"Anyu mondta mindig, hogy Fehérvár szeles város. Gyerekként oda vittek mandulaműtétre, vagy a kínai piacra, vagy a McDonalds-ba. És valóban szeles város, a szél pedig makacs, mint a kórház után Happy Meal-re várakozó kisfiú. Annyira makacs a szél mint Lilla, aki egész úton fölfele a várba nem volt hajlandó rám nézni. Ez már Veszprém, ugyancsak szeles város. Egy valamivel nagyobb fiú, egy valamivel makacsabb lány, egy valamivel nemesebb környék.
Busszal érkeztünk, fátyolba burkolózott a húszemeletes, ami látszik a város minden pontjáról, csakúgy, mint az a bizonyos párizsi vasépítmény. Ha fúj a szél, a rohanó felhők alatt mintha csak a húszemeletes rohanna. Illúzió. Lilla mosolya is illúzió volt, bár nem az érzéki csalódásos fajtából."
Busszal érkeztünk, fátyolba burkolózott a húszemeletes, ami látszik a város minden pontjáról, csakúgy, mint az a bizonyos párizsi vasépítmény. Ha fúj a szél, a rohanó felhők alatt mintha csak a húszemeletes rohanna. Illúzió. Lilla mosolya is illúzió volt, bár nem az érzéki csalódásos fajtából."
1 megjegyzés:
ez azért kemény.
Veszprém, a mi Párizsunk.
avagy
A szájszéli tejfelünk.
A Huszas a mi Eiffelünk.
Álmodni nem restellünk.
Csak ez marad nekünk.
Megjegyzés küldése