egy pillantást erre a képre, melyen azt magyarázom a hölgynek, milyen volt, amikor egy hátizsákkal beutaztam egész Nyugat-Európát. Alig emlékszem már, talán 74 őszén készült a fotó, legalábbis a tévé típusából és a kép minőségéből (feltehetőleg Smena 8M) erre következtetek. Na mindegy, a lényeg, hogy eszembe jutott a fesztivál, a szabadság, a bortubívájd, a ródtúdöhell, minden. Jön a tavasz. Évszakokat soha nem várok, legszebb a köztesség... 1974! Épp csak bimbódzott még a szerelmünk, az őszi nap lágy fátyolt terített a búzamezőkre, aztán váratlanul kitört a nagy nemzetközi olajválság, a valutám elértéktelenedett, a nőm meg otthagyott. Abban az évben romlott el minden.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Emlékszem, akkoriban épp haragban voltunk, mert elszeretettem tőled Réncsi néni kiskutyáját...
de még jó, hogy Afrikába emigráltunk nem??? én a mai napig nem bántam meg azokat a fekete csajokat!
Hát igen Levi, de szerintem azért túlzás volt megskalpolni őket és hetekig hordani a hajukat...
De abban Te is egyet értesz, ha nem tesszük(és tudod, hogy mily álmatlan éjjszakáim voltak azalatt, s még utána évekig), most nem lehetnénk itt...
Megjegyzés küldése