Már régebben történt...

Kedves magyaros kollegína:
...már ha lehetek gonosz így, nőként.
Kovács Gábor:
Végül is ez nem oximoron...
Én:
:)

ettől teljesen függetlenül:

Káedváes gyáerekek!

Megint két filmet hozott nektek Ferci Manó a zsákjában, melyet mifelénk úgy hívnak lazsnak, csakúgy, mint a magukat könnyen odaadó hűtlen nőszemélyeket. Elkalandoztam, bocs.
Szóval az egyik a Shrekcsináló Dreamworks egeres animációs filmje, a másik a Némócsináló Pixaré. És ha engem kérdeztek, az egyik jó, a másik pedig nem.Az Elvitte a víz (Dreamworks) a nem jó, azt mondom. Illetve jó, de nem feltétlenül gyerekenek. Ha egy 10 fős baráti társasággal moziba készülsz, mégis ezt ajánlom. De nem azért, mert egy kicsit is értékesebb, vagy szerethetőbb lenne a L'ecsótól, (Pixar) hanem mert mind dramaturgiailag, mind a szereplők tekintetében olyan az egész, mint egy Martin Lawrence vígjáték mondjuk azzal a kis különbséggel, hogy a digitális szereplőknek nincsenek bizonytalan pillanatai, nem hibáznak, és kifejezőbbek. Poén, poén hátán, jó zenék, izzadságos ügyelés az üresjáratok elkerülésére (sok-sok Spongyabob Csigusz-féle visító állatkával). És van egy ötlettelen, klisés sztori, kiszámítható, urambocsá lapos jelenetek sorozata. És valamiért van ez a gyurmafilm-szerű megvalósítás, a képkockák száma is vissza van véve, hogy úgy látszon, mintha. Ennek az értelmére nem sikerült rájönnöm. Nevetni azért így is sokat nevettem.A Pixar mozija közben pedig az volt az érzésem, hogy mesét nézek. A szó legjobb értelmében. A klasszikusokat idézi a L'ecsó, ugyanakkor poén itt is bőséggel akad. A grafika sokkal, de sokkal jobb, és nem is olyan idegesítő, mint a Dreamworks áll-gyurmaegerei. Ami pedig a legfontosabb, a l'ecsónak mondanivalója is van. Barátságról, kitartásról, a lehetőségek megragadásáról, az álmok valóraváltásáról. Lehet azt mondjátok régimódi vagyok, de én erre a szép és kedves mesefilmre küldeném be a gyerekeket a Seggberúgós-röhögős geggparádé helyett. Amivel persze semmi baj nincs, csak.

És Feri visítva röhög...

A Góré nevű tag kommentje a Groteszken saját verséhez (amiről írtam egy kicsit én is)
2007-10-23 17:57:52
"Ferike, de okos vagy, amikor másokat kell kijavítani, becsmérelni, stb. Tiszta gratuláció. Mondom, h nem kívánok vitatkozni, úgyhogy állj le. Attólmég, hogy az utóbbi verseid nagyon jók - mert tényleg azok - még nincs jogod faszfejnek lenni. Tudom, hogy ez remekül megy...ment is mindig, de tudodmit, nem érdekel. Tök mindegy, hogyan húzod le a verseimet, tudom, hogy jobbakat írsz, mint én. Igen, jól látjátok, beismerem, hogy Ferike versei jobbak..sőt talán a legjobbak a Groteszken. De egyelőre Ferikéből én annyit tapasztalok, hogy jók a versei, és, hogy mindenkit, akit ép akkar, kegyetlenül beolt. Nameg néha becsusszan egy-két komment, amikor megdícsér valakit, de ezt is általában valami szarkazmushoz közelítő megjegyzéssel teszi. Lehet, hogy ez a művem SZAR (hát igen, nem is erőltettem meg magam..kb 2 perc volt a 2 össz - és remekül látszik, h Babits is kb pont ennyire írt "jókat"...a felesleges 2 percei alatt), de emberileg 20szor többet mutattam fe eddig ezen a honlapon, mint Ferike.

Jah, igen. És ezer bocs az alapító tagoktól, hogy tagtársamat fikázom, de unom a srácot. Nekem az íráshoz kell felnőnöm, neki megy agyilag. PONT

Ferikének meg üzenem, hogy innentől írkat, akármit, az lesz a válaszom, h "OK". (Már most látom a következő roppanthumoros megnyilvánulását.)"

gyerekek, ismerjétek meg új, ártatlanszívű kis barátomat...

1956

Disco baby

versaki tud még lúdbőrözni
tartsa fel a mancsát
száraz szájjal ki fröccsözni
jött nyissa a csakrát

akinél a bugyi nedves
menjen angliába
úgyis john lennon a tettes
nem tette hiába

aki éppen sírni készül
az lesz az én párom
aki csúnya majd megszépül
idő a barátom

Next

Sajnálom a Nextet. Ez a film annak bizonyítéka, hogy még mindig maradt pár lepel a 90-es évek közepétől elkezdett John Woo-féle vértizzadó, mégis sületlen történetvezetéseken. Nem ezért sajnálom. Hanem azért, mert hasonlóan John Woo filmjeihez itt is van egy jó alapötlet és vannak bőven izgalmas, félve mondom eredeti szituk. Mennyire kár, hogy amikor a hozzám hasonló naív de igyekvő néző arcán már mosoly jelenik meg egy-egy ügyes megoldás kapcsán, (pl. az a nagyon aranyos éttermi jelenet) akkor a következő snittben máris feltűnik egy derék szláv vonásokkal megáldott sandító szokásos főgonosz. Olyan kár az is, hogy Julianne Moore hatodszor játssza el ugyanazt az FBI ügynök karaktert. Egyáltalán kár, hogy akármilyen lelkes keleti rendezőt kérnek fel egy akciófilm készítésére, nem látunk egyebet a végeredményben, mint nem túl eredeti vagy csak egyszer ütős ötletek ismételgetését. Talán megriadnak a hatalmas összegektől, a fél szóból is értő darukezelőktől, és a mindig pontos kamerásoktól... Utánanéztem, ez a Lee Tamahori nem egy zseni, szóval nem feltétlenül rá értendő csak eszembe jutott.
Visszatérve. A Nextben kifejezetten tetszik Nicolas Cage frizurája, és a karaktere se túl idegesítő. Mégis azt kell mondjam, egy hónap múlva már biztosan nem sokra fogok emlékezni ebből a filmből. Bár a fenti képen látható hölgyet ( a picture-t a mozinetről loptam, tenksz) már rég hosszútávra megjegyeztem magamnak.

És Feri is egyre hülyébb...

Szegény

hülye tücskök azt hitték, hogy a tücsök télen is van, pedig nincs. Elkezdtek nőni a szobámban. Hárman vagy négyen voltak, megdöglött mind, még büdös zöld tücsök korában. Igenis, én utálom a hülye tücsköket, és még addig anyázom őket lelkiismeretfurdalás nélkül, amíg nem ír róluk a Lovasi valami kedves szerelmes számot, (nem amiben felköpik a füvet, a füvet különben sem szokták köpni) ami a tinik kedvence lesz. Egy darabig a csiga is csak egy gusztustanan, hímnős(!), hülye volt. De mondjuk engem tinik nem olvasnak. Szóval akár le is írhatom a Szilason oly közkedvelt tücskös népdal szövegét:
"emse prücsök kan prücsök
mind a kettő jó prücsök
egymás hátára másznak
sok kis pröcsköt csinálnak"
(hogy rohadnának meg)
Igen, gonoszodom, este kedvem támadt beadni egy német srácnak, akivel soulseeken beszélgettem, hogy a magyarok még mindig rettenetesen haragszanak a 930-as augsburgi vereségért, és ezért ne jöjjön mo-ra, mert meglincselnék, sajnálom. A vicc az, hogy nem is hazudtam akkorát. Biztos csak én vagyok pesszimista. Biztos nem is velejéig romlott a társadalom. apropó... új sámángeci-dal:
(tempo giusto)
halgass a szívedre
szavazz a fideszre
mindenki szeretné
forevör emeszpé

ekkora faszt...

A nevet cenzúráztam, hátha nem örülne

*** üzenete:
te feri
feri üzenete:
igen?
*** üzenete:
hallottál a szakon valamilyen pletykát rólam vagy ****ról?
*** üzenete:
^o)
feri üzenete:
igen
feri üzenete:
hogy igazából önkéntes közkatonák vagytok, férfiak, és egy elborult kiképzőőrmester elől bújkáltok az egyetemen nőként

Ákos töke mákos

Úgy szokott lenni, hogy egy 10 fős társaságból átlagosan hárman esnek nekem, ha elejtek valami kicsit negatívat Ákosról. Mert hát néha akaratlanul is kicsusszan a számon, hogy „elég baj ő nekünk”.
Ákos zenéjéről nem tudok beszélni, nem az én stílusom, számomra teljesen érdektelen. Általában azért keveredek vitákba, mert mint embert, mint individuumot ki nem állhatom Ákost. Liberálisnak vallom magam, (nem szadeszesnek!) tán még a szabad (média)versenyben is hinnék, ha létezne.
Mindenki úgy csinál zenét, ahogy neki jól esik. Csakhogy. A híressé vált zenészek vállát hatalmas felelősség nyomja. Ákos ebben az országban (jogosan vagy nem, az most nem számít) hivatkozási ponttá vált, millió (zenéhez ennyire vagy annyira értő) polgár hivatkozási pontjává. És a hivatkozási pontoknak persze hatása van a népre. Kis túlzással úgy formálják a tömegkultúrát, ahogy akarják. Kérdés (nem zenei). Jó-e nekünk az, ahogy a legünnepeltebb, legismertebb magyar zenész meglovagolja a sikert és az ismertséget? Helyes-e, hogy klipjében kiszáll egy hosszú limuzinból, ezüstvégű sétapálcával, az oldalán két kurvával miközben azt énekli „Adj hitet”? Nem, ez nem zenei kérdés. Ahogy az sem, hogy helyes-e, hogy leengedett függönynél hangol a zenekarával, helyes-e, hogy határozottan politikai állást foglal, helyes-e, hogy egy olyan zenészmagatartás sugárzik belőle, amelynek egy ekkora és ilyen helyzetben lévő országban nincs megalapozottsága és (bocsásson meg a világ) értelme? Helyes-e, hogy magyarok milliói szerint ez a karakter, Ákos A rockzenész, A rezonőr, A sztár? Ez nem zenei, hanem egyszerűen erkölcsi, morális kérdés. Ha egy valódi zenész olyan, mint Ákos, ha egy valódi zenész annak ellenére rideg, távolságtartó és ezernyi allűrrel felspékelt, hogy csupán kliséhalmazokat hagy maga mögött, akkor én köszönöm, nem kérek a zenészekből. Persze tökéletesen megértem Ákost éljenző tömeget. Magyarországon a popkultúra a 80-as évek eleje óta csupán valami torz, elcsökevényesedett fantáziátlan furcsaság. Ha egy projekt megpróbál előre mutatni, akkor azon rögtön ott virít az „alternatív” pecsét, ami a közfelfogás szerint körülbelül egyenlő azzal, hogy hallgathatatlan. És akkor jön Ákos igazi gitáros, igazi (nem mondom, hogy szerintem milyen) szöveges muzsikája, és szegény magyar azt mondja, na végre valami, és hagyja, hogy jobbhíján (és most tekintsünk el a Quimbytől meg a Kispáltól) Ákos magasztosuljon föl a szemében, ő mondja meg mi a zene, milyen egy valódi zenész, egy eredeti videó klip, dalszöveg, de még azt is, kire kell szavazni.
Nem vitatom, hogy Ákos az ország legjobb zenészeit gyűjti maga köré. De ennek nem a progresszivitásra vagy a a minőségi koncertélményre való törekvés az elsődleges oka, hanem egyszerűen a presztízs. 100 nagyon jó gitáros tudja csípőből eljátszani Ákos számait, de neki a legjobb kell, hogy azt mondhassa: „Látjátok, ő is velem van, mindenki velem van, aki számít, mert én vagyok az ász, én vagyok a piros hetes, ami ugye...” Mindent visz.
Akárhogy is, több helyen dobja a hibát a gép, és sajnálatos, hogy sokak szerint Ákos az a „végre valaki” akivel „minden rendben van”. Hát a kiskutya fülit van rendben.

Kapcsolatépítés

Máté üzenete:
hogy vagy?
feri üzenete:
köszönöm kérdésed
Máté üzenete:
á. szóra sem érdemes.
feri üzenete:
ja. tényleg nem
feri üzenete:
és te?
Máté üzenete:
inkább hagyjuk
feri üzenete:
oké

Tudjátok

az az én bajom a világgal, hogy az emberek mindenféle blogokat indítanak benne, amikben válogatás nélkül mászolyogtatják végig a lelkükön a nihilt, meg a kétségbeesettséget ahelyett, hogy elmennének a diszkóba fölszedni valami nőt. Mondjuk biztos olvasták ezeket:

Bertrand Russell (matematikus, filozófus) 1903:

"Hogy az ember olyan okok okozata, amelyeknek semmiféle fogalmuk nem volt arról, hogy miféle cél felé tartanak; hogy az eredete, növekedése, reményei és félelmei, szerelmei és hitei nem egyebek atomok esetleges együttállásánál; hogy sem tűz, sem hősiesség, a gondolatok és érzések semmiféle intenzitása nem őrizheti meg az individuális életet a síron túl; hogy a korszakok minden művének, minden eltökéltségnek, ihletnek, az emberi zsenialitás déli verőfényének mind az a sorsa, hogy elpusztuljon a naprendszer hőhalálában, s hogy az emberi teljesítmény egész templomát elkerülhetetlenül maga alá temeti az elpusztuló univerzum törmeléke – ezek a dolgok mind, ha nem is állnak minden vitán felül, már annyira közel vannak a teljes bizonyossághoz, hogy semmilyen filozófia, amely elutasítja őket, nem remélheti, hogy sokáig fennállhat. Csupán ezeknek az igazságoknak az állványzatán belül, csak a makacs kétségbeesés szilárd alapzatán lehet mostantól a lélek biztos szálláshelyét felépíteni."

József Attila (költő) 1933:

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

Kása Ferenc (magyar BA, RRMD5X) 2007:

pina

Ez a Szörényi

se volt egy fejre ejtett gyerek, ma délután is például hogy elvonult a vihar. A felhőkben szokásosan az a furcsa, hogy a száradt olajfesték jelleg csak látszat, igazából változnak percenként, és mindig másképp, mint ahogy várod, de nem azért, mert mindenhol ott az ellenség, nem azért, mert a "pacsirta búbja meg az ég boltozatja" állandóan taktikusan változó hadszíntér, hanem azért, mert a lehetőségek száma végtelen.
Azt olvastam valahol, hogy a szenvedés nem előre kijelölt út. De a végtelen számú felhővariánsokat mégiscsak valami véglet felé akarjuk szétfújni. A szél az kacérkodik velünk, zenél a félig üres vodkásüveggel a Benedek-hegyen, csigavonalba görbíti a kék füstöket a szánkból. A szenvedés nem előre kijelölt út, ehhez egy csöpp ész elég. A szenvedés lehet választható alternatíva, csak egy csöpp ész kell hozzá, hogy ne legyen az.
Aki nem jött volna rá, igen, megint nem tudok aludni.

Ülök

a géptetremben, túl vagyok a második suttyom-Ottakringeremen, és mégiscsak csodás dolog ez az emberi test, mert határozottan nincs rossz kedvem, szeretnék egy árbócot, egy rákhalászhajót, és lehetőleg egy jó nagy vihart! Ja meg még egy sört. Meguntam a subba-iwiw nézegetést, úgyse röhögtem egyiken sem, szóval most belevetem magam a vadregényes veszprémi éjszakába, és szavamat adom, amennyire tőlem telik, hogy holnap délelőtt egy ukrajnai tehervonaton fogok felébredni egy desert eagle-lel a zsebemben és ismeretlen eredetű (talán mérgező) rúzsfoltokkal a galléromon. agyő