Vagy a balfaszságé. Jó régen volt. Színháztörit tanulni mentünk a Sportba. Elfogyott pár sör és a én a vécében rájöttem, hogy a Sportnak van kerthelysége (nyitva maradt egy ajtó), csak nincs használatban. Aztán persze meg kellett mutatnom, ki kellett szöktetnem. És volt ott egy fészer, sövényvágókkal kardoztunk, aztán csókolóztunk és sütött a Hold. Már ha tényleg minden a szerencsén múlik, akkor kibaszottul szerencsés voltam. És szerelmes. És ha tíz év múlva megyek be abba a kocsmába, azonnal erre fogok gondolni akkor is. Ez valami, nem?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
De bizony. A sörnek szokott ilyen hatása lenni...
ez nem a sör.
ez romantika.
ez mikor volt?
ez valami!!!
Kedves Feri! Tisztelvén az érzéseidet a Viki iránt, az utolsó kérdésedet, ami csak és kizárólag rád, feléd mutat, nem tartom méltó képzeletbéli képkeretnek a közös múltatok falán. Tisztelettel Princz G. Gergő +36-30-407-0825
Kedves Gergő! Igazán megtisztel, hogy a blog olvasói közé tartozol és hogy hozzászólással is gazdagítod annak tartalmát. Észrevételed valószínűleg helytálló, az utolsó kérdés alighanem csakugyan leginkább felém mutat. Az említett képzeletbeli képkeretnek, amelynek - már ha megengeded a metafora továbbgondolását - paramétereiről sem neked, sem senki másnak nem lehet reális elképzelése, azonban (felvállaltan) egyoldalú utolsó kérdésemhez abszolúte semmi köze nincs. Ez a keret anélkül is megfelelő állapotban a megfelelő helyre kerül azon a bizonyos falon, hogy figyelmeztetnél erre.
Tisztelettel
Kása Ferenc
+36-30-407-0825
bocsánat, ez a te számod volt. :) az enyém 36 30 521 22 69
íjj de szépet kanyarintottál komám...
és pont a mondat végén, mi?:)
Megjegyzés küldése