Töredelmesen bevallom

hogy a napjaim jelentős részét annak a tételnek a megfejtésére áldozom, hogy "Jobb ma leszopni apád sz*ros f*szát, mint holnap egy túzok."

Ezzel a levéllel

szerintem semmi baj nincs. (subbáról)

Nem tom mik ezek

Okos bölcsészek, ha járnak még erre, majd definiálják őket. Mindig amikor ilyesmit írtam úgy éreztem, túlságosan nem értek hozzá, de az alváshoz sem értek, szóval itt görnyedek. Kettő van.

1.

üzenem a géneknek hogy nagyon rossz vicc volt amikor azt a nőt akit tegnapelőtt messziről láttam hasonlóvá tették hozzád persze a gének nem tegnapelőtt tervelték ki a hülye viccüket hanem már embrió korában röhögtek abban a nőben hogy lesz valamikor 2009 elején egy hideg nap szállingózni fog a hó és én öt percig állok majd meredten nézek lefelé az utcán hogy aki velem szemben sétál az egy másik nő rossz humorú génekkel vagy esetleg te vagy

2.

ha meghalnék teszemazt biztos álmodnál velem egyszer kétszer és habár valójában nem tehetném álmodban mégis újakat mondanék és mikor reggel fölébrednél nagyon furcsa lenne hogy mit és miért mondott neked az a halott ember aki nem én vagyok hanem talán egy kicsit te talán elfogadnád az álomban tőlem kapott lényegtelen adalékokat arról hogy ki is voltam és már nem is olyan nehéz elhinni azt a hipotézist hogy ébredés után egyszer kétszer megváltozik még a viszonyunk vagy viszonyunk lesz vagy furcsa viszonyulásunk vagy új viszonyulási pontjaink lesznek a másikhoz de inkább persze neked hozzám de leginkább persze magadhoz

Ha lehet egy apró megjegyzésem, nagy szükségem lenne új emberekre. Jó, ezt most fölírtam magamnak. Állítsátok át az órákat...

Robyn - Be Mine!

Lehet ciki, de nekem ez most olyan jól esik, hogy még meghallgatom párszor... Picit rombolja a hangulatot, hogy Windows Media Playerrel vetítenek hátteret a csaj mögé, de Svédország továbbra is hív. :D

Maggie Gyllenhaal

És nem a Dark Knight "hello, itt vagyok, vagy mégsem" nőkaraktere miatt, hanem a Stranger Than Fiction "nagyon is itt vagyok és nő vagyok" alakítása miatt.

Sün szimulátor!

Odette Yustman

Szörnyek nélkül...

Variációk távozásra

(legelső változat)

A téli napfordulóra
elmentek a fecskék,
elmentek a polcunkról a
vodkás üvegecskék.

Elmentek az oroszok mind,
gáz volt, hideg tél lett,
pénzért fákat vagdalok kint,
elmentek a cégek.

Elmentek a nagy focisták
nagy futballmezőkre,
én ebből csak a raglistát
láttam elmenőbe.

A tévémből mind a sztárok
elmentek nyaralni,
az időmből, hogya várok,
elmegy egy arasznyi.

Elment belőlem a bánat,
belőled a kétely,
nem harapom már a szádat
ha messzire mész el.

Visszajössz és elmegyek majd
kicsit többször mint te,
de hogy ebből ne csinálj bajt
elmegyünk egy filmre.

Nézzük hogy a vonat indul,
a lány pedig elmegy,
végül a peron kitisztul,
elmentek a lelkek.

Elmegyünk haza, hogy végre
el lehessen menni,
és a viccet félretéve...
Ne nevessen senki.

Best vol. 3.

megérkezett, hallgassátok egészséggel. Kicsit kevesebb magyar, több nő, és vidámság. Ami extrának mondható, az a sehol meg nem jelent Kiscsillag szám, amit az új lemezhez is fölvettek, de végül nem került rá. Akinek nincs meg, belinkelem a másik kettőt is. A képekre kattintva a nagy borítókban lehet gyönyörködni, és persze ott a tracklist. Amúgy ez az első Best, amin csak friss dalok vannak (maximum tavalyi). Na akkor sorban:

Best 1 letöltésBest 2 letöltésBest 3 letöltés

Pozícióváltás

feri üzenete:
- túlságosan bölcsészes a beszélgetés, így most ezt is gyűlölni kezdtem
Pötyi üzenete:
- ez az új kedvenc szavad
- mindjárt kiszorítja a tehént
feri üzenete:
- a gyűlöl vagy a bölcsész
- végülis nálam majdnem szinoníma
Pötyi üzenete:
- a lényeg, hogy ha változni akarsz
- akkor a legelső
- a pozicióváltás
feri üzenete:
- doggystyle?

Olga Kurylenko

A rovat szokásos, a kedvem a változatosság kedvéért egyre rosszabb. Próbálj meg nem szánakozva mosolyogni, mert azt utálom.
Ja, Olgáról is kéne pár szót... Nem is. Szerintem fölösleges.

Aki ismeri a pikácsumat

azzal tudatom, hogy két napja egy extra thin durexet visel a farkán. Eddig nem sarrkalltam védekezésre, mert a kurva anyját, hogy ekkora van neki, de úgy hiszem mégiscsak megérte a beruházás, fő az egészség. Feri vagyok. Még józan.

Volnajó.hu

Néha úgy indítanék egy blogot (már nem is számolom őket) volnajo.hu címen. Ilyesmik kerülnének bele:

idézőjel kinyitva

Kiállnék hajnalban a faház elé, kidobnám az üres vodkát a szemetesbe. Közben érezném az erdő illatát. Félhomály. És persze a madarak. Ami korábban makacs zajongás volt, az megerősítés lenne. "Éltek? Na igen, élek én is." Esetleg rágyújtanék, de ezt meggondolnám, hisz odabent egyedül hagytam valakit aki vár. Visszamegyek és délig alszunk, amikor már felszállt a pára a fűről és a levelek közt áttűz a nap, hogy a fénye megcsillanjon a vodkásüvegen.

idézőjel bezárva

Addig oké, hogy képzelgek, de úgy vagyok vele, mint a baráttalan napközis a transformerrel. Megelégszem. Nem szentelek külön blogot a fantazmagóriáknak. Egyáltalán, kukába velük. Valami igazi kell, de nagyon. Túlságosan kell...

Megint fotóztam

A Méhecske a hátsóját mutatta,

szenvedősen állnak az ág-bogak,

a nyuszik meg öt naposak.

A blogot

igaziból 2006 áprilisában kezdtem el írni, az első bejegyzés, ha jól emlékszem az idegbeteg macskámról szólt. 2006 decemberében hirtelen fölindulásból elpusztítottam, így majdnem egy évnyi anyag veszett el. De már januárban újraindult, ekkortól lehet visszaolvasni. Nem mindig szívesen olvasom. Néha túl sok az ömlengés, és még több a szenvelgés. Annyi baj legyen.
2007. márciusa óta figyelem a statisztikákat. Két év statisztikája tehát itt van (heti látogatásokra lebontva):Egy énblog esetében nem is annyira kevés a 10432 látogató amellett, hogy erős a gyanúm, az analytics kihagy bizonyos helyeket. Budapest után persze Veszprém viszi a prímet, de volt hogy sokáig Pécs vezetett. Ma már nem ritka a napi 90 látogató, heti 400 pedig simán összejön. Köszönöm, hogy érdeklődtök. Néha nézzetek rá a Mozis Blogra is. És nézzétek mennyi fejléc volt már:

Kirsten Stewart

Gonosz voltam, amikor azt írtam a mozisblogon, hogy Kirsten szemmel basz. Helyesbítek: ha ismerném, nagyon belevesznék a tekintetébe.

"XYZ megmutatja a lány képét, akit kikosarazott" című bejegyzés

XYZ:
kép
Én:
Kedves barátom, te teljesen megbolondultál

Az egyik utolsó mese lesz... (ha benn lesz)

"Anyu mondta mindig, hogy Fehérvár szeles város. Gyerekként oda vittek mandulaműtétre, vagy a kínai piacra, vagy a McDonalds-ba. És valóban szeles város, a szél pedig makacs, mint a kórház után Happy Meal-re várakozó kisfiú. Annyira makacs a szél mint Lilla, aki egész úton fölfele a várba nem volt hajlandó rám nézni. Ez már Veszprém, ugyancsak szeles város. Egy valamivel nagyobb fiú, egy valamivel makacsabb lány, egy valamivel nemesebb környék.
Busszal érkeztünk, fátyolba burkolózott a húszemeletes, ami látszik a város minden pontjáról, csakúgy, mint az a bizonyos párizsi vasépítmény. Ha fúj a szél, a rohanó felhők alatt mintha csak a húszemeletes rohanna. Illúzió. Lilla mosolya is illúzió volt, bár nem az érzéki csalódásos fajtából."

Választások

Gyerekek, nem hittem volna, de annyira plafonig ér, hogy el kell döntenem: Veszprém és a Színház, vagy Pest és a Színháztudomány. Ehhez képest a "veled" (nem opció) vagy "nem veled"-re adott "nélküled" válaszom kismiska. Pláne, hogy azt nem is kérdezte senki. Nagy szerencse, és tulajdonképpen üdítő, hogy van perspektíva. Csak valaki tegye rá a kezem, mint a vaknak az okos farkaskutya láncára.

Sab-nak

Urbankovics Júlia nézi az oldalsávot

Valaki árulja el,

hogy sikerül egy 30 évvel ezelőtti könyvtár teljes személyzetét átültetni a mába, a Pannon Egyetem könyvtárába. Tudjátok, ez az a szitu, amikor azt érzékeltetik veled, mintha minden kisujjmozdulatodnak következménye lenne, holott nagyjából semminek nincs következménye. Amikor a földszinten megkérdezem a portásnénitől (akinek teljesen nyilvánvaló, hogy 13 éve élettársa és egyetlen hű barátja egy cirmos cica), hogy odébb rakhatok-e egy széket három méterrel, azt feleli: "Hát nagyon nem szívesen, mert leltárköteles!" Aztán persze odébb rakhatom.

Hát csókolom az összes bibircsókját, nyanya! Nem akarom kivinni a széket a hóra, hogy arról etessem a sündisznókat! Ezek az emberek leltárkötelesek. Egyszer azokká lettek és nem szabadultak. Csakhogy nincs leltár. Nem is volt. Szar ügy.

Nem tudom,

észrevettétek-e, de hajnalra teljesen kitisztult az ég és mintha én is kitisztultam volna egy kicsit. (Nem alkoholról, vagy hasonlókról beszélek.)

Mi lehet ez!?

Enyhén szólva

röpül az idő. (kattints)

Evolúció?

Hiába próbáltam, nem vezetett a gondolatritmus, meg a szabadság. Gyávaságból írtam ilyet tegnap éjjel. Gyakorolni. (?) Persze ebből a formából különösen nehéz izgalmasat csinálni. Khm, élő példa. Nem megy akárkinek.

első változat

Ha öreg leszek, nagyon fogom bánni,
hogy ott és akkor nem csókoltalak meg.
Vitathatod, hogy ott a csók szabad lett,
de szándékom a száddal már korábbi.

Ha majd az órám végképp azt mutatja,
hogy kifogytunk ottokból s akkorokból
és szétfagytak a célok az okoktól;
a mutató léket karcol a fagyba.

Azon keresztül néha visszanézlek,
figyelem ahogy mozgatod a szádat
és meglátom, hogy minden tiszta pléjbek,

hamisított kacat csupán a bánat,
soha nem voltak élesek a képek
csak hódolói szerelmes homálynak.

második változat

Ha öreg leszek, nagyon fogom bánni,
hogy ott és akkor nem csókoltalak meg.
Vitathatod, hogy az a csók szabad lett,
de szándékom a száddal már korábbi.

A legkorábbi később azt mutatja,
hogy kifogytunk ottokból s akkorokból,
vagy megszokódtunk minden megszokottól.
Így lett az ajkak félelmes kudarca

minden következő kis "ott" meg "akkor"
figyeltem ahogy mozgatod a szádat
s a megszokott pléjbek hangod bekapcsol

és bennem is csak pléjbekel a bánat,
idővel úgyis végképp félrehangol,
az "akkorok" s az "ottok" kitaláltak.

Várok ötleteket, milyen legyen a harmadik, persze azt is lehet írni (ha gondolod), hogy felejtős.

Befele élsz?

Interpretációba fullasztjuk a beszélgetéseket. Nem mondom, kérdezem. Egy csomó ember nem reagál, nem válaszol, csak kénye-kedve szerint értelmez és hogy ez nem jó. Mert akkor jön Csehov, bejön a valóságba a kis drága és mindenki úgy beszél el a másik mellett, mintha süket lenne. Ezért van minden gebasz. Kérdezem. Ha a fejedben a blogírógép kattog, baszhatod. Nihil. Menjünk ki a szirtre, szedjünk bogarakat és mászassuk őket a kezünkön, szívjuk be a ködöt, meg beszélgessünk. Nem vágok majd közbe. Válaszolok is. Semmi extrát nem akarok. Ugyanazt akarom mint mindenki. Téged akarlak. Nem csak magamat. Mert azt már nagyon unom. Gyere.

Akarunk-e Párizsba menni?

Akarunk, akarunk, akarunk! (Julie Delpy)