Lost Highway - Útvesztőben

Figyelem! Amennyiben jómódú, negyvenes amerikai állampolgár vagy, piros Mustanggal a garázsodban és egyedileg formatervezett dívánnyal a nappalidban, (mint Bill Pullman) a feleséged Aphrodithé testű vadmacska (mint Patricia Arquette) ez a film be fog szaratni.
Igen. Jól érzed. Ezeket a karaktereket egy forgatókönyvíró találta ki, vérverejtékes agyalással, aki mellesleg rendező is, úgy hívják, hogy David Lynch. A Lost Highway azok közé a thrillerek közé tartozik, amelyek igyekeznek kétségbeesetten meglepni minket, nézőket. Minden szereplő gyanús, minden mozdulat lassú és félelmetes, minden vágás előbb, vagy később történik, mint azt várnánk. Olvastam kritikát Lynch Dűnéjéről, ami lehúzta a speciális effekteket a kor (1984) színvonalához képest. És a rémisztőnek szánt képek szerintem itt is zavaróan műviek, (pedig már 1997 van) gyakran csak összemos két rémült arcot kis süvítéssel a háttérben.
Patricia végigféli, (a későbbiekben keféli:)) Pullman végigsandítja a filmet, (a felét legalábbis) dehát ez megy neki, a kedvenc sandításom tőle a Függetlenség napjában látható, amikor az Idegennel szemez. (Csoda, hogy nem csinált a gatyájába a büdös marslakó.)
A sztori: szépház, titkos kamerázó figyeli, rémült feleség, Billy, a férj sandít, hopp, nő meghal, Billy a gyilkos, irány a dutyi. Na bumm, láttunk már ilyet. Lynch ezt az első egy órában viszi vászonra. Csakhogy a film két órás. Pullman berosszul a börtönben és reggelre már egy fiatal srác. Akármennyire is nem úgy tűnik, ez egy értelmes mondat. Szóval kiengedik, mert már nem az, aki volt, nem tudni miért, elkezdődik egy másik történet az új (vagy régi?) főhősünkkel, de hopp a halott Patricia visszatér szőkén (na persze nem egészen ő). Apró zűrzavar, Feri itt úgy érzi beleszartak a műzlijébe, és ez már túlzás.
Aztán nem ellenkeztem tovább, valahogy elkezdett mégis tetszeni és vártam, hogy mi sül ki belőle. Nem akarok sokat elárulni, elég ha azt mondom, a végére olyan szinten elkeverednek az események, hogy mégis élvezetes lesz. Épp a kaotikus hangulat miatt. Nem is annyira a szereplők vannak útvesztőben, (nem is a legszerencsésebb magyar cím ez) inkább mi, és ha ráérzünk, tetszeni kezd a dolog, szinte már sajnáltam, hogy a végén kiderült, talán mégis minden történésnek oka volt a filmben. De arra nem vállalkoznék, hogy ezt most megfejtsem. Le kéne szoknom arról, hogy már a filmek közepénél elkezdem írni a kritikát... akkor még nem sejtettem, hogy ennyi lesz benne. Basszus... Komolyan mondom, jó volt. Ja és van Rammstein és szerepel Marilin Manson! Mondjuk nemtom mért.