az új mesét, ami ezúttal egy vértest tengerészről szól és elérhető a Ferenc blogja megosztón. Amióta a vizsgákkal végeztem majdnemhogy megszakítások nélkül filmeket nézek. Tegnap például nagyon szerelmes lettem a 23 éves Sean Young-ba, a Szárnyas fejvadászból. De most komolyan, látjátok azokat a szemeket? áh...
Ha meg nem film, akkor pl olyanok, hogy beszólok valami pedál faszaladárnak a felvi fórumon (húgom készül a felvételire), hogy jobb lenne a levenné a napellenzős bukósisakját, amiből kilátni nem nagyon lehet, max a feje tűnik nagyobbnak tőle. Fúj.
Ha meg nem film, akkor pl olyanok, hogy beszólok valami pedál faszaladárnak a felvi fórumon (húgom készül a felvételire), hogy jobb lenne a levenné a napellenzős bukósisakját, amiből kilátni nem nagyon lehet, max a feje tűnik nagyobbnak tőle. Fúj.
5 megjegyzés:
Tetszett a mese. :)
Szívemhez nőtt ez a kis vértest tengerész...
(jaj, ez morbid volt, ugye?)
Ajándékmese Fercinek... :)
Végkeringés
Józsi bácsi, mint mindig, most is nagyon összeszedettnek tűnt. Nyugdíjas tanár lévén naphosszat keringett szerény bérlakása körül, csak már néha szédült, és olyankor, mint a moly, neki-nekicsapódott a ház falának, de mintha tűzforró lett volna, rögtön elengedte. Megszokták reggeli, déli, délutáni és esti sétáját, soha senki nem kérdezte, segíthet-e rajta, mert hát minek is segítene bárki, amikor az öreg Józsi bácsi olyan természetes volt, mint a naplemente.
Általában reggel kelt és este feküdt, napközben pedig hébe-hóba heveredett csak le, egy-egy órácskára. Több volt, mint hatvan. Még a hetvenes években nyugdíjazták, és a lakás kulcsait egy életre szóló gesztussal a zsebében hagyták, mert senki sem akarta őt kitenni az utcára. Igazából nem is kellett őt tenni, ment magától, és még az is a javára legyen írva, hogy mentes volt minden rigolyától. Szerették őt, és ő is szeretett mindenkit, mindig köszönt, amire általában viszontköszöntek, neki pedig nem kellett ennél több, mert – mint sokszor gondolta magában – kibeszélte magát egy életre.
Az összeszedettnek tűnő Józsi bácsi megtette szokásos útját, ingott is eleget, és a többedik kör után most furcsa módon nem lépett be a ház kapuján. Tett még egy kört. Aztán még egyet. Aztán már nem tudott leállni. A ház lakói arra lettek figyelmesek, hogy az éjszaka kellős közepén megállás nélkül csoszog valaki az utcán. Többen is kinéztek az ablakon, és egyöntetűen elcsodálkoztak e szokatlan földi jelenségen. Nem sokáig haboztak, a leghumánusabbak rögvest az utcán termettek.
Egészen furcsa dologra lettek ekkor figyelmesek. Az öreg Józsi bácsi felbukkant a ház egyik sarkánál, ami önmagában nem lett volna baj, de ugyanebben a pillanatban eltűnt a ház másik sarkán. A lakók nem mertek belegondolni, milyen fizikai törvényt hágott át Józsi bácsi, de tény, hogy többször megismételte. Félve nézték őt, aztán otthagyták. Egyedül a házmester kérdezte meg, minden rendben van-e.
- Elhagytam magam – szólt Józsi bácsi, majd eltűnt a ház sarkán.
Remek, remek! Nemsokára közlöm a Mese a csodálatos markolóról című történetet, amiben egy markoló szedi össze Józsi bácsit, illetve rögzíti helyét térben, és ideőben. :)
töltöm, olvasom!!!!
a markolósat meg várom Nagyonnagyon...!!!
Megjegyzés küldése