Befele élsz?

Interpretációba fullasztjuk a beszélgetéseket. Nem mondom, kérdezem. Egy csomó ember nem reagál, nem válaszol, csak kénye-kedve szerint értelmez és hogy ez nem jó. Mert akkor jön Csehov, bejön a valóságba a kis drága és mindenki úgy beszél el a másik mellett, mintha süket lenne. Ezért van minden gebasz. Kérdezem. Ha a fejedben a blogírógép kattog, baszhatod. Nihil. Menjünk ki a szirtre, szedjünk bogarakat és mászassuk őket a kezünkön, szívjuk be a ködöt, meg beszélgessünk. Nem vágok majd közbe. Válaszolok is. Semmi extrát nem akarok. Ugyanazt akarom mint mindenki. Téged akarlak. Nem csak magamat. Mert azt már nagyon unom. Gyere.