- Kedves Mo! Hogy van a kultúrális élete?
- Hát tudja összevissza... Mint a pinán a szőr...
Nem tudom, hogy jó-e az, ha gyakran halljuk, hogy Magyarországon nincs popzene, nincs film és nincs színház. Nem tudom, hogy építőek-e azok a kritikák, amelyek nem csak finoman bökdösik a szánalmasabb próbálkozásokat valamennyi médium, (elő- és kiadó) részéről, hanem lehúzzák őket a "magyar ugar" alá, majd letolt nadrággal otthagyják, azt, ami csak mégjobban betemeti őket. Na mielőtt elvesznék saját (nem kevésbé leszólni való) írásom furfangos poénjai dudva és muharrengetegében, elmondom miért mondom.
Itt van ez a Rúzsa Magdi. Talán az ő példáján keresztül lehet szemléltetni mi a baj. Van egy műsor, ami elméletileg arra hívatott, hogy a tehetségeknek teret engedjen. Van egy megkérdőjelezhető presztizsű zsűri, aki tény, hogy kihalász tehetséges embereket. De ezután beindul egy olyan folyamat, a profinak mondott (valójában az úristenre is szaró, pénzéhes és önző) stáb, producer, kiadó közreműködésével, amelynek végkimenetele nem lehet más, mint hogy egy kis butuska aranyhangú lányka tök esélytelenül ül az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének várójában és nem érti mi a baj, mért nem bírják a Holland, Francia, Osztrák szavazók. Hiába a tehetség, ha a körülötte lévő vaskalapos, szerencsétlen embereknek köszönhetően a nyugati ember egy elavult, erőtlen, de lelkes produkciót lát a tévében. És itt nem az a lényeg, hogy ez a műsor mennyire Lajcsi Dáridó jellegű, hanem az, hogy nem várhatunk semmit, amíg Magdit nem viszi rá valaki, hogy legyen eredeti.
És nem kell nagy ész, hogy ezt kiterjesszem a filmre és a színházra is. Amíg a színészek képesek azzal jönni próbán egy nagy kőszínházban, hogy "nekem ez nem megy", amíg a díjnyertes film készítője tagadja, hogy mit csinált törvénytelenül a forgatáson (macskavízbefolytás) addig senki ne várja, hogy azt mondják az önelégült kritikusok "Na kérem, ebbe van valami."
Addig csak
mosolyog a jóllakatott
napközis gyerek
szemüvegén mosolyog az
esztéká keret
- Hát tudja összevissza... Mint a pinán a szőr...
Nem tudom, hogy jó-e az, ha gyakran halljuk, hogy Magyarországon nincs popzene, nincs film és nincs színház. Nem tudom, hogy építőek-e azok a kritikák, amelyek nem csak finoman bökdösik a szánalmasabb próbálkozásokat valamennyi médium, (elő- és kiadó) részéről, hanem lehúzzák őket a "magyar ugar" alá, majd letolt nadrággal otthagyják, azt, ami csak mégjobban betemeti őket. Na mielőtt elvesznék saját (nem kevésbé leszólni való) írásom furfangos poénjai dudva és muharrengetegében, elmondom miért mondom.
Itt van ez a Rúzsa Magdi. Talán az ő példáján keresztül lehet szemléltetni mi a baj. Van egy műsor, ami elméletileg arra hívatott, hogy a tehetségeknek teret engedjen. Van egy megkérdőjelezhető presztizsű zsűri, aki tény, hogy kihalász tehetséges embereket. De ezután beindul egy olyan folyamat, a profinak mondott (valójában az úristenre is szaró, pénzéhes és önző) stáb, producer, kiadó közreműködésével, amelynek végkimenetele nem lehet más, mint hogy egy kis butuska aranyhangú lányka tök esélytelenül ül az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjének várójában és nem érti mi a baj, mért nem bírják a Holland, Francia, Osztrák szavazók. Hiába a tehetség, ha a körülötte lévő vaskalapos, szerencsétlen embereknek köszönhetően a nyugati ember egy elavult, erőtlen, de lelkes produkciót lát a tévében. És itt nem az a lényeg, hogy ez a műsor mennyire Lajcsi Dáridó jellegű, hanem az, hogy nem várhatunk semmit, amíg Magdit nem viszi rá valaki, hogy legyen eredeti.
És nem kell nagy ész, hogy ezt kiterjesszem a filmre és a színházra is. Amíg a színészek képesek azzal jönni próbán egy nagy kőszínházban, hogy "nekem ez nem megy", amíg a díjnyertes film készítője tagadja, hogy mit csinált törvénytelenül a forgatáson (macskavízbefolytás) addig senki ne várja, hogy azt mondják az önelégült kritikusok "Na kérem, ebbe van valami."
Addig csak
mosolyog a jóllakatott
napközis gyerek
szemüvegén mosolyog az
esztéká keret
4 megjegyzés:
Nem értek veled egyet. Magdi produkciója nagyon is megállta a helyét a nemzetközi mezőnyben, és épp a klasszikusságával és az egyszerűségével tudott bejutni a döntőbe.
Konkrétan erről nem tudok nyilatkozni, de az tény, hogy akik a Megasztárból győztesként kikerültek, nagyon tehetségesek, mégsem követem azóta a pályájukat, mert hiányzik belőlük az eredetiség. Meg a sprititusz!
Aranyos a versike a végén. :)
A csajjal nekem sincs különösebb bajom.
nem sokat láttam belőle, mert a lezuhanós film jobban érdekelt. d amit láttam annak 90%ban öcsém vállán sírtam. és akiket láttam közülük a Magdi és egy piros ruhás lány produkciója volt a legjobb. többek között azért mert előadásmódjukkal nem szörnyülködtettek meg, mint pl az ukránok(asziszem), a másik, hogy igaz nem értem mitet énekeltek, bár azt tudodm, mert hallottam már Magdi dalát magyarul, és nem egy ász, de ha azt akarom, mondani, hogy, és aztis mondom: a magyar rádiókból szóló izék 90%nak hallatán öcsém vállán sírtam. és Magdinak ezzel az ócska dallal is sikerül a 90%ból kiesnie. éphogy!
amúgy, ehhez nem tudok mit hozzászólni.
Megjegyzés küldése