Itt a három legkönnyebb

Most megyek, megnézem rendbe vannak-e. Egyedül.

Felesleges részletek (novellácska)

Én nem tudtam akkor még, hogy ez hogyan szokott történni. Azt láttam, hogy nagy lett a hasam, nőtt hétről hétre, de nem tudtam, hogy miért. Akkor este is, mikor végül is jött a Gergő, hát én azt hittem bepisiltem. Mentem át a szomszédba, ott laktak nagybátyámék, mondtam, hogy mi történt és hát máris mondták, hogy „Menni kell a kórházba, de rögtön!” Fogalmam se volt róla, hogy most mi lesz. Feküdtem ott az ágyon, bejött a doktor, megvizsgált és akkor mondta, hogy „Jön a baba.” Azt hittem ott halok meg, méghogy baba! Rosszul voltam végig, nagyon rosszul voltam. Amikor aztán kijött a Gergő és odaadták, akkor már örültem neki. Végül is rendben ment minden, haza is mehettünk hamar. És akkor otthon volt velem a Gergő kilenc hónapig. De akkor már muszáj volt dolgoznom, nem maradhattam otthon, villany nem volt, a kályhával tüzeltünk és hát akkor én odaadtam a Gergőt... A mamának adtam. Hogy viselje gondját. Rossz volt neki már ott. Én is... El akartam menni dolgozni. Nem találtam munkát... A mama meg mondta, hogy ha nem adok rögtön harmincezer forintot, beadja a Gergőt az intézetbe. Hát én azt nem akartam.
Akkor ott álltak kint a lányok, mondták nekem már, hogy „Álljál ki te is, aztán rögtön lesz pénz.” én meg csak csodálkoztam, hogy így... Hát ezt hogy lehet. Kérdeztem, hogy „Hogy csináljátok? Mit?” Elmondtak nekem akkor mindent. És hát utána kiálltam. Jöttek is rögtön... Megállt a kocsival, mondta: „Adok egy ezrest eljössz-e?” mondtam hogy nem, „Kétezrért? Háromezerért?” és na annyiért már elmentem. Nagyon borzasztó volt nekem az a két év. Megaláztak... Sokszor megaláztak... Kést szorított a torkomhoz, azt mondta „Kinyírlak te büdös...” Annyiszor megvertek... De annyiszor... De voltak olyanok is, akiket szerettem. Azoknak örültem, ha visszajöttek. Volt, aki el is akart vinni magával. Ki Németországba. De azzal nem akartam elmenni, attól féltem. Az ilyen perverz volt. Kikötözött az ágyhoz... És... Csak úgy... Csak úgy volt jó neki. Volt már pénzem, tudtam bérelni lakást, akkor jó volt. Meg aztán lett a Laci is. Na ő szeretett engem. Ott élt ő is a házban. Ritkán vert csak. De ivott... Nagyon ivott. Meg akkoriban én is. Volt, hogy összejött hat, hétezer is egy nap, hát én meg a Laci, azt mind elittuk. De aztán már untam. Nagyon untam, hogy ki kellett állni, a házat is untam, nem volt kedvem hozzá. Gondoltam, elmegyek dolgozni. Jelentkeztem is, behívtak, mondják, hogy egészségügyi papírok is kellenek, hát én azt nem tudtam, akkor mennem kellett kórházba kivizsgáltak, hív a főorvos. Azt mondta „maga most nem mehet dolgozni.” Hát én azt hittem, ott esek össze. Szédültem, forgott velem a világ, azt mondta beteg vagyok. Kérdeztem, hogy meddig tart, mire kikezelnek, mondta, hogy „Legalább egy év.” És akkor ott kellett maradnom egy évig. Nem tudtam pénzt küldeni a Gergőnek, mama beadta az intézetbe. Nagyon szomorú voltam. Én nem akartam, hogy oda kerüljön szegény. Nem is láttam akkor egy évig.
Na aztán kijöhettem a kórházból, de nem tudtam... Nem tudtam megkeresni senkit, aki segítene. Nem akartam kiállni megint. Nagyon nem akartam... de hát muszáj volt. Akkor már másik férfinak kellett kifizetnem. Gazdagabb volt, mint a régi. Meg annak sokan dolgoztak így háznál... Na ő mondta, hogy rendez nekem albérletet, és ott vegyem föl a telefonokat, a többit meg intézi ő. És utána már inkább így telefonáltak. Na így jött az a telefon is, amiről a riporter úr érdeklődött, az a... „Ne fürgyé le...” A Gyuri. Bocsánat, hogy így elhúztam, csak hát kérték, hogy beszéljek róla...

"Csapataink

nem átallanak, nehéztüzérséget is bevetni az akció során, melyben mi is ellopjuk Mehmed Karcsikát és áttérítjük a saját oldalunkra. Az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy Karcsi birtoklása olyan komoly fegyvertény, mely segítheti az imperialista hatalom megdöntésére irányuló terveinket. Ne félj Karcsi, kihozunk!" - Oszama Bin Laden

Szerintem Té

bármit elfurikáz a kocsijával a teszkóig, aminek pinája van (eltévedt szöszik, ilyesmi). De ezt azért nem róhatom fel neki, mert elvitt engem is, holott nekem nincsen.
aztán
Éjjel megint találkoztunk a Killer fedőnéven aktív pulis légióssal, de a múltkori kis affér (gázsprével jött a srác, nem azér, hogy rambó vagyok) nem ismétlődött meg, mondjuk most kb 10-en voltunk. Mindegy.
aztán
A koccintós, meg a xanax elálmosít, de nem csinál rossz kedvet. Rossz kedvet ugyanis az csinál, ha nem mondod elégy ügyesen, hogy "ez lófasz". Szori.

Öregem, lenne

pár jó tanácsom. Tudod, régen még jelentett valamit az, hogy alkoholista vagy, de ma már bizony smafu. A mai lányok már csak a drogosokra buknak. Kegyetlen világ.

Scarlett - nem azér, hogy baki...

civil mozdulattal takarja el a mellét ebben a jelenetben. Fura hogy bent hagyták, biztos csak engem zavar, más észre se venné, de muszáj megmutatnom. Mondanám, hogy muszáj lerántanom a leplet, de az túl vicceskedő lenne. (Egyébként az a disznó mögötte nem számít) Szóval:

1. Scarlett jobb keze az ágyon.2. Scarlett keze a takarót tartja finoman, csak nem azért, hogy eltakarja a kamera elől a cicijét?Persze eddig normális ember nem jut el. Dehát ilyen a szerelem.

Egyre könnyebb 2.0

ujjbegyek zenitre ütnek
kövér felhők kifeküdnek
rácsos szájkosár a kékség
koordinált magány a szépség
harapós a kedve néha
olyan jókat ettem én a
hungária étterembe
bújok a kenyérbelekbe
tunkolok a délutánba
füstölög a szél a számba
míg a slukkok egyre fogynak
egyre könnyebb egyre rosszabb
várni azt a nem valódit
lopni anya nyugtatóit
sok kicsi fénypont barátom
égi koordináta rácson
egyre többször gyúlnak tippek
egyre hosszabbak a trippek
szép csigakörökbe futnak
elvezetnek orra buknak
szégyen a bukás de kínos
hány diszkót hánytam le mítosz
el se vittek visszahoztak
egyre könnyebb egyre rosszabb
kiszárad a sarki cserhát
felgyűri a nyálkahártyát
lapozni az ujj ha próbál
megakad egy furcsa szónál
rámtaláltak átlapoztak
egyre könnyebb egyre rosszabb
nem mondom hogy holmi könnyek
egyre rosszabb egyre könnyebb
zátony szaruhártya mentén
egyre megfeneklik veszprém
egy centit se lesz már hosszabb
egyre könnyebb egyre rosszabb

Én nem tudom

mi van velem gyerekek, de nem akarok wukit.

28 héttel később

Nem szeretem a horrorfilmeket. Az a legnagyobb baj velük, néhány kivételtől eltekintve, hogy a rendezők azt képzelik, a horrorhoz könnyebb eszmei mondanivalót társítani mint egy drámához. Tudjátok például miért vonzóak a zombifilmek, még a nagy Danny Boyle-nak is? (igaz, ő csak az előző részt rendezte, de ehhez is nevét adta) Azért, mert saját magunk elől menekülünk bennük. Beülsz, artikulálatlan üvöltéseket hallassz, vad, állati módon viselkedő embereket, és felmerül benned a kérdés: átvitt értelemben tényleg mi is ezek vagyunk? Bevásárolni, moziba, színházba járunk fa arccal, és olyan szinten elfolytunk magunkból mindent a külvilág felé, hogy némelyekből néha nagy dózisban tör elő az állat. (Tipikus magyar problem egyébként) Itt meg az egyik pillanatban gyengéd férj csókol, a másikban hörögve nyomja ki felesége szemeit.
A 28 héttel később brutálisabb nemcsak az első résznél, hanem bármelyik fűrész filmnél is. A zajok úgy vannak felvéve, hogy hassanak még a leginkább kitolódott ingerküszöbű "zombikra" is. Bizony az ordításnak is van egy szintje, ami után már nem tudjuk mosolyogva nézni az eseményeket, kizárólag összehúzott szemüldökkel, kezünkkel a szánk előtt. Borzongásról, félelemről itt már szó sincs, rettenet van nagytotálban, válogatás nélküli, hirtelen és hangos. Harapások, tépések, vér. A helikopterrotorral szétszabdalós jelenet a Planet Terrorban vicc volt, itt nem annak van szánva. Bár ez még komikusabb. Ez az "akció rész". A mesterlövészek parancsot kapnak, hogy válogatás nélkül lőjjék az embereket. Kicsit túl direkt bemutatatása ez annak, hogy itt már nem számít, ki a zombi és ki nem az. Ennyit az erkölcsi filozófiáról. A "nem akció rész" hiába próbálja felidézni a 28 nappal később erősebb jeleneteit, (a kihalt London utcáinak feszült atmoszférája) ez a film sajnos csupán arról szól, hogy ha megharap egy zombi, neked annyi. Egyébként kár. Ahogy a megfáradt mesterlövész mondja: "That's all fucked."

Ma

szerelmes lettem egy iwiw-fényképbe. De nem mutatom meg, mert szégyellős vagyok. Minden esetre, ha rossz kedvem lesz, van mit nézegetni.

A Faun labirintusa

Szép film a Faun labirintusa, egyszerűségével, szentimentalizmusával együtt. Azt a kérdést feszegeti szerintem, hogy mikor van létjogosultsága a képzeletnek és a tündérmeséknek. Választ is ad: mindig. Például 1944-ben, a polgárháború súlytotta Spanyolország kegyetlenségei között is. A kis Ophelia tündérekkel és ördögökkel teli mesevilága párhuzamosan van jelen a filmben a szétloccsanó koponyák és önként, kéjből gyilkoló tisztek rideg valóságával. A két világ elkülönül, átfedés csak ritkán van, a kislányon kivül egyedül a néző az, aki mindkettőbe betekintést nyer. Az egyikben várja a Faun, a mítikus csodalény, sejtelmes feladataival, a másikban az elvakult, mindenkit terror alatt tartó (megjegyzem nagyszerű alakítás) katonatiszt. Az egyik világ tele van gyorsan növekvő életadó növényekkel, félelmetes szörnyetegekkel, a másikban lagerpisztolyok és kilátástalanság. A kis főhősnek lehetősége adódik a választásra, és döntésével, majd az azt követő tragédiával jelleme az összes szereplő fölé magasodik. A kegyetlenségtől való menekülés közben vezethet út egy másik (akár létező, akár nem létező) világba, de létrejöhet valamiféle pajzs a tisztaság megtartására is, bármilyen áron.

Nem bírom ki, hogy ne

Baszódj meg!

Szinte azonnal megvan

a gyümölcse annak, ha az ember megpróbál másként, hatásosabban hozzáállni. Az anyukám ma délután például új életsratégiáimra fölfigyelve megjegyezte: "látom, elment az a maradék eszed is". Ezt a kijelentést én inkább annak kapcsán fogadnám el, hogy megtaláltam a kedvenc görög istenemet, Anterószt. Nem azér, hogy nézz utána...
Ja... Tibi! Félő, hogy nem is répa, hanem tojás.

Színművésznek

vagyok nevezve a szerződésben és ez mondjuk tetszik is, de az picit derogál, hogy júl. 2-től 22-ig mindannap tízórás próba, Stollár Katalin beszédtechnika, koncentrálás, ilyenek. No pia, nőzni lehet, ez nagyjából azt jeleni, hogy teszemazt alkohol helyett majd elkurvázom a pénzemet. (Ha egy óra négyezer, kettő nyolcezer, egész jól kijövök) Mondjuk azt a 20 ezret, amit a próbákért kapok. Kicsit durva, hogy gyakorlatilag be van táblázva az egész nyaram, egy-két szabadnapot is bajos beszúrni, Egérlyuk próbák után Utcazene fesztivál, egész nyáron folyamatos forgatás a Sültkrumplihoz, augusztuban Szentivánéji tábor, mondjuk az csak tíz nap lesz.

Kis idő múltán

már tényleg kiafaszomat zavarja az, hogy semmi nem úgy, meg akkor. Az esetlegességgel esetleg békülj ki te, én nem fogok, legfeljebb leszarom. A káosz nem is egy elmélet, a pillangó direkt csinál tájfunt, direkt lengeti úgy, a virág is direkt neki, le van zsírozva a dél-afrikai kertész. Tök jó azt hinni, hogy a huszas vagy fej vagy írás, semmi a két oldal eltérő felületéből adódó légellenállási tényező nem befojásol, csak ilyesztget, félrevezet, pedig kicsivel mindig nagyobb az egyik esélye. De persze leszarom. Kerseni kéne már valamit.

Keresni és találni. Főleg, ha az orrom előtt van. Örülök, ha nem értitek.