Hajnali kettőkor hazafele sétálva 30y-nal a fülben hangosan vitatkozni Beck Zolival - na ez a nem mindegy. Az, amikor megállsz, mert nem érdekel merre mentél éppen, és tudod, hogy na most, most jött el az a pillanat, amire kiskorod óta vártál. Csöpög az eső, serceg az út, hideg a bőrkabát. Arról szól, hogy tapasztaltál már dolgokat, van véleményed, sokminden érdekel, miközben nem tudsz semmit, nem is akarsz semitt és megöl a nihil. Mint egy felnőtt, baszki! Állsz a város közepén és azt mondod: "na most mondj valamit". De Beck Zoli leszarja mi van veled. Hagyod is a picsába.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
ilyenkor nem csak beksózoli nszar le mindent,haneméniskurváraleszaromabekzolit...
korrekt :)
Megjegyzés küldése