Itt az első dalszöveg

amit egy éppen alakuló zenekar kérésére fabrikáltam össze hajnalban. Persze előbb-utóbb úgyis kijött volna egy ilyen vers magamtól is...

Kérlelő (jobb cím nem jutott eszembe...)

Lehetsz angyal, lehetsz állat,
úgyse lesznek szebbek nálad
galambhangra nyíló esték,
lehetsz bennük vad üresség.

Lehetsz felhő, lehetsz árva
célszalag a szivárványba,
lehetsz átszakíthatatlan
napmelegre fűtött katlan.

Lehetsz tejszín, lehetsz málna,
olcsó vodkaíz a szájba,
gyógyszer íze a tömésnek
ami belémragad végleg,

csak légyszi néha ember is legyél,
ki a kocsmában szebbeket remél
ha bénázik és nem megy a csocsó:
légy önmagaddal szorzott változó.

Lehetsz lombja egy nagy ágnak,
lehetsz ágya egy virágnak
- illatosnak, húsevőnek -
hogyha tüskés, úgyse nő meg.

Lehetsz hétfő vagy vasárnap,
első napja hónak, árnak,
szívbe fullasztott szökőév,
színre ugrasztott ökörség.

Lehetsz akkord egy gitárban,
elcsalt passzus egy imában,
lehetsz döccenő a hitben,
lehetsz a "van", vagy a "nincsen".

Csak légyszi legyen mindig illatod,
mert azt legalább nálam hagyhatod.
És maradjon sokszínű a szemed,
hogy épp milyen, elmondhassam neked.