Volt bennem

hajlam szenvedésre meg kesergésre bőven, látta ezt mindenki, akinek van szeme. Volt de most elfogyott. Azzal, hogy kifújod az orrod, időszakosan felszabadítod a légutadat. Van aki cseppeket használ, van aki kamillával gőzöl a törölköző alatt, van, aki antibiotikumokat zabál, van akinek meg csak fogy a zsebkendője. Hogy lehetsz erősebb a takonynál, Gringó? Nem tudom. Mást se kérdezz. Magadtól. A takonnyal egyedül kell fölvenned a harcot. Sok derék ifjú vére öntözte már a földet a takony félelmetes ereje miatt. Na de félre a jópofaságot. Az ablaknyitásnak is van eleje, közepe meg vége. Nem úgy megy, hogy odalépsz, azt föltéped, tapsra meg naná, hogy nem. Kilincs, forgatás, húzás... Sorrend, baszod, sorrend. És akkor még benne van a pakliban, hogy bejön a szmog.
Nincs fenyőerdő az ablak mögött, nincs dús füvű rét, nincs pisztrángos patak és nincs, (Csaba jól tudja) nincs csokifasz.