minden krétakörös előadás. És van benne sok fantasztikus zongorahúrral suhogós, ventillátorral motorozós, fogkefével éneklős, hangulatlámpával maszturbálós jelenet, ami megnevettet meg elborzaszt, szóval a szokásos. A szokásos elszállós szupi hangulat.Ja, és Tilo Werner azt énekelte nekem, értitek, nekem, hogy "I just call to say I love you". Hát esküszöm, úgy elpirultam, hogy csak na! És Scherer Péter rollerral jött, Dani szerint a lányok triciglin érkeztek, ebből logikusan következik, hogy a Mucsi batmobillal robbant be. Ezt mondjuk nem láttuk, csak sejtettük. A roller biztos.